A tökéletes hely, ha nem akarsz hinni a szemednek

Az embernek pár éve, a természetnek évmilliói vannak arra, hogy a tökéletest megalkossa.

Azt, hogy utóbbinak ez cseppet sem okoz gondot, mi sem bizonyítja jobban, mint a világ egyik leglenyűgözőbb tája, az indián legendák főszereplője, a Szivárvány-hídként emlegetett rózsás homokkőhíd, mely az amerikai Utah állam déli részének egyik szurdoka felett ível át.

A szemet gyönyörködtető formáció, melynek a vakítóan tiszta sivatagi ég előtt kirajzolódó körvonala az alatta csörgedező patak tükörsima vizében verődik vissza, olyan sajátos látványt nyújt, melyért még egy kontinenseket és óceánokat átszelő utazás sem lehet sok.

Indián legendák nyomában

Az USA Utah államának déli részén élő pajutok és navahók egykor sokat meséltek egy legendás, eget és földet egyesítő kőszivárványról, ám a valóban a szivárvány alakját és színeit utánzó nagy sziklaboltívnek pontos helyét csak kevesen ismerték a törzs tagjai közül.

A mendemondák hatására, melyek szerint a csoda a Navajo Mount közelében található, 1909-ben egy háromtagú csapat vágott neki lóháton a kietlen, sziklás vidéknek és a kanyargó szurdokoknak abban a reményben, hogy rábukkan a különleges természeti tüneményre. A két indián vezette expedíció az Amerikai Egyesült Államok egyik legbarátságtalanabb területén haladt keresztül, mielőtt sikerült megtalálnia a hatalmas szivárványívet.

Mintha káprázna a szem

A lovasokat, akik végül rábukkantak a helyre, lenyűgözte a látvány. A ragyogó kék ég alatt a rózsaszínű homokkő sötét levendulaszínt ölt, a késő délutáni nap fénye pedig rozsdavörös és barna csíkokkal világítja meg.

Ez a kecses homokkőhíd, mely a maga nemében a legtökéletesebb természeti képződmény, 94 méter hosszan ível egy 85 méter széles kanyon felett. Alapjától a boltív tetejéig 88 méter magas, bőven elférne alatta akár a budapesti Országház is. Méretei és nagyszerűsége miatt nem is csoda, hogy Roosevelt elnök a világ legnagyobb természeti csodájának nevezte.

A Bridge Creek nevű patakocskán átívelő hatalmas sziklahíd egy szirtből ugrik ki, melynek valaha szilárd támpillérét alkotta. Az évezredek alatt azonban a patak évszakos áradásai és koptató hatású hordaléka lepusztította a pillér alapját, hátrahagyva a légies, tág nyílású kőhidat. A sziklaboltív lágy vonalain a szél gömbölyítő-csiszoló munkája végezte el az utolsó simításokat.

Szent hely és védett természeti érték

A navaho indiánok a hidat nonnezoshinak, azaz kőszivárványnak nevezik. Számukra ez szent hely, és a régészeti leletek tanúsága szerint valaha kultikus szerepe lehetett. Ám a sziklaboltív megközelítése a szűk kanyon ösvényén olyan nehéz, hogy amikor az első fehérek ideérkeztek, megértették, miért csak néhány környékbeli indián tudta a pontos helyet.

A Szivárvány-hidat már 1910-ben védett természeti emlékké nyilvánították, de csak 1963-ban, egy környékbeli gát megépítése után vált könnyen megközelíthetővé. A nehéz szárazföldi út helyett így ma már vízi úton, csónakkal tudsz a legkönnyebben eljutni ehhez a lélegzetelállítóan szép helyhez. A Szivárvány-hidat kifaragó vízfolyás a július-augusztusban nyíló temérdek virág szomját is oltja: ilyenkor a tájat fehér szirmú maszlagok, homoki csillagfüvek, százszorszépek, pálmák és pillangóliliomok borítják.

A Sötét Angyaltól a Bundabugyiig

Ha pedig beleszerettél ebbe a homokkő sziklaívbe, kicsit messzebb is barangolhatsz, Utah államban ugyanis százával találhatók ilyen természeti képződmények. Az Arches Nemzeti Parkban több mint kétszáz homokkőből létrejött sziklaíves képződményt fedezhetsz fel, csupán háromszáz kilométerre a Szivárvány-hídtól.

Itt találhatod például a Tájkép-ívet, mely 89 méterével a világ leghosszabb természet alkotta hídja - átlagosan harminc méteres magasságból tekinthetsz innen le. A park másik jellegzetes képződménye a Kecses-ív, melyet formája után a környékbeli népek egyszerűen Bundabugyinak neveznek.

A hétemeletes épületnél is magasabb, büszke, magányos kőív egy elhagyott, sziklás medence peremén áll, és szép keretéül szolgál a háttérben húzódó La Sal-hegységnek. Kihagyhatatlan látvány továbbá az Angyal, melynek tetején mintha kitárt szárnyak nőttek volna, de a Sötét Angyal, a Fenyőfa, a Válaszfal és a Sziluett mellett sem érdemes szó nélkül elmenned.

Az Arches Nemzeti Park megéri a fáradságot és a többnapos látogatást, de arra azért mindenképpen készülj fel, hogy a nyári hónapokban az időjárás szinte elviselhetetlenül meleg.

Cikkünk elkészítésében a Reader's Digest Különös helyek, elbűvölő tájak című könyve segített.

• nemzeti park
• természeti csoda
• amerikai egyesült államok
• világjáró
• szikla
• Utazás