Milyen volt a külföldi nyaralás a Kádár-korszakban? Csak kevesen engedhették meg maguknak

A baráti, szocialista országokba a '70-es évektől egyszerűbb volt az utazás, de még így is csak kevesen nyaraltak külföldön.

Külföldi utazás a Kádár-korszakban
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

A Kádár-korszakban a külföldi utazás sokak számára elérhetetlen álom volt csupán. Nemcsak azért, mert anyagilag nem engedhették meg maguknak, hanem azért is, mert nem léphették át az országhatárt. Az 1956-os események után a hatóságok csak a kiváltságos keveseknek engedélyezték a kiutazást, kiváltképp a nyugati úti célok esetében. 

Az 1960-as, 1970-es években némi enyhülés következett, 1972-ben vezették be a kék és a piros útlevél rendszerét. Utóbbi irat kifejezetten a szocialista országokba történő utazáshoz kellett, és lényegesen könnyebben beszerezhető volt, mint a nyugati országokba szóló kék változat. A folyamat egyszerűsödése ellenére a legtöbben azért a hazai kempingekben, vállalati üdülőkben, a Balaton partján pihenték ki a munka fáradalmait. 

Külföldi nyaralás a Kádár-korszakban

A külföldi nyaraláshoz igen mélyen a zsebébe kellett nyúlnia az utazónak, különösen akkor, ha egyéni turistaként lépte át a határt. Így aztán az úti cél kiválasztásakor az adott ország politikai berendezkedésén túl az árfekvése is sokat nyomott a latban. Aki útra kelt, életre szóló élménnyel gazdagodott - igaz, ez azokra is áll, akik a „magyar tenger” mellett töltötték a vakációt. 

Bár a Kádár-korszakban a legtöbbeknek valóban a Balaton volt a „Riviéra”, akadtak, akik a tenger sós hullámaira vágytak. Nyugati országokba háromévente lehetett utazni, a baráti, szocialista országokra nem vonatkozott ilyen megkötés. Az 1965-ös képen az Aranyhomok tengerpart látható Bulgáriában, a háttérben a Hotel Moszkva.
Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
A korszakban a szocialista államokban rendkívül elterjedt és olcsóbb, bár még így is költséges módja volt az utazásnak az autós kempingezés. A családi autóba pedig még a konzervek is befértek, amik jócskán könnyebbé tették a kinti étkezést. Közvetlenül a tengerparton sorakoznak a kemping sátrai a bolgár Aranyhomok parton a '60-as években.
Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
A piros és a kék útlevél rendszere egészen 1984-ig volt érvényben, előbbivel maximum 30 napot lehetett kint eltölteni. 1978-ban lett törvényes jog az utazás a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelete értelmében. A fotó Montenegróban, Ulcinj tengerpartján készült, a Nagy Strandon 1974-ben.
Fotó: Fortepan / Fortepan
Bár ma a magyar turisták kedvence a horvát tengerpart, a Kádár-korszakban még háttérbe szorult. Népszerűbb és jóval elérhetőbb, valamint a propagandában is szereplő célpont volt a bolgár tengerpart, ahol sorra épültek ki az üdülőhelyek. A fotó a Naposparton, Bulgáriában készült 1968-ban.
Fotó: Fortepan / A R
A munkautazások és a szigorúbban ellenőrzött egyéni utazások mellett a társasutazások is népszerű opciót jelentettek. Az egyebek mellett a vállalatok által szervezett utakra pályázni lehetett. A program kötött volt, az idegenvezetés gyakran propagandisztikus céllal történt. A fotó Abbáziában készült 1977-ben.
Fotó: Fortepan / Vizsnyiczai Erzsébet
A nyaraláson az utazók az itthon nem, vagy csak jóval drágábban kapható árucikkeken is rajta tartották a szemüket. Persze a behozatal is korlátozva volt, ahogyan az is, hogy mennyi valutát lehetett kivinni az országból. A fotó Abbáziában készült 1965-ben.
Fotó: Fortepan / Magyar Pál
A Szovjetunió legfelkapottabb nyaralóhelye Szocsi volt, de az itteni nyaralás valódi luxusüdülésnek számított. Az 1972-es felvételen a Zsemcsuzsina hotel strandja látható, a háttérben a Szvetlana szanatóriummal.
Fotó: Fortepan / Fürdőigazgatóság
Szocsiban virágzott a gyógyturizmus is, óriási hotelek várták a tehetős turistákat. A Magyarországról repülőknek mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk, ha itt kívántak vakációzni, nem csoda, hogy leginkább a párt emberei élvezték a Fekete-tenger partján elterülő üdülőparadicsom nyújtotta lehetőségeket.
Fotó: Fortepan / Faragó László

(Kiemelt kép: Fortepan/Fürdőigazgatóság.) 

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük