A gyufatésztának ugyanolyan kultusza van Baján, mint a halászlének: a Stranszki-tésztaüzemben jártunk
Kevesen tudják, hogy Baján a gyufatésztának ugyanolyan kultusza van, mint a halászlének. De hogy készül?
„Aha, a tésztás hal!” - mondják, ha a bajai halászlé kerül szóba. Néhány perc múlva komoly tekintettel fordulnak újra felém, és csendesebben megkérdezik: „És tényleg nem kell hozzá kenyeret enni?”
Nem. A bajai halászléhez gyufatésztát eszünk. A nevét az alakjáról kapta, és hogy hogyan került a halászlébe tészta, hogyan kerülhetett tészta a halászokhoz, arra is nagyon egyszerű a magyarázat: a vízimolnároktól. Nem csak a halászok, a népes családok is ezzel dúsították a halászlét.
Baján a gyufatésztának ugyanolyan kultusza van, mint a halászlének: a fejtett bablevest, a mákos tésztát, de még a túrós tésztát is ezzel esszük. Bár a frissen gyúrt gyufatésztának nincs párja, ma már kevesen állnak neki két-három levél tésztát gyúrni. De nem is kell. A legismertebb bajai tésztaüzemben, az Epreskert utcában levő Stranszki tésztaüzemben már több mint harminc éve készítik a gyufatésztát.
Ennek a tésztának az egyik különlegessége, hogy nem préselt, hanem nyújtott tészta.
- Igazi tojást használtok? - torpanok meg az üzemben.
- Igen. Kétnaponta hozzák a friss tojást - fordul vissza Mojzes Andrea, aki édesapjával együtt vezeti az üzemet, és elneveti magát. - Nyolcezer darab fogy naponta! Sajnos arról pont lemaradtál, hogyan törik fel, pedig nagyon látványos!
Azt meghiszem. Andi megígéri, hogy később körbevezet. Leülünk a kis étkezőben. Amíg fő a kávé, körbenézek. A falon hatalmas fotó. A mama. Azaz Stranszki Júlia, az üzem alapítója.
- Nagyon hiányzik - mondja Andi. - Mindenkinek - egymásra mosolygunk. Belekortyolok a kávémba, és hallgatni kezdem ezt a különleges történetet.
Stranszki Júlia 1985-ben, ötvenéves korában alapította a tésztaüzemet. Mindig vállalkozószellemű nő volt. És világéletében dolgozott. A ládagyárban, a gombüzemben. De mindig vágyott valamire, ami az övé, amit ő alkot meg, ami nyomot hagy a világban. Vállalkozni akart, próbálkozott.
A tésztát először otthon gyúrta, asztali tésztagépén nyújtotta. Kísérletezett. Az elkészült tésztát a kolléganőknek vitte be megmutatni, ők voltak az első minőségellenőrök. Később, mikor úgy érezte, elérte azt a minőséget, amit szeretett volna, Stranszki Júlia kibérelt egy garázst, és ott folytatta a munkát. A tésztákat ő gyúrta, szárította, és ő csomagolta be. Aztán biciklire pattant, és elkezdett velük kereskedni: vitte a bajai boltokba, ajánlgatta megvételre. Akik kipróbálták, rendeltek tőle újra. A bajaiak megszerették a Stranszki-tésztát.
Nem sokkal később a biciklit autóra cserélte, és már segítségre is szüksége volt: a fiával együtt dolgoztak tovább. Végül megvett az Epreskert utcában egy kis házat. Azóta is ott működik a tésztaüzem.
- A mamának az élete volt a tészta - nevet Andi -, mindig, mindenkinek erről beszélt, jött-ment, intézkedett. Imádott szerepelni, nyilatkozni. Az utolsó pillanatig itt volt az üzemben, mindennap. Rászólt a lányokra, nézte, hogy készül a tészta. Mindenkit arra tanított, hogy a minőség legyen az első, és ebből nem engedett. Ez volt a legfontosabb számára.
Telt az idő, és nagy kérdés volt, ki viszi tovább az üzemet. A három lányunoka közül végül Andi volt az, aki a tésztaüzem mellett döntött.
- Mikor elvégeztem az iskoláimat, a mama leültetett, és megkérdezte, lenne-e kedvem itt dolgozni. A testvéreim közül az egyik pedagógus lett, a másik kosárlabdaedző, más irányt vett az életük. Én gondolkodóba estem. Nem igazán tudtam, van-e kedvem ezt csinálni, más terveim voltak. Ugyanakkor tudtam, hogy itt ez a családi vállalkozás, valakinek vinni kell tovább. Nem hagyhatom cserben a mamát. Igent mondtam. A mama beállított a lányok mellé, a gyártásra. Mindent meg kellett tanulnom. És meg is akartam. Végigjártam a tésztakészítés összes lépcsőfokát. Nagyon örült, hogy így döntöttem, a mama nyugodt volt, hogy apu mellett én is itt vagyok, jó kezekben van a tésztaüzem.
Időközben befut Andi édesapja is. Mojzes Imre jó kedélyű, kedves férfi, a vidámsága átragad rám is. Bajaiakhoz híven pár perc múlva már a halászléről beszélgetünk. Sok halászléfőző versenyt megjárt dunai ember, mindent tud a halról, a fűszerpaprikáról. És persze a tésztáról is.
- Nincs titkunk. Ebben a tésztában benne van az alapanyag, az a titok.
A tojást az üzem alapítása óta ugyanarról a helyről hozzák. A napi nyolcezer tojást kézzel törik fel. Ha teljes a létszám, 950 kilogramm tészta készül egy nap, két műszakban. A nyolctojásos gyufatészta nyújtott tészta, csak lisztet és tojást tartalmaz, ettől lesz házias. A félkilós gyufatésztát kézzel csomagolják. Andi azt meséli, a modernizálás mindig tervben van, de bővíteni nem akarnak.
- Ez így elég nekünk. Ha bővítenénk, azt veszítenénk el, amire a mama mindig a legjobban figyelt: a minőséget. Ha bővülnénk, az üzem elveszítené a családias jellegét is. Jelenleg 18-an dolgoznak itt. Ez nagy felelősség, ennyi emberről, ennyi családról gondoskodni. Éppen ezért újabb nagy megrendelőket már nem tudunk fogadni.
Most már azt is tudom, a tésztaüzemben év elején készítik a csuszatésztát, a csipetkét és a többi fajtát is, ilyenkor töltik fel velük a raktárt, de nyár elejétől már csak a gyufatésztát gyártják: a halászléfőző népünnepélyre és a karácsonyra készülnek.
A Stranszki-tésztát az egész országban ismerik, nem csak a bajaiak. Viszik a halasok, több budapesti piacon is árulják, az ország legtöbb halászcsárdájában is ezzel tálalják a bajai halászlét.
Tényleg a mesterséges intelligencia irányít mindent 20 év múlva?
Ha kíváncsi vagy, hogyan formálja át a mesterséges intelligencia az életünket mindezt könnyed, szórakoztató és közérthető módon megközelítve, akkor gyere el előadásunkra, ahol Szily Nóra vendége Rab Árpád trend- és jövőkutató lesz. Az előadás során kiderül, milyen szerepe van a mesterséges intelligenciának a mindennapjainkban, és hogyan alakíthatja a jövőnket. Gyere el, és tudd meg, mit hoz a jövő!
További részletek: feminaklub.hu/
Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.
Időpont: 2024. október 24. 18 óra
Helyszín: MOM Kulturális Központ
Promóció
Halkan lépkedünk a dolgozók között. Meleg van, csendben folyik a munka. Itt nyújtják a tésztát, ott már szárad, egy másik helyiségben mérik ki a zacskókba. Elöl, a kis irodában csörög a telefon.
- Itt minden úgy van, ahogy régen - mondja Andi. - Vagyis majdnem ugyanúgy. Mama nagyon készült, tavaly töltötte volna be a 85. életévét, és az üzem pont ekkor volt 35 éves. Nagy ünnepséget szeretett volna.
Nemcsak a Covid tehet arról, hogy az ünneplés elmaradt. Stranszki Júlia, a családi tésztaüzem alapítója és vezetője tavaly nyáron elhunyt.
- Ez a mama műve. Az ő élete, az ő álma. Mindene. Amire vágyott, megvalósult. Nyomott hagyott a világban.
(Fotók: MTI, Hódos Hajnalka, Mojzes Andrea)
Vidékinek lenni azt jelenti, van otthon és van itthon.
Mit jelent vidékinek lenni Budapesten? Az én vidékiségem nem minősítő jelző, hanem identitás
Vannak ismérveim, amikről mindig jól láthatóan és beazonosíthatóan vidéki maradok. De ez nem baj.
Elolvasom