A középkorban még ittak unikornisszarvból, legalábbis azt hitték: de mit reméltek tőle?

A középkorban és a reneszánsz időkben valóban hittek az unikornisok létezésében, és különleges erőt tulajdonítottak szarvuknak.

Unikornisok a középkorban

Ha bemegyünk egy játéküzletbe, egy papírboltba vagy egy ruhabutikba, szinte biztos, hogy unikornisos holmik tömkelegét fogjuk találni: ezek a fantázialények napjainkban kicsik és nagyok kedvencei egyaránt.

A történelem során ez a jelenség nem először fordul elő - igaz, a középkori és reneszánsz időkre jellemző, irányukban tanúsított rajongás más természetű volt, mint napjaink unikornisimádata. Akkoriban az egyszarvúk szimbolikus jelentőségűek voltak, és az emberek misztikus, természetfeletti erővel ruházták fel őket. Méregdrága unikornisszarvakat vásároltak és ajándékoztak egymásnak, és ittak belőle, mert úgy hitték, ezek a mágikus tárgyak gyógyulást, egészséget és védelmet nyújtanak nekik.

Honnan vették a szarvakat?

Jogos kérdésként merül fel, honnan vehették a szarvakat, ha az unikornisok a valóságban nem létező lények. A hiedelem hátterében egy csalafinta húzás bújt meg: ismerkedj meg a szimbólummal, és a köré épülő jókora szemfényvesztéssel, mellyel évszázadokon át lóvá tették az embereket.

Az unikornis a tisztaság és a hála szimbóluma, valamint Jézus jelképe is volt: a lény maga Krisztusé, a szarv pedig a keresztjéé.
Azok, akik unikornisszarvhoz jutottak, rendkívül szerencsésnek tartották magukat, ám sokkal inkább hiszékenyek voltak: mivel ilyen lények nem léteznek, szemfényvesztés áldozatai lettek.
A vikingek csalafinta üzleti fogása volt a szarvárusítás. Tengeri élőlényeket, hím narválokat ejtettek el, hogy agyarukat, mely akár 3 méteresre is nőhet, jó pénzért adhassák el a gazdagoknak. Abban az időben volt is rájuk kereslet.
A misztikus tárgyak köré ugyanis különféle hiedelmeket szőttek. Úgy gondolták, hogy aki ilyen szarvból vagy belőle készült kupából iszik, egészséges lesz, betegségéből meggyógyul. Még a méreg kimutatására is alkalmasnak találták, ezért népszerű volt a cselszövőktől tartó királyok körében.
Sokan kaptak valódinak vélt unikornisszarvat ajándékba. Így I. Erzsébet angol királynő is, aki a hiedelemnek megfelelően előszeretettel ivott belőle. Szentül hitte, hogy ha itala mérgezett lenne, akkor a szarv szétrobbanna tőle.
Fotó: wikipedia.org, A királynő 1575-ös Darnley-portréjának részlete.
A középkori és reneszánsz unikornisimádat természetesen a művészetben is nyomot hagyott. Ez a festmény Raffaello képe. Érdemes megfigyelni a csikót, mely képviseli a kor egyik tipikus unikornisábrázolását, a kecskeszakállas verziót. A másik a fehér lóalak volt.
Fotó: wikipedia.org, Raffaello: Hölgy unikornissal.
Az unikornisokat gyakorta festették le hölgytársaságban: nem véletlenül. A szokás mögött egy érdekes elgondolás rejtőzik, miszerint az unikornisokat csak fiatal hölgyek segítségével lehet elejteni.
Fotó: wikipedia.org, Szűz unikornissal, 15.századi gobelin.
Erről Da Vinci is írt, aki maga is hitt az unikornisokban. Szerinte a szeretetéhes, naiv állatok szívesen hajtják fejüket szüzek ölébe, és ilyenkor könnyűszerrel levadászhatók.
Fotó: wikipedia.org, Domenichino-freskó, 1604.
Az unikornisokkal kapcsolatos hiedelmek egészen a 17. századig éltek, azonban a tudományok ugrásszerű fejlődésével lassanként háttérbe szorultak, majd el is tűntek.

Lehet-e boldog, aki intelligens? - A tudás hatása a lelki egészségre

Kepes András író, újságíró a Femina Klub júniusi előadásán arra keresi a választ, hogyan találhatunk boldogságot egy folyamatosan változó, kihívásokkal teli világban. Hogyan formálhatjuk úgy az életünket, hogy az ne csak sikeres, de valóban örömteli is legyen?

További részletek: feminaklub.hu/

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2025. június 5. 18 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ

Promóció

Képek: Getty Images, wikipedia.org.

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük