Képeken az ezeréves társasház

Az ősi puebló indiánok Sziklapalotája a legnagyobb sziklába épített lakhely Észak-Amerikában. Egy homokkőfal mélyedésébe épült a mai Mesa Verde Nemzeti Parkban, az amerikai délnyugat Négy Sarok nevű vidékén, ahol Colorado, Utah, Új-Mexikó és Arizona államok összeérnek.

A Sziklapalota - Cliff Palace - látványos romjai egykor 100-150 korai puebló indiánnak vagy anasazi indiánnak - ahogy hívják még őket - nyújtottak otthont. A sokszor csak kötélhágcsón vagy sziklamászással elérhető lakások biztonságos, magaslati menedéket jelentettek az anasaziknak, mígnem a megváltozó éghajlat, a szomszédos népekkel való konfliktusok és a szociális változások miatt el kellett azokat hagyniuk.

A vadnyugat aranykorának városa

A sziklalakások 900 és 1130 között, az amerikai sivatagi civilizáció úgynevezett aranykorában keletkeztek. Ebben az időben a magashegyi fennsíkok éghajlata viszonylag meleg és csapadékos volt.

Az olvadó hóból táplálkozó patakok vizét elterelhették földjeik öntözésére, ahol többek között kukoricát, tököt és babot termeltek. A sziklalakók másik táplálékforrása a pulyka volt. Az akár 3600 méter magasságot is elérő hegyek fával, vadhússal látták el a közösséget, és kővel, melyből pattintott eszközeiket gyártották.

Az ősi puebló közösségekben kemény volt az élet, de a vidék erőforrásai el tudták tartani a növekvő népességet. A napi megélhetést olyan technológiai és szociális újítások segítették, mint például a gömbölyű fenekű cserépedények a főzéshez, az élelem megosztása és raktározása, az íj és nyíl használata a vadászathoz. A kézművesek jellegzetes stílusban, vörös és fekete mintákkal díszítették a kerámiákat.

1299 ősze és 1300 tavasza között azonban az anasazik hirtelen elhagyták a Sziklapalotát és a többi anasazi települést. 1300-ra tízezernyi puebló költözött az északkelet-arizonai Hopi-fennsíkra, az új-mexikói földekre, illetve és több tucatnyian a Rio Grande menti vályogfalvakba, hogy máig érthetetlen módon beleolvadjanak a meglévő közösségekbe, és átvegyék vallásukat.

Az ősi társasház a turisták legnagyobb kedvence

Bár a Mesa Verde területén hatszáz különböző méretű sziklalakás van, a leglátványosabb közülük a Sziklapalota. Ez az ősi társasház 88 méter hosszú, és körülbelül 150 helyiségből áll. A több, talán kilátóként is szolgáló kerek és szögletes, többszintes építményt absztrakt mintákkal díszítették. A tűzhellyel ellátott 25-30 szoba lakóhelyiség lehetett, a többi élelem raktározására szolgált.

A Sziklapalota talán legérdekesebb része a kiwáknak hívott 23 kerek helyiség. Minden fülke közepén tűzhely volt, fölötte a mennyezeten egy nyílás, mely egyszerre szolgált kéményként és bejáratként. A kiwákat vallási és társadalmi célú szertartásokra is használták. Néhány régész szerint a központi kiwa közösségi találkahely volt, ahol a palotát építő két klán összejöhetett.

A Sziklapalotát 1888 decemberében fedezte fel két marhapásztor, Richard Wetherill és Charles Mason, akik a Mesa tetején lovagoltak elkóborolt marháik után. A hóesésen keresztül egy hatalmas kanyon túloldalán megpillantottak valamit, ami elmondásuk szerint egy csodálatos városnak tűnt.

A következő években sokszor visszatértek, leleteket gyűjtöttek, sőt, a környék lakóit és más érdeklődőket is elvezettek a régészeti lelőhelyre. Végül 1906-tól Mesa Verde Nemzeti Park néven védettséget kapott a terület. Nem sokkal később Jesse Walter Fewkes a Smithsonian Intézettől feltárta és aládúcolta a Sziklapalotát.

Ezzel megkezdődött az amerikai Vadnyugat régészeti feltárása. Azóta több ezer ősi indián települést fedeztek és tártak fel, azonban a turisták szemében még mindig a Világörökség részét képező Mesa Verde az elsődleges úti cél. Ha szeretnél megismerni még egy  gyönyörű várost, ahonnan eltűntek az emberek, kattints ide!

Cikkünk Brenda Rosen Elveszett városok atlasza című könyve alapján készült, mely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg.

• világörökség
• különleges épület
• amerikai egyesült államok
• romváros
• világjáró
• Utazás