Ilyen a nők szigete Európában: az észt Kihnun a lányok és az asszonyok gazdálkodnak, őrzik a hagyományokat

Van egy európai sziget, ahol a nők olyan feladatokat látnak el, amelyeket hagyományosan a férfiak végeznek. Erős kézzel irányítják a gazdaságokat, dolgoznak a földeken, a gyereknevelés és a háztartás teendői mellett a mindennapok ügyes-bajos dolgainak megoldása is gyakran az ő vállukat nyomja.

Az észt Kihnut emiatt aztán a nők szigetének is szokták nevezni. Az itt élő közösség motorjai a nők, akik napjainkban fontos szerepet vállalnak a hagyományőrzésben is.

A helyiek őrzik gazdag hagyományaikat

Kihnu a Balti-tengeren, a Rigai-öbölben fekszik, Észtország hetedik legnagyobb szigete, Pärnu megyéhez tartozik. A szárazföldről legegyszerűbben a menetrend szerint közlekedő komppal lehet elérni. Szoros kapcsolatban áll a közeli, 7,5 kilométerre található Manilaid nevű szigettel, a két hely lakossága keveredett.

Kihnun négy falu található, Lemsi, Linaküla, Rootsiküla és Sääre. A sziget belső területe többnyire homokos, fenyvesek, mezők és tanyák váltogatják egymást. Tengerpartjai sziklásak, a kikötőiben halászok szorgoskodnak, a piacokon a frissítőkön és az élelmiszereken túl a helyben készült kézműves termékeké a főszerep. Az egész környékre a modern életvitel és a tovább élő hagyományok összefonódása, békés együttélése jellemző. Népszerű látványosság a nemrégiben felújított világítótorony, amelynek tetejéről pompás kilátás nyílik a tengerre és a szigetre egyaránt. Tavasszal különösen szépek az erdők a szirmaikat bontó, apró virágok miatt. Szervezett kirándulásokat egész évben tartanak, a túrázók helyi történetekről és legendákról hallhatnak az út során. Ami a gasztronómiát illeti, elmondható, hogy nagy becsben tartják a Balti-tengerben élő heringet, amit sokféleképpen készítenek, kedvelt fogás a füstölt verzió.

Nyáron különböző, a sziget életébe, hagyományaiba bepillantást engedő, táncos-zenés művészeti fesztiválok váltják egymást, Szent Iván éjszakáján felgyújtanak egy öreg halászhajót, amely felett már eljárt az idő. Kihnu gazdag kulturális örökségét, sajátos nyelvjárását az UNESCO is számontartja. A helyiek barátságos vendéglátók hírében állnak, a festői természet és a népi hagyományok mellett többek között ennek köszönhető, hogy sok turista keresi fel a kis szigetet.

A nők tartották össze a közösséget

Bár olykor Európa utolsó matriarchátusaként hivatkoznak a szigetre, nem anyajogú társadalomról van szó. Kihnu azért érdemelte ki a nők szigete nevet, mert a történelem során a többnyire halászattal foglalkozó helyi férfi lakosság az év jelentős részében a tengert járta, távol az otthonoktól, ahol aztán a feleségek és a lányok birkóztak meg a felmerülő kihívásokkal. Fáradhatatlanul dolgoztak a földeken, gondoskodtak csemetéikről, és közben mindent megtettek azért, hogy őseik hagyományai ne merüljenek feledésbe. Véleményük, döntéseik ma is az élet minden területén számítanak, a közösség támaszkodik a bölcsességükre és a teherbírásukra is. Ők szervezik a legfontosabb ceremóniákat, a házasságkötéseket és a temetéseket.

A házasságkötésekre régebben az egész falu hivatalos volt, az ünneplés több napon át tartott. Azok a nők, akik valamilyen okból kifolyólag nem találták meg a társukat, és pártában maradtak, nem számítottak a társadalom teljes jogú tagjainak. A temetésre már hatvanéves koruk környékén tudatosan készülni kezdenek, például a ruhájuk elkészítésével.

Kihnu idősödő női napjainkban is megőrzik és továbbadják a népdalokat, gyakorolják és tanítják a táncaikat, szövik tradicionális kelméiket, varrják csíkos szoknyáikat. A szoknya, azaz a kört  népviseletük legfontosabb eleme.

A kulturális örökség megőrzését valamelyest segítette a külvilágtól való elzártság, a helyiek az ötven éven át tartó szovjet megszállás alatt is kitartottak, hozzá vannak szokva a nehéz körülményekhez és az olykor zord időjáráshoz is. A Guardian 2020-as értesülései szerint körülbelül háromszázan laknak egész évben a szigeten, többségében nők. Bár sok helyen 4-500 főről olvasni, az nem kérdés, hogy napjainkban a legnagyobb kihívást az elöregedő társadalom és a fiatalok elvándorlása jelenti Kihnu számára.

A gyönyörű észt park, ahol létezik az ötödik évszak

A legtöbb embernek az áradásról, a mindent ellepő víztömegről nem épp pozitív dolgok jutnak az eszébe, ám a Soomaa Nemzeti Parkban élők kivételt jelentenek, ők kifejezetten várják ezt a menetrendszerűen bekövetkező eseményt, ami híressé tette a lakhelyüket, és minden évben mesebeli hellyé varázsolja a területet.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• sziget
• nők
• kultúra
• hagyomány
• észtország
• kihnu
• Utazás