Jobban látsz, ha kikapcsolod parkoláskor a rádiót? Rengetegen csinálják

Talán megfigyelted már - akár a volán mögött, akár az anyósülésen ülve -, hogy a vezetés közben hallgatott zenét sokan automatikusan lehalkítják parkoláskor.

Visszatérő vicctéma lehet családtagok, barátok között, hogy „Jobban látsz, ha lehalkítod?”. És a válasz tulajdonképpen: igen.

Ezért halkítjuk le a zenét parkoláskor

Autóvezetés közben sokan beszélgetnek, hangos zenét hallgatnak, énekelnek - sőt sajnos akár telefonálnak is. Egy többé-kevésbé egyenes útszakaszon történő vezetés rutinosabb sofőr számára már kevesebb odafigyelést igényel, így megtehetik. Parkolásnál azonban más a helyzet. Hogy az ilyenkor szükséges manőverezést tökéletesen hajthassuk végre, sokan lehalkítjuk a rádiót. Van, aki azzal magyarázza, hogy szeretné időben meghallani, ha valami esetleg a holttérbe kerül, ha véletlenül nekitolat valaminek, előbb fogja hallani a koccanás hangját, mint hogy megérezné a hibát. Bár ez is jó megközelítés, tudományos magyarázata is van a jelenségnek.

Így működik a figyelem

A figyelem Donald Broadbent angol pszichológus, a kognitív pszichológia meghatározó alakjának ’50-es években megalkotott metaforája szerint szűrőként működik. Átengedi a figyelt ingereket, de a nem figyelt ingerek is fennakadnak a szűrőn és egy rövid ideig előhívhatók. Ezek az ingerek lehetnek többek között auditív, vizuális, taktilis - bőrünk által tapasztalt - érzékszervi információk.

Anne-Marie Bonnel és Ervin Hafter néhány évtizeddel Broadbent után az emberi figyelmet már radarhoz hasonlították. Kutatásaik során arra jöttek rá, hogy az embereknek véges mennyiségű figyelmük van, melyet meg kell osztaniuk a különböző érzékszervek között. Szerintük a figyelmet egy rögzített hosszúságú nyílként képzelhetjük el, mely jobbra-balra radarként inog a látás és a hallás között. Ha teljesen a látás felé mutat, akkor nem tudunk a hallásra összpontosítani, és fordítva. De ha egy kis figyelmet a hallás köt le, akkor agyunk kevésbé tudja befogadni a vizuális ingereket.

Amikor tehát az a feladatunk, hogy nagyon koncentráljunk a látási ingerekre - mert például szürkületben igyekszünk két autó közé betolatni -, automatikusan arra törekszünk, hogy kizárjunk más érzékszervi ingereket. Ezért fordulhat elő parkolás közben, hogy lehalkítjuk, lekapcsoljuk a zenét - néha annyira automatikusan, hogy észre sem vesszük. Így ugyanis több vizuális ingert képes befogadni az agyunk: vagyis igen, jobban látunk, ha lekapcsoljuk a zenét.

Balra kanyarodáskor elhallgatunk

- Ehhez hasonló jelenség, hogy a balra kanyarodáskor a sofőr hirtelen megszakítja a mellette ülővel folytatott beszélgetést, majd amikor újra egyenesbe kerül a kocsi, folytatja a megkezdett mondatot. Balra kanyarodáskor nagyon koncentrálunk a szembejövő forgalomra, arra, hogy megfelelően becsüljük meg a sebességet, időt, távolságot, miközben valószínűleg a tükörbe is bele kell pillantani. Mindezt a sofőr nem tudja kellő biztonsággal megtenni, ha közben még beszél is - magyarázza Benjamin Silber klinikai szakpszichológus.

(Képek: Getty Images Hungary)

• parkolás
• zene
• figyelem
• vezetés
• Terasz