11 trükk, ami átkapcsolja az agyadat: kevesebbet gondolkodsz, és pozitívabb leszel tőlük

Hagyd abba az aggódást, és lépj a fejlődés útjára! Ezt tanácsolja Scott Mautz, aki immár három évtizede coachol olyan vezetőket és vállalkozókat, akik a túlanalizálás csapdájába estek.

Eredetileg az Inc.com-on megjelent cikkében pontokba szedett hasznos tanácsokat is ad, hogyan tehetjük ezt meg.

Csak akkor nyisd ki újra az ajtót, ha új információ kopogtat rajta

A túlgondolás akkor kapcsol a legmagasabb fokozatra, amikor valaki újra- és újraelemezi a döntéseit, azaz amikor képtelen elhatározni magát, helyette kényszeresen „csak még egyszer utoljára” minden lehetséges oldalról megvizsgálja a problémát - és vannak, akik ezt a végtelenségig képesek megtenni.

Ha már egyszer úgy érezted, hogy döntésre jutottál, akkor onnantól muszáj elhinned, hogy minden tőled telhetőt megtettél, és csak akkor szabad újra elővenni a problémát, ha egy új információ más megvilágításba helyezi a helyzetet.

A túlanalizálás és a problémamegoldás két különböző dolog

A folyamatos rumináció és az események és forgatókönyvek kényszeres újra- meg újramérlegelése időnként a problémamegoldás álcájába öltözik: vagyis úgy tűnik, mintha valami jót és hasznosat csinálnál. De ez nem igaz, ilyenkor valójában ugyanazokat a köröket teszed meg újra és újra. Vedd észre, ha ez a helyzet, ne tegyél úgy, mintha ez még a problémamegoldás része lenne, és ugorj előre a következő problémára!

Emlékezz a 90/10 szabályra

Jó esetben az önértékelés 90%-a belső önbecsülésből fakad, és csak a fennmaradó 10% származik a társak visszajelzéséből.

A mindent túlgondoló embereknél ez az arány gyakran megfordul, és önértékelésüket nagyon nagy részben a mások visszajelzéseire építik. Az amiatti aggodalom, hogy mások milyen színben ítélnek majd meg, mi máshoz is vezetne, mint túlgondoláshoz?

Feltételezz jóindulatot

A profi túlanalizálók túl sokat látnak egy-egy esemény, tett vagy mondat mögé – és ez a túl sok rendszerint valami rosszat jelent. Ha ilyesmin kapod magadat, próbáld meg átfordítani a negatív várakozásaidat: sokkal kifizetődőbb, inkább automatikusan jó szándékot, vagy legalábbis semlegességet feltételezni a másikról, egészen addig, amíg be nem bizonyosodik ennek az ellenkezője.

Fogadd el, hogy nem tudhatsz mindent

Van egy rossz hírünk: senki nem lát a jövőbe, továbbá nem lehet olvasni mások elméjében, és nem tudhatunk mindent. Így aztán felesleges ezzel próbálkozni. Ha jobban megerőltetjük az agyunkat, attól még nem fog kristálygömb pottyanni az ölünkbe.

Fogadd el a bizonytalanságot

A többség még a boldogtalanságot is könnyebben elviseli, mint a bizonytalanságot – ebből következnek a légből kapott feltételezések, amelyek általában szintén negatív színezetet adnak a jövőnek, gyakran minden ok nélkül. Mindössze azért folyamodunk ezekhez a feltételezésekhez, hogy a bizonytalanság lyukait betömködjük velük. Ehelyett – ahogy azt egy buddhista szerzetes tanácsolta Scott Mautznak – érdemes az alábbi három lépésen végigmenni:

• Figyeld meg a bizonytalanságot, de ne reagáld túl.
• Nyugtázd a bizonytalanság jelenlétét, és fogadd el: elkerülhetetlen, hogy változzanak a dolgok.
• Vedd észre, hogy a változékonyság előnyökkel is jár: felszabadíthatja a kreativitásunkat, de mindenképpen reziliensebbekké tesz minket.

„Mi lesz, ha...” helyett mondd ezt: „Meglátjuk.”

A krónikus túlgondolók előszeretettel ismételgetik a fenti kérdést – márpedig ez egy olyan kérdés, amit lehetetlenség megválaszolni.

Ha rajtakapod magadat, hogy megint a „Mi lesz, ha…” kérdésen rágódsz, akkor gyorsan fogalmazd át így: „Meglátjuk!” – ez az apró csere ugyanis képes elvezetni az analízis-paralízistől az elfogadásig.

Szabadulj ki az elmédből!

Kapcsold át az apró kapcsolókat a fejedben, menj ki a szabadba, nézz körül, és leld örömünket a „kinti világ” apró szépségeiben. Ezzel elszakadhatsz a balsejtelmeidktől, és felszabadulhatsz.

Végezd el a számításokat

A túlgondolás abból is fakad, hogy rendszeresen a legrosszabb forgatókönyvet képzeli el valaki – ezt természetesen senki nem kívánja megtapasztalni, nem csoda hát, ha rágondolva szélsőséges aggodalmak kerítenek hatalmukba. Kérdezd meg magadtól: Mi a valószínűsége, hogy ez a legrosszabb eshetőség bekövetkezik? Rá fogsz jönni, hogy erre nem túl nagy az esély.

Ne állítsd be a jelentéktelent katasztrófának!

Ez a pont az eggyel korábbihoz szorosan kapcsolódik, és azt jelenti, hogy nem szabad apró részleteket kiragadni, és megkérdőjelezhető következtetéseket levonni belőlük. Ne csinálj a bolhából elefántot! Ez egy olyan mozgólépcső, ami csakis lefelé vihet.

Mérd fel, milyen hatással jár valójában, ha hibázol

Gyakran azért érezzük szükségét a dolgok szénné analizálásának, mert annyira rettegünk attól, hogy ha nem így teszünk, akkor hibázni fogunk – azt pedig semmiképpen sem akarjuk. A minden apró részlet alapos végigelemzésének határozottan van értelme akkor, ha például nagy fehér cápákkal készülsz úszni a tengerben, de sok más esetben nem annyira. Például a tegnapi meetingen hozott döntésed hatásai valószínűleg nem tartoznak az élet-halál kategóriába. Az ilyen pillanatokban érdemes megkérdezni magadtól: mi múlhat valójában a hibázásunkon? Ha lejjebb tudod vinni a téteket, akkor ki tudsz szabadulni az elme ördögi köréből.

Optimistává és boldoggá tesznek: 10 napindító jógagyakorlat kezdőknek

Vannak időszakok, amikor különösen nehéz optimistán tekinteni az induló nap elé. A derűlátóbb napkezdéshez és a jó kedélyű naphoz hozzásegíthet a reggeli jóga.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• pozitív gondolkodás
• tanács
• stressz
• stresszoldó módszerek
• gondolkodás
• szorongás
• lélek
• mentális egészség
• Terasz