Csak a nők hazudnak a szerelemért? Interjú a francia rendezővel, aki saját filmjében játszik főszerepet

Jocelyn és Florence a bájos, kedves, vicces és nagyon francia Szerelembe gurulva című, romantikus vígjáték főszereplői. Jocelyn sikeres üzletember, híres nőcsábász, megrögzött hazudozó és szerepjátékos, az egy éjszakás kalandok bajnoka. Miközben orvos barátja tanácsára megpróbálna leszokni minderről, hódító énje ismét felülkerekedik.

Jocelyn ezúttal kerekesszékesnek álcázza magát, és ráhajt egy bombázóra. Egészen addig, amíg a lány be nem mutatja neki a valóban mozgássérült nővérét, Florence-t. Ettől kezdve a szerep állandósul, és Jocelyn életében megjelenik egy másfajta érzés. 

Lehet-e mentség a szerelem a hazugságra? Meddig tartható fenn a szerepjáték egy párkapcsolatban, és milyen áron? És persze: mi mindenre vagyunk képesek a szerelemért? A kapuzárási pánikból menekülő Jocelyn barátait is elképesztő helyzetekbe sodorva mozgat meg hatalmas energiákat, hogy elnyerje Florence kegyeit. Frank Dubosc rendezőt kérdeztük a film kulisszatitkairól.

- Mikor határoztad el, hogy nemcsak színészként, hanem rendezőként is filmbe fogsz?

- Sosem akartam rendezni. Miért mondom ezt? 14 évesen, mint minden srác, én is írtam forgatókönyvet, aztán le is forgattam egy Super 8-as kamerával. Rá kellett jönnöm, hogy a rendezés azt jelenti: te vagy a főnök, az pedig nem akartam lenni. Más munkáim kapcsán mégis annyian noszogattak, hogy nekifogtam ennek a filmnek, de még most sem tartom magam rendezőnek. 

- Te írtad a forgatókönyvet is, a történet pedig egyáltalán nem hétköznapi. Hogyan jutott eszedbe épp egy kerekesszékes szerelmi történet? 

- Egyrészt nagyon személyes indíttatásból: az édesanyám kerekesszékbe került. Fogyatékosnak érezte magát, hogy soha többé nem kelhet fel. Nem vehet részt a karácsonyi vásáron, mert nem tud megküzdeni a lépcsőkkel. Nagyon mellbe vágott, hisz, ami életmentő megoldásnak tűnt, az épphogy akadállyá vált. Ugyanakkor mindig is el szerettem volna mesélni egy szerelmi történetet, ami nem társadalmi vagy kulturális, hanem fizikai különbségen alapul. És persze, foglalkoztatott az a kérdés is, hogy mi történik, ha valaki beleszeret egy fogyatékos emberbe? Mi az erősebb: a szerelem vagy a racionális megfontolások a fontosabbak... hát így született ez a film. 

- Tehát ez a fizikai különbség áll a film középpontjában? 

- Mindig is érdekelt a téma. Gyerekként szerelmes voltam egy kancsal lányba. Mindenki gúnyolta, de én hamar rájöttem, hogy előny számára, hogy eltér az átlagtól. Ettől lett igazán bájos. 

- Gondoltál arra, hogy a választott téma akár rosszul is elsülhet? 

- Persze, de elkezdtem írni a történetet, és magával ragadott. Először óvatoskodtam, ahogy tesszük ezt a mindennapokban, ha fogyatékkal élővel találkozunk. Aztán elfelejted, hogy ő más, mint te. Remélem, hogy minden néző számára kiderül, hogy senkiből nem akartam gúnyt űzni. A legfogyatékosabb éppen ezért maga Jocelyn: fel kell nőnie ehhez a csodálatos nőhöz, Florence-hez. Fel kell ismernie, hogy a szerelem minden korlátot ledönthet. 

- Hogy ajánlanád a filmet a magyar nézőknek?

- Attól, hogy valaki kerekesszékben ül, csak külsőleg különbözik az átlagtól. Habár érzékeny vagyok a témával kapcsolatban, nem szeretnék utat mutatni vagy éppen okítani. Egyszerűen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy néha érdemes a dolgok mögé nézni. Nem a külső, hanem a belső tulajdonságokat értékelni. Mindannyian fel tudunk állni. Csak akarnunk kell.

A film egyik különlegessége, hogy a pár magyar hangjai Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter színészházaspár.

• film
• francia
• romantikus
• mozi
• Terasz