Hatalmas nyomorban éltek a világ egyik legrégebbi városában: nemrég még kőlakásokat használtak Materában
Az ország legszegényebb településéből néhány év alatt igazi turistaattrakció vált.

matera1
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Olaszországban minden megvan, ami egy utazó számára vonzó lehet: gyönyörű tájak, kedves emberek, finom ételek és gazdag történelmi kincsek jellemzik. Ez utóbbi különösen igaz Matera városára, ami a világ egyik legrégebbi, máig lakott települése.

Az ország déli részén, Basilicata régióban fekvő város helyén már az őskorban megjelentek az első emberek, a terület pedig ideális volt a letelepedésre, hiszen itt kanyargott a Gravina folyó, a környékre jellemző mészkő pedig jól formálható volt, így nemcsak a természetes barlangokban lakhattak, hanem maguk is létrehozhatták a barlanglakásokat.

A szegények városa

Materának a fekvése miatt a történelem során nem igazán tulajdonítottak nagy jelentőséget, hiszen kívül esett a nagy kereskedelmi útvonalaktól. A várost 662-ben említették először, ekkor már a longobárd Beneventói Hercegség katonai előőrseként szolgált, főként a kalózoktól és arab portyázóktól védte a területet. Az idők során a város lakossága folyamatosan gyarapodott, még egy időben Basilicata provincia székhelye is volt, így nemcsak nemesek, hanem számos közalkalmazott telepedett le itt, így rohamos fejlődésnek indult a korábban szegények lakta vidék. Új épületeket, templomokat és negyedeket húztak fel, de sokan továbbra is a barlangokban éltek.

matera4
Fotó: Manfredo Pinzauti / Getty Images Hungary

Amikor a 19. század elején a régió székhelyét egy másik városba helyezték át, Matera fellendülése abbamaradt, hiszen a hivatalnokok már nem vettek részt a település életében. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a barlanglakások borzalmas higiéniai körülményei miatt folyamatosan olyan járványok pusztítottak, mint a malária, a kolera vagy a tífusz, így a lakosság is megfogyatkozott a korábbiakhoz képest. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Sassiban, vagyis a barlanglakások negyedében még az 1950-es években is úgy éltek az emberek, mint annak idején, sok évszázaddal azelőtt őseik. Modern eszközöket és elektromosságot egyáltalán nem használtak, a vízellátásról pedig a házak között található kutak gondoskodtak. Egy-egy ilyen szűkös kis lakásban akár kilenc-tíz gyermekes családok is összezsúfolódhattak, de gyakran nemcsak az emberek, hanem a háziállataik is velük éltek, mint például a disznó vagy a tyúk. A kis bejárati ajtó volt az egyetlen fény- és levegőforrásuk, és a lakás egyik sarkában volt egy lyuk, ahol könnyítettek magukon. A kutak igazi közösségi tereknek számítottak a szomszédok között, hiszen itt mostak, és gyakran a kemence is itt volt, ahol a kenyeret sütötték. A települést egyre inkább Olaszország legnagyobb nyomornegyedének és szégyenének tekintették.

Matera új fejezete

A 20. század elején Materának körülbelül 17 000 lakosa volt, közülük 13 000-en éltek a barlanglakásokban. A kor egyik legjelentősebb  olasz írója, Carlo Levi ezen a környéken tett utazása hatására írta meg a Krisztus megállott Ebolinál című könyvét, amiben részletesen nyilvánosság elé tárta azt a szegénységet, amit itt tapasztalt. A könyv 1945-ben jelent meg, és óriási felzúdulást váltott ki. Matera egy pillanat alatt a figyelem középpontjába került. Levi azt írta, hogy ekkora szegénységet és megalázó életkörülményeket sehol máshol a világon nem látni. A mű nemcsak az olvasók, hanem a politikusok figyelmét is felkeltette. 1951-ben az ország akkori miniszterelnöke, Alcide De Gasperi meglátogatta a várost, 1952-ben pedig törvénybe foglalták egy új negyed felépítését és a barlanglakások lakóinak kitelepítését. Az új házak átadása után a Sassi igazi szellemvárossá vált, az egykori lakók pedig nehezen tudtak alkalmazkodni az új, modern körülményekhez, így sokan visszaszöktek - aminek az lett az eredménye, hogy a város sok lakást befalazott. 

matera2
Fotó: Marco Ilari / 500px / Getty Images Hungary

A barlanglakások ezután évtizedekig álltak üresen, hiszen nem tudták eldönteni, hogy lerombolják a házakat, vagy felújítsák őket. Végül utóbbi mellett döntöttek, 1986-ban pedig a kormány felajánlotta a helyreállítási munkák és a szennyvízelvezető rendszer kiépítéséhez szükséges költségek felét. Elsőként a bohém művészek és hippik találtak új otthonra Sassiban, majd egyre többen kezdték felfedezni a világ egyik legrégebbi városának különleges légkörét. Sorra nyíltak a kis üzletek, kávézók, és a lakásokat olyan jól felújították, hogy még szálláshelyeket is ki tudtak alakítani a turisták számára.

matera5
Fotó: Matteo Colombo / Getty Images Hungary

Az egykor Olaszország szégyenének tartott város hirtelen a turizmus déli központja lett, amin tovább segített, hogy 1993-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, ma pedig már ez az ország legnagyobb szabadtéri múzeuma. Itt forgatták a 2004-ben bemutatott A passió című filmet, 2019-ben pedig Európa kulturális fővárosa volt, így már közel sem az a nyomornegyed, amiről egykor mindenki csak szégyenkezve beszélt.

9 meseszép város Olaszországban, ami kirándulásra csábít

Az ország annyi látnivalót kínál, hogy két élet is kevés lenne a felfedezéséhez.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

Ezt is szeretjük