3000 métert zuhant, és túlélte: a 17 éves lány saját lábán sétált ki a dzsungelből

1971. december 24-én Limában felszállt egy utasszállító gép a fedélzetén 92 emberrel. Úti céljához azonban soha nem érkezett meg. A LANSA 508-as járatát villámcsapás érte, és még a levegőben szétesett, utasai 3000 métert zuhantak az amazonasi esőerdőbe. A katasztrófának egyetlen túlélője volt, a 17 éves Juliane Koepcke, aki a csodával határos módon átvészelte a tragédiát - és még 11 napig élt egyedül az őserdőben, mire segítséget tudott kérni.

Juliane Koepcke 3000 métert zuhant, és túlélte

Juliane Koepcke 1954. október 10-én született Limában, Maria és Hans-Wilhelm Koepcke német zoológusok egyetlen gyermekeként. Születése idején mindketten a Limai Természettudományi Múzeumban dolgoztak. Juliane 14 éves volt, amikor szüleivel Limából Panguanába költöztek, hogy egy kutatóállomást állítsanak fel az esőerdőben. A kamasz lány ebben a civilizációtól távoli környezetben szerzett olyan értékes tudást, mely segítette őt túlélni a dzsungelben.

Juliane Koepcke 1971. december 23-án édesanyjával, Mariával a középiskolai érettségijét ünnepelte Peruban. December 24-én pedig repülőre szálltak, hogy karácsonyra hazaérjenek Panguanába, együtt lehessen a család. A felszállást követően az első fél óra nyugalmasan telt, ám ezt követően a gép viharba keveredett. Dörgött, villámlott, az emberek sírtak, sikoltoztak. Végül egy villám belecsapott a repülőbe, mely még a levegőben széthasadt. Juliane visszaemlékezése szerint ekkor az anyja csak ennyit mondott: „Most mindennek vége.” A 17 éves lány ülése kiszakadt a gépből, így az ülésbe szíjazva zuhant a föld felé 3000 méter magasból. Az alábbi képen Juliane Koepcke évekkel később a tragédia helyszínén.

Az erdő mentette meg az életét

„Anyám már nincs mellettem, és én már nem vagyok a repülőben” - írta Koepcke a „When I Fell From the Sky” című emlékiratában.

Szakértők szerint talán annak köszönhette, hogy túlélte a 3000 méteres zuhanást, hogy az ülés, amelyben ült - a két másik mellette lévő üléssel együtt - ejtőernyőként funkcionált, és lassította a sebességet. Földet éréskor pedig a lombok, a növényzet tompította valamelyest a becsapódást. Később úgy fogalmazott: „az erdő megmentette az életemet”. Juliane volt a katasztrófa egyetlen túlélője. Kulcscsontja eltörött, súlyos agyrázkódást kapott, a gyors légnyomásesés hatására egyik szeme bevérzett, szemüvegét is elveszítette, így alig látott. Egy térdszalagja elszakadt, a jobb karján pedig egy mély vágás keletkezett.

Az első napon sérülései miatt nem tért magához, majd nem volt képes lábra állni. A második napon azonban feltápászkodott, és eszébe jutottak apja szavai: „Ha valaha eltévedsz a dzsungelben, keress vizet, és kövesd az útját. Ez egy nagyobb vízforráshoz és valószínűleg egy emberi településhez vezet majd.”

11 napot töltött sérülten a dzsungelben

Juliane pontosan ezt tette. A következő tíz napban egy zacskó édességet evett csupán, melyet a baleset helyszínén talált. Súlyos rovarcsípéseket szerzett, sérült karjában lárvák telepedtek meg. Végül január 2-án egy táborra bukkant, melyet halászok állítottak fel: itt benzinnel sikerült fertőzött karjából eltávolítani a lárvákat. Másnap pedig három halász talált rá, akik kórházba vitték. A 17 éves lány összesen 11 napot töltött az amazonasi esőerdőben.

Juliane megmenekülése után tudta meg, hogy ő volt a volt az egyetlen túlélője a tragédiának: összesen 91 ember halt meg, köztük az édesanyja is. Maria Koepcke holttestét végül 1972. január 12-én találták meg.

Feldolgozhatatlan tragédia

Felépülését követően apjával, Hans-Wilhelm Koepckével visszatértek Németországba. Szüleihez hasonlóan ő is biológiát tanult a Kieli Egyetemen, 1980-ban diplomázott. Ezt követően doktori fokozatot szerzett a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen, majd visszatért Peruba, hogy emlőskutatást végezzen. 1989-ben férjez ment egy német rovarkutatóhoz, Erich Dillerhez. Juliane apja 2000-ben bekövetkezett halála után átvette a Panguanai kutatóállomás igazgatói posztját. Juliane Koepcke idén lesz hetvenéves.

Bár szakmájában sikereket ért el, Juliane Koepcke nem titkolja, hogy évekig voltak rémálmai, melyekben újra és újra visszatért az édesanyja és a többi utas halála. „A gondolat pedig, hogy miért én voltam az egyetlen túlélő, életem végéig kísérteni fog.”

Forrás: rarehistoricalphotos.com

(Borítókép: Getty Images Hungary)

• túlélés
• katasztrófa
• repülőgép szerencsétlenség
• repülőgép lezuhanása
• Terasz