Milyen lenne ma Berlin, ha összejön Hitler terve? Az új világfőváros központjába csak hivatali épületeket terveztek

Adolf Hitler lázálmainak egyike Berlin nagyszabású, pénzt, időt, energiát nem sajnáló átalakítása volt, hogy az a vágyott győztes háború után a világ fővárosa lehessen. A történelem keresztülhúzta a számításait.

A meglehetősen megalomán terveket a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezetője a háború után húsz év börtönbüntetésre ítélt Albert Speer birodalmi főépítésszel együtt készítette. Az elképzeléseknek csak egy kis része valósult meg, egy-egy nyomot még ma is felfedezhetnek a szemfüles turisták. 

Az új világ fővárosa

Welthaupstadt Germania, azaz Germánia világfőváros - ezt a szerepet szánta Hitler Berlinnek. Speer szerint a diktátor tehetséges rajzokon vázolta fel a terveket, amiket aztán újra és újra módosítottak. A vezér az európai városok népszerű látványosságaiból inspirálódott, ám úgy gondolta, hogy az újjáépülő Berlinben az épített környezet minden részletének a Harmadik Birodalom nagyságát kell hirdetnie, ezt pedig leginkább a megálmodott attrakciók túlzó méretével kívánta elérni. Szentül hitte, hogy amint elkészül, Germánia csak az ókori Egyiptomhoz, Babilonhoz és Rómához lesz mérhető, London és Párizs a poros nyomába sem ér majd. 

A város átalakítása a kelet-nyugati irányú, már létező sugárút kiszélesítésével kezdődött, amelynek középpontjába a korábban emelt Győzelmi oszlop került, a tetején álló női alakot Germánia istennővé keresztelték át. A világfőváros leghangsúlyosabb eleme egy 120 méter széles, a várost észak-déli irányban átszelő, katonai parádéknak helyet adó, a forgalomtól elzárt új sugárút lett volna. Ennek munkálatai az útban lévő házak bontásával és kisajátításával kezdődtek. A déli végen temető akadályozta a terveket, de ez sem állította meg Speert és a csapatát, exhumálták a halottakat, köztük a Bauhaus alapítójának, Walter Gropiusnak a testét is, majd egy Berlin melletti faluban temették újra őket.

A sugárútra egy óriási, mintegy száz méter magas diadalívet kívántak emelni, párizsi példa alapján, de természetesen jócskán felülszárnyalva azt. Speer aggódott, hogy a mocsaras, homokos talaj nem bírja ki a roppant terhelést, ennek tesztelésére egy hatalmas, 11 méter átmérőjű, 12 ezer tonnás vasbeton cilindert építtetett, ami ma is áll a Tempelhof városrész északnyugati részén, Schwerbelastungskörper néven ismert. 

A sugárút északi végén kormányzati negyed létesült volna, egyebek mellett Führer-palotával, Haditengerészeti Főparancsnoksággal. Rekordgyorsasággal húzták fel 1939-re az Új Birodalmi Kancellária épületét, amit a második világháború idején bunkerekkel is kiegészítettek. Az 1945-ös ostrom alatt súlyos sérüléseket szenvedett, így aztán a szovjet hatóságok elbontották. 

A világ legnagyobb épülete

A legnagyravágyóbb terv kétségkívül a Népcsarnokként, Nagy Csarnokként és Dicsőség Csarnokaként is emlegetett bazilikáé volt, amit a világ legnagyobb kupolás épületének szántak, az ihletet a római Pantheon és a Szent Péter-bazilika jelentette, ám utóbbi szintén impozáns kupolájánál a német verzió tizenhatszor nagyobb lett volna.

Ha megépül, ma is a világ legnagyobb zárt terének számítana, de nem így történt. Nem csak a méreteiben volt rekorder: a korban másfél milliárd birodalmi márkára becsülték az építkezés költségeit. Hitler úgy gondolta, hogy itt helyezik majd végső nyugalomra, így az épület a zarándokhely szerepét is betöltötte volna. Az új világfőváros szívébe, az öt kilométeres sugárút környékére gyakorlatilag csak reprezentatív és hivatali épületeket terveztek, lakásoknak, vendéglátóhelyeknek már nem jutott hely a monumentális létesítmények mellett. 

Így néz ki ma a Sasfészek

A Sasfészek, amely egykor a Harmadik Birodalom kiemelt diplomáciai jelentőségű építménye volt, napjainkban a Bajor-Alpok kedvelt kilátópontja, ahol a bajor konyha legjavát felvonultató étterem működik. 

(Képek: Getty Images Hungary.)

• berlin
• hitler
• náci
• németország
• történelem
• Utazás