Amikor kiszáradt a Földközi-tenger: a messinai sókrízis többször megismétlődött az ősidőkben

Sokan vágynak a Földközi-tenger vidékére, hogy megcsodálják az azúrkék hullámokat, a csillogó habokat, és megérezzék a friss, sós levegőt. Az Európát Afrikától elválasztó tenger régmúltját azonban talán már kevesen ismerik.

Az ősi földtörténeti korok folyamán egészen másképp nézett ki a jelenleg hatalmas víztömegéről ismert vidék, talán meglepő, de akadt több olyan időszak is, amikor teljesen kiszáradt a medre.

A messinai sókrízis

Messinai sókrízisnek hívják azt az időszakot, amikor 5-6 millió évvel ezelőtt, a Tethys-óceán uralma idején, a miocén kor végén a Földközi-tenger kiszáradt, mivel medencéje teljesen elzáródott az Atlanti-óceántól.

A jelenségre akkor figyeltek fel, amikor a geológusok felfedezték, hogy egy földtörténeti korban az állatvilág addigi összetétele megváltozhatott: fajok tűntek el, újak jelentek meg. Ezt tették később a tudósok a pliocén kor kezdetévé, a háttere azonban sokáig nem volt egyértelmű.

Mint a kutatások nyomán kiderült, több tízmillió évvel ezelőtti tektonikai mozgások, elsősorban az afrikai és az ázsiai kőzetlemezek közeledése okozta a változásokat, amely elzárta a medret először az Indiai-, majd a Tethys-óceántól.

A tudósok a lerakódott evaporitrétegeket megvizsgálva arra következtetnek, hogy eleinte az elzáródó tenger szintje drasztikusan lecsökkent, majd amikor az teljesen elvált a világóceántól, kiszáradt a meder. A feltételezések szerint ez több alkalommal, akár 7-10-szer is újra és újra megismétlődhetett, majd rendre a Spanyolország és Marokkó északi régiójában kialakult átfolyások szüntették meg a teljes szárazságot. A messinai sókrízis a nevét a szicíliai Messina városáról kapta, ahol az üledékes sókőzeteket először felfedezték.

A pliocén kor kezdetén egy egyre szélesedő csatorna hozta meg a tartós feltöltődést, amikor végleg megnyílt a ma is ismert Gibraltári-szoros, így a tenger állandósult a medencében. Ekkor jött létre a mai értelemben vett Földközi-tenger. A legújabb ismeretek szerint a korábbi 4-700 ezer éven át húzódó sókrízishez képest meglepően gyorsan lezajlott az utolsó feltöltődés, akár két év alatt lejátszódhatott a gyökeres változás, szó szerint bezúdulhatott a mélyebb területre a víztömeg.

Csak találgatják, hogy a változásokkal teli időszakban milyen klíma határozhatta meg a mély medence területét, a számítások szerint óriási forróságok tombolhattak időnként, akár a 80 fokos gyilkos meleget is elérhette néhol a hőmérséklet a sóval borított sivatagok belsejében - ami felveti a kérdést, mégis hogy maradhatott fenn az élet az adott körülmények között.

Az ökoszisztéma ráadásul különös változásokon ment keresztül. Az állatvilág izgalmasan alakult át: a kontinensek között átjárás nyílt a száraz időszakokban, a medencében antilopok, mamutok, elefántok, vízilovak is vándorolhattak, a feltöltődés időszakaiban pedig több faj a szigetek rabjává válhatott: innen származhatott az egykori ciprusi törpeelefánt, törpevíziló vagy a baleári törpeantilop, melyeket régészek fedeztek fel. 

A tudósok az afrikai Atlasz-hegység tűlevelű és a Földközi-tenger szigeteinek már-már alpesi növényzetét is figyelemre méltónak tartják a növényvilág múltjának leképezésében. Érdekesség, hogy a mai napig léteznek Tethys-reliktumok, azaz a világtenger korából fennmaradt trópusi fajok: többek közt moszatok, algák, tengeri csillagok. Úgy tartják, főként a medence keleti, esetenként nedvesebb régiója vagy a Nílus vize segítette fennmaradásukat.

A Földközi-tenger jövője

Bár a Földközi-tenger múltjának részleteiben nincs teljes egyetértés a geológusok között, érdekesség, hogy a tenger vízmérlege a párolgás miatt mindig negatív volt, és ma is az. Az állandó szintet más tengerek beáramló vize biztosítja. A viszonylagos elzártságnak és a párolgásnak köszönhetően sókoncentrációja magasabb az óceánénál, a hőmérséklete kiegyenlítettebb, az árapály mérsékeltebb.

De valószínűleg nem ez fogja jelenteni a Földközi-tenger végét. A tektonikai mozgások ugyanis továbbra is zajlanak, Afrika évente néhány millimétert közeledik Európa irányába, így nagyjából 20 millió év múlva csakugyan örökre eltűnhet a tenger, üledéke pedig egy hatalmas lánchegységbe épülhet majd.

Gibraltár szépségei

Gibraltár az Atlanti-óceán kapujaként gyönyörű és népszerű hely.

(Képek: Getty Images, Wikipédia/Paubahi,  Verisimilus, George Lyras,  Tigerente. )

• tenger
• föld
• történelem
• európa
• földtörténet
• geológia
• afrika
• gibraltár
• Utazás