Mindenki azt hiszi, mi találtuk ki ezt az alkoholos italt, pedig nem: innen ered valójában

Fontos leszögezni: a vörösboros kóla nem magyar találmány. Még csak nem is kelet-európai eredetű, noha a Kárpát-medencében és környékén szinte mindenhol ismerik, Ausztriától a Balkánig. Őshazája minden valószínűség szerint Észak-Spanyolország, ahol a Coca-Cola és a vörösbor útjai meglepően korán keresztezték egymást.

A Coca-Cola forgalmazása 1926-ban indult meg Spanyolországban, és az üdítő állítólag már ugyanebben az évtizedben „találkozott” a vörösborral. Az ital gyorsan végigvonult Baszkföldön és az északi tengerparti régiókon, ám sokáig megmaradt a helyiek különös szokásának.

A történet, ami kétszer kezdődött el

A vörösboros kóla idővel feledésbe merült, majd évtizedekkel később új életre kelt. Ebben fontos szerepet játszott, hogy a Coca-Cola vállalat 1953-ban gyárat létesített Barcelonában, ami jelentősen megnövelte az üdítő elérhetőségét és fogyasztását Spanyolországban.

Az igazi áttörést azonban az 1972-es év hozta el. A Baszkföldhöz tartozó Algorta halászfalujában a szokásos nyári fesztivál vendéglátásához a szervezők 2000 liter bort vásároltak. A költségvetés azonban szűkös volt: nem jutott hűtésre, sem megfelelő vízellátásra. Az eredmény borítékolható volt: a bor gyorsan megsavanyodott.

Mivel a kiöntés szóba sem jöhetett, a szervezők és a vendégek együtt kezdtek kísérletezni. A cél az volt, hogy valahogy elnyomják a savanyú ízt. Végül a Coca-Cola bizonyult a legjobb megoldásnak, az alapszabály pedig megszületett: legalább ugyanannyi kóla kell, mint bor. Egy nagy kádat is szereztek, hogy előre bekeverve szolgálhassák fel az új italt.

Kalimotxo, a szegények Cuba Libréje

Az eufóriában az ital számos becenevet kapott: Rioja Libre, Cuba Libre del Pobre (a szegények Cuba Libréje), Mochet, Tincola, Cubata del obrerónak, azaz „munkáskoktélnak” is nevezték. Végül a Kalimotxo elnevezés szilárdult meg. A név eredete nem teljesen tisztázott. A legvalószínűbb verzió szerint a fesztivál egyik bárját két férfi, Kalimero és Motxongo üzemeltette. Bár a „feltalálás” pillanatáról elkéstek, az ital végül mégis róluk kapta a nevét.

Magyarország, az éltanuló

Amilyen messziről indult a vörösboros kóla, olyan gyorsan érkezett meg Magyarországra. Több forrás is arra utal, hogy az 1970-es évek közepére már széles körben elterjedt. A Dolgozók Lapja 1976-ban így idézte Ollé Józsefet, az Ács község könyvtárának legidősebb olvasóját: „Ma már csak olyan kólakeveréket iszok, bort kólával. Az jó.”

Két évvel később a Magyar Hírlap egy 17 éves lányt szólaltatott meg, aki egy diáktábori élményét mesélte el. Bár a táborban tilos volt az alkoholfogyasztás, a búcsúesten a közeli kocsmában már más volt a helyzet:
„Akkoriban a boros kóla járta, azzal kezdtük. De ittunk Hubertuszt meg sört is.” Mindez különösen érdekes annak fényében, hogy a Coca-Cola hazai megjelenése évekkel megelőzte magát a receptet.

VBK, vadász, csurba

A rendszerváltás környékére a vörösboros kóla egyértelműen felzárkózott a sör és a fröccs mellé. Az ital annyira beépült a kocsmakultúrába, hogy tájegységenként más-más nevet kapott: hívták VBK-nak, vadásznak, boxosnak, leónak vagy éppen ciberének. 1983-ban már egy továbbfejlesztett, vagy inkább leegyszerűsített változata is létezett. A maradék borból, kólából és kommersz cseresznyéből kevert italt csurbának nevezték, és tipikusan kocsmákban készítették.

A siker ára

A vörösboros kóla népszerűségének egyik titka az ára volt. Jóval olcsóbbnak számított, mint a tiszta kóla vagy sok más ital. Egy 1991-ben, a Gödöllő című lapban megjelent beszámoló szerint egy erdélyi buliban „a közönség vörösboros kólát iszik. Jóval olcsóbb, mint a tiszta kóla.” Bár a megállapítás már a rendszerváltás után született, nagy valószínűséggel néhány évvel korábban, pár száz kilométerrel nyugatabbra is pontosan ugyanígy hangzott volna.

Forrás: Gasztrorégész

Fotók: Fortepan / Szalay Zoltán, 

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• vörösbor
• kóla
• alkohol
• alkoholfogyasztás
• eredet
• Terasz