Közel 60 éve lángol Centralia városa: szellemváros lett az egykor kedves településből

Egy évszázaddal ezelőtt az amerikai Centralia városa egy nyüzsgő, boltokkal, lakóházakkal teli aranyos település volt, ahol nagyban folytak a bányászati munkálatok. A helyi szénbányák szolgáltattak tüzelőanyagot a közösségnek, mindenki boldogan tette a dolgát.

Ma már elképzelni is nehéz, hogy valaha ilyen élet volt a Pennsylvaniában található szellemvárosban. Az utcák üresen konganak, a fennmaradt épületek magányosan merednek a fák között, és itt-ott füst hömpölyög a graffitikkel telefirkált, elhagyatott útszakasz körül. Nyomós oka volt a lakóknak arra, hogy otthagyják szeretett városukat, és még mindig nem ért véget a baj - már közel 60 éve megállás nélkül pusztít a felszín alatt húzódó bányatűz.

Centralia pusztulásának oka

A szénbányában keletkező tüzek nem ritkák, de Centralia városában az Egyesült Államok legrosszabb kimenetelű, és a világtörténelem legpusztítóbb felszín alatti lángja lobbant fel. Maga a tűzvész 1962-ben kezdődött abban a városkában, ami már egy évszázada bányászati központként funkcionált. 

A települlést 1850-ben alapítottak, és 1890-re már több mint 2700-an lakták, többségében a bányászok és családjaik. 1911-ben még egy templomot is felhúztak, ami ma is ugyanott megcsodálható, sőt, a hajdani lakosság egy része időnként vissza-vissza jár imádkozni az épületbe. Ugyan a tőzsde összeomlása, és az 1930-as nagy gazdasági világválság erős csapást mért a centraliai széniparra, több százan elhagyták otthonaikat, de nélkülük is sikeresen talpon maradt a város.

A strapabíró település hanyatlásához ennél több kellett, ami be is következett. A probléma abban gyökeredzett, hogy Centraliában egy elhagyatott bányagödröt illegális szemétlerakóként használtak, ami 1962-re egy hatalmas szemétdombbá nőtte ki magát. A hulladékkezelés nagy hiányossága volt a városnak, és a vezetőség már egyre égetőbb problémának látta, igyekezett védekezni a bűz és a patkányok ellen. 

Éppen ezért, 1962 májusában a Városi Tanács bejelentette, hogy eltüntetik a szemetet a Centralia Emlékezet nap alkalmából. Elsőre még egészen logikusnak is hangozhat a nemes terv, csakhogy úgy próbálták megsemmisíteni a felhalmozott hulladékot, hogy egyszerűen felgyújtották, bár a hivatalos álláspont szerint máig nem egyértelmű az oka. Akár dolgozók gyújtogathattak a szemétdombon, vagy egy sokkal korábbi, 1930-as bányarobbantásnak is lehetett ilyen eredménye, mely csak évtizedekkel később csúcsosodott ki. 

Bárhogy is legyen, legtöbben a szemétdomb égetésében hisznek. Akár direkt, vagy véletlen volt a hulladéklerakó egészen a bányagödör mélyébe nyúlt, és sokkal nagyobb lánggal kezdett el égni a vártál - méghozzá a föld alatt. A tűz szó szerint futótűzként terjedt a szénbánya termeiben, miközben az egészségre veszélyes szénmonoxidot juttatott a levegőbe, így a helyi bányákat mind be kellett zárni. Igyekeztek eloltani a tüzet, de minden próbálkozás kudarcba fulladt.

Mindez köszönhető annak, hogy már egy kész labirintus lapult a város alatt, tele elhagyatott csatornákkal, termekkel, amik gyakorlatilag az egész város területét átszőtték, így az égés feltárása, és eloltása túlságosan költséges feladatnak bizonyult. Nem beszélve arról, hogy sokáig a lakosság azt hitte, hogy valójában nem is ég a talpuk alatt a föld.

Ahogy teltek múltak az évek, a város talaja egyre melegedett, egyes helyeken már 480 fokot mértek, a legmagasabb talajmenti hőmérséklet pedig meghaladta a 732 fokot is. A mérgező füst idővel egyre több helyről tört fel, víznyelőkből, pincékből, a helyi lakosság az egészségügyi ellátóhelyekre sorra jelentkezett be különböző új egészségügyi problémákkal. 

- Még a halottak sem tudnak békében nyugodni - nyilatkozott Greg Walter, egykori lakó az 1981-es People magazinban - A város két temetőjének sírjai feltehetően már rég a tűz martalékává váltak. Egy évvel korábban pedig egy 12 éves fiú esett bele egy hirtelen keletkezett, több tíz méteres víznyelőbe, amit a szénbánya tüze okozott, épp hogy sikerült kimásznia onnan. 

Idővel a Kongresszus döntést hozott, és inkább felvásárolták a lakóktól ingatlanaikat és áttelepítették őket, 1992-re mindenki elhagyta a Centraliát, az irányítószámát is törölték a rendszerből. Akik ellenálltak, azoknak elkobozták a lakásukat, és a legtöbbet megsemmisítették.

Mindössze 7 kitartó lakos, köztük a polgármester maradhatott a településen a bírósági döntések alapján, de megtiltották számukra, hogy eladják vagy tovább örökítsek birtokukat. Közülük a legutolsó jelentések szerint már csak 5-en tartózkodnak ott, mindegyik háztartásban van szénmonoxidmérő. A katasztrófaturisták kedvenc helyét, a graffitis utat pedig 2020-ban földdel fedték le, hogy minél kevesebben látogassanak a veszélyes területre.

Jelenleg is folyamatosan ég a bánya Centralia alatt, és szakértők szerint akár még száz évig lángolhat, ha felügyelet nélkül marad. Különböző módszerekkel, izolálással, a talajtakaró javításával, hűtéssel próbálják csillapítani a tüzet a mai napig.

Megmutatjuk Centralia mindkét arcát

David DeKok 1976 óta dokumentálja a lángoló város történetét. A férfi több mint ötszáz cikket írt, és rengeteg fotót készített. A képek közül néhányat egy blogger, Emily Moser kinyomtatott, majd visszatért velük Centraliába, hogy megmutassa, mennyi minden változott a katasztrófa óta eltelt évtizedekben.

(Képek forrása: Craven570 / Wikipedia CC BY-SA 3.0, Getty Images Hungary, borítókép forrása: Getty Images Hungary)

• centralia
• szellemváros
• történet
• szénbányász
• katasztrófaturizmus
• Utazás