A város, amit egyszer mindenkinek látnia kell - Nápolyban jártunk

Nápolyról valószínűleg mindenkinek az ugrik be, hogy a pizza szülőhazája, de a valóságban jóval több ennél. Ez Olaszország harmadik legnagyobb városa, a történelem, a kultúra és a gasztronómia sajátos színtere, mely még saját nyelvvel is rendelkezik - amit még az őslakos olaszok sem értenek.

A Ryanair jóvoltából - akik már egy éve elindították a közvetlen járatukat Budapestről Nápolyba - én is eljuthattam ebbe a gyönyörű városba, és el is mondom, mit érdemes megnézni ott, arra az esetre, ha valaki szintén oda tervezné az idei nyaralását.

Gasztronómia

Kezdjük az étellel, mert legyünk őszinték: ki tudna nemet mondani egy gőzölgő, sajtos pizzára, napérlelte paradicsommal készült pastára vagy éppen egy hűs és krémes olasz gelatóra? Hát én biztosan nem. A helyi konyha nagyban nem tér el a klasszikus itáliai konyhától, tészta, paradicsom, bazsalikom, mozzarella, és máris mindenki boldog. Én különösen.

A tenger közelsége miatt talán nem meglepő, hogy rengeteg halat esznek, egészben sütik, rizottóba keverik, tésztába töltik, sőt, egészen pici makrélákat is kisütnek - öröm nézni, ahogy ropogós bundában csücsülnek a tányér tetején.

Aki helyi különlegességekre vágyik, annak mindenképpen javaslom az autentikus, kemencében sült pizzát, a sütőtökvirágos rizottót, a rummal megbolondított savarint és a helyi kedvencet, a sfogliatellát, ami egy kagyló alakú leveles tészta, rendszerint édes, ricottás krémmel töltve.

Látványosságok

Mint minden olasz városban, Nápolyban is szemet gyönyörködtetőek a színes kis házacskák, a szűk utcák, a virágtól roskadozó erkélyek, a Vespákon cirkáló olasz mammák, az üzletek elé aggatott színes tésztacsodák. Sajnos itt is probléma a szemét kérdése, de már sokkal jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt - igyekeznek folyton takarítani, hogy a hulladék ne rontsa a város összképét.

És, akinek nem lenne elég az a csoda, amit a föld fölött lát, annak javaslom a város alatti túrát. A római kori alagútrendszereket a második világháborúban óvóhelynek is használták, sőt, a lenti víztározó rendszerből merték a vizet a nápolyi asszonyok évtizedeken át. A háború után ezt is szemét borította, de mára kitakarították a színültig szennyezett folyosókat, és látogathatóak lettek a járatok.

Nápoly nemcsak alulról izgalmas, a város feletti kilátás is mindenképpen megér egy misét - felülnézetből ugyanis még gyönyörűbb. A színes házak, a tenger, a háttérben pihenő Vezúv - kell ennél szebb látvány?

Érdekességek

A városban járva mindenhol piros szarvacskák köszönnek vissza, amit jó magyar szokás szerint természetesen első körben paprikának hittem. Mint kiderült, ez szerencsehozó talizmán, amit magunknak nem szabad vásárolni, csupán kapni lehet, különben Fortuna istennő nem áld meg minket. És, ha már áldás: a helyiek szerint fogantatás téren is hasznos a kis szarv, úgyhogy azok a nők, akik babát szereznének, mindenképpen tegyenek egyet a párnájuk alá. Én három kis szarvacskát is kaptam az út során - remélem, azért ez nem egy háromszoros anyastátuszt predesztinál így a közeljövőben.

Tudnivalók

Az értékeinkre nagyon vigyázzunk, sok a zsebtolvaj a kis utcákban, sőt, a motorosok is előszeretettel rántják le a turisták - és persze a figyelmetlenebb helyiek - táskáját. Rengeteg az árus, akik ránk akarnak sózni mindenfélét: szelfibotot, legyezőt, kulcstartót, azonban legyünk óvatosak - ne fogjunk meg semmit, amit kínálnak, különben közlik, hogy innentől kötelesek vagyunk megvenni.

A közlekedés elég kaotikus, ha jót akarunk magunknak és a szeretteinknek, nem bérlünk autót, inkább gyalog, taxival vagy tömegközlekedéssel indulunk útnak. Az olasz sofőröknek a közlekedési lámpák és táblák csak díszként szolgálnak, sávváltó jelzés nélkül tapos a gázra minden autós, a járdáról körbenézés nélkül lépnek le az emberek, és, ha ez még nem lenne extrém mód balesetveszélyes, képzeljetek még mindennek a közepébe úgy hat-nyolc motorost, akik az autósok között cikáznak keresztbe-kasul. Ja, és itt a dudálás azt jelenti: "jövök".

A városban szerencsére szinte mindenki beszél angolul, ha más nem, kézzel-lábbal kommunikálós szinten, segítőkészek, turistabarátok, szóval nem kell megijedni. Hangosak, szenvedélyesek, közvetlenek, képesek az étterem közepén táncra perdülni, vagy az utcán járva énekelgetni. Szóval Nápoly sajátos életérzéssel bír, amit egyszer mindenkinek, aki megteheti, és, akinek megadatik, meg kellene tapasztalnia.

• nápoly
• olaszország
• európa kincsei
• gasztronómia
• történelmi látnivalók
• Utazás