Varázslatos jelenésekről számoltak be: a Bácska népeinek zarándokhelyeire érdemes ellátogatni

Sosem szerettem volna olyan turista lenni, aki az utazása során végigrohan a tíz legfontosabb helyen, amit kötelező megnézi, végigfotózza, aztán elégedetten hátradől, hogy mindent látott. Én tényleg mindent szeretnék látni. Amikor ősszel kinn ülök otthon a művház előtt elterülő mezőn, a Kidőlt Fán, mindig elmerengek azon, a mellettem pár méterrel elsuhanó autókban utazók nem is tudják, micsoda szépség mellett robognak el vakon: a rét tele őszi kikericcsel, kéklenek, lilulnak, nem lehet tőlük lépni sem, betelni a látványukkal végképp nem lehet. És azt tudták, hogy Vácrátóton van Gyűszűmúzeum is, nem csak arborétum? Na ugye. 

A környéket járva véletlenül botlottunk bele a Visszhangos Mezőbe is. Ha nem egy régi térképet böngészünk, soha nem fedezzük fel. Azóta is kijárunk óbégatni, évek óta nem unjuk meg az erdőből visszhangzó kiáltásokat.

Így aztán kissé elszomorít az, amikor az ismerőseim Baján, vagy Baja környékén járnak, azt mindig megkérdezik, hol lehet jó halat enni, de azt nagyon ritkán, mit érdemes megnézni a városban. Pedig igazán egy helyi tudja megmondani, hol vannak a legendás helyek, amiknek szép története van.

Hoztam most kettőt is, ha arra vetődnek, hátha kedvet kapnak és szánnak rá időt.  

Máriakönnye – Vodica

Van egy búcsújáróhely Baja határában. Máriakönnye – Vodica. Így hívják, és így is mondjuk, mindig a kettőt együtt. Vodica szerbül azt jelenti, vizecske. Ez a hely Bácska népeinek közös búcsújáróhelye.

A kegyhely eredetéről szóló legendák a 18. századig nyúlnak vissza. Az egyik eredetlegenda szerint réges-régen egy magyar és egy szerb diák vándorolt ezen a környéken. Az erdőben farkasok támadták meg őket. Együtt rejtőztek el. Az egyik fán megpillantottak egy Szűz Mária-képet. Hozzá fohászkodtak a megmenekülésükért. Mikor elmúlt a veszély, elbúcsúztak egymástól, és indultak volna tovább, mikor a fa közelében két forrásra bukkantak. A szerb és a magyar fiú elhatározták, hogy a két forrást saját vallásuk szerint Szűz Máriának szentelik.

Egy másik eredetmonda szerint egy vándorlegény ült le a fa alá, és sanyarú sorsán bánkódni kezdett. Egyszer csak észrevette, hogy a fán lógó Mária-kép könnyezni kezd. Szűz Mária könnyeiből két forrás fakadt.

A két forrás ma is megvan. Azóta az egyik forrásnál az ortodox szerbek, a másiknál a katolikus magyarok, bunyevácok, németek imádkoznak. Már a 18. században fontos zarándokhely volt, az itt levő a kápolnát 1811-ben szentelték fel. VII. Pius pápa 1816-ban engedélyezte a Kisboldogasszony-napi búcsút. A hívek sokan gyalog érkeznek ide. Jöttem én is, felejthetetlen látvány a zarándokok tömege és a több nyelven celebrált mise. 

Ahogy én is elzarándokoltam ide, úgy minden bajai volt már életében egyszer itt a vodicai búcsún, de érdemes bármikor kijönni és az árnyas fák alatt leülni, elcsendesedni egy forró nyári napon. A helynek tényleg van valami megmagyarázhatatlan varázsa, a régi öregek csodás gyógyulásokról is tudnak mesélni, ha kérdezgetjük őket Vodicáról.

A hercegszántói Vodica-Máriakert kegyhely

Nem messze innen, a Vodica-Máriakönnyei forrástól van egy másik Mária kegyhely is, amit az idők során szinte egyként emlegetnek vele. Ez a hercegszántói Vodica-Máriakert kegyhely.

Ez a falu határán kívül eső zarándokhely arról híres, hogy itt található a világ legmagasabb, rozsdamentes acélból készült Szűz Mária-szobra. A településről 1956-ban külföldre disszidált Vöő Sándor felajánlásából és támogatásával készült. A szobor 10 méter 53 centi magas, a pécsi szobrászművész két évig készítette. A kápolnában májustól októberig minden hónap 13-án szentmisét tartanak Szűz Mária fatimai megjelenésének emlékére.

Ennek a helynek is szép története van. A hercegszántói sokác elbeszélés szerint, a Mária-kápolna helyén hajdan egy nagy rét volt, ahol juhokat és teheneket legeltettek és az itt levő kútból itatták az állatokat. Egyszer, a nyári munkák közben egy férfi a kúthoz ment vizet merni. Ahogy fölé hajolt, a víz váratlanul hullámzani kezdett, majd hirtelen fényesség lett, és a kútban egy képet látott, amely Szűz Máriára és a kisded Jézusra hasonlított, aztán a kép megváltozott. Azt látta, hogy egy asszony egy kislányt tart a kezében. Elszaladt a többiekhez, és elmondta, mit látott. Mindannyian a kúthoz siettek, de a jelenés eltűnt. Hitték is neki, amit elmesélt, meg nem is. A férfinak azonban nem volt nyugta, éjjel sem tudott aludni. Másnap fogta magát, és megint elment a kúthoz. Ismét az a kép fogadta, mint az előző napon. Eszébe jutott, hogy másnap Kisboldogasszony napja lesz. Így megértette, hogy valójában Szent Annát látta a kisded Máriával. Összesen három alkalommal látta ugyanazt a képet. Fűzfát ültettek, a kutat bekerítették, és egy kápolnát építettek. Azóta érkeznek ide a zarándokok, állítólag több csodás gyógyulás is történt itt.

Mindkét zarándokhely egész évben szabadon látogatható, belépődíjat nem kell fizetni.

Fotók: orszagalbum/spurca, mapio.net

És ha már Bajáról van szó, akkor nem feledkezhetünk meg a gyufatésztáról sem!

• zarándokhely
• kegyhely
• kirándulás
• látnivalók
• Utazás