Így kezeld a duzzogó, örök áldozatot: az egyik legnehezebb embertípussal is jól kijöhetsz

Hallottad már a kifejezést, hogy passzív-agresszív viselkedés? Talán igen, talán nem - ám könnyen lehet, hogy ismersz olyan embert, akire tökéletesen ráillik, amit ez a kifejezés takar. Gyakori ugyanis ez a típusú ember, ám amilyen sokszor találkozhatunk passzív-agresszívvel, olyan nehéznek is érezhetjük a velük való boldogulást.

A passzív agresszív kifejezés a pszichológiában egy személyiségtípust takar, mely egyfajta indirekt ellenségességgel, nyílt konfrontáció helyett csendes hadviseléssel jár a másik féllel szemben. A passzív-agresszív ember nyilvánosan nem ad hangot valós véleményének, sem haragjának. Látszólag együttműködő, mindeközben a másik kérése vagy érdeke, esetleg a közös érdek ellen van, nem fejezi ki szemtől-szemben valós meglátását. Szabotálja a közös munkát, kifogásokat keres, hátráltató, számonkéréskor a saját felelősségét megtagadja. Hajlamos a szarkazmusra és az akadékoskodásra.

Passzív-agresszív hétköznapi megközelítésben az, aki magában pufog, és panaszkodik, amíg ki nem mondják helyette, amit szeretne, vagy ami esetleg zavarja. Az, aki mindenre rábólint, amit kérnek tőle, mindeközben belül emészti a düh, amiért meg kell csinálnia, ki mégsem mondja. Az, aki minden negatív dologért a körülményeket és másokat tart hibásnak, és aki saját magát általában áldozatnak érzi, és hibátlan embernek, noha ugyanúgy lehet felelős bármiért, és viselkedésével sokak életét nehezíti meg.

Nem könnyű velük kijönni, de amint azt pszichológusok állítják, nem is lehetetlen. Néhány dologra kell mindössze odafigyelni velük szemben. Fontos azonban elöljáróban leszögezni, hogy a passzív-agresszív ember alapvetően nem rossz szándékból viselkedik úgy, ahogy. Sokan észre sem veszik, vagy épp nem érzik negatívnak, ahogy cselekednek.

Hogyan viselkedj a passzív-agresszívvel?

Mivel nem könnyű esetek, a környezetükben élők gyakorta érzik energiavámpírnak a passzív-agresszív embereket. Nem lehetetlen azonban pajzsot tartani a sok negatív érzéssel szemben, ami a passzív-agresszív ember viselkedése kapcsán keletkezik.

Először is, a passzív-agresszív kimondatlan, de éreztetett vagy pufogással jelzett akaratát, melyet viselkedése által akar kikényszeríteni, érdemes figyelmen kívül hagyni. Ha ugyanis az ember megteszi, amit a passzív-agresszív el akar érni, pozitív visszajelzést ad számára, és legközelebb ugyanezt a taktikát fogja alkalmazni.

Nem jó ötlet azonban szembesíteni őket azzal, amit épp csinálnak, hiszen minden ilyen helyzetben az áldozat szerepében tüntetik fel magukat, és csak konfliktus lesz a dolog vége. A pszichológusok szerint ehelyett meg kell próbálni az ő nyelvükön beszélni.

Reakció a passzív-agresszív ember nyelvén

Válaszként a passzív-agresszívnak érdemes az ő szájából elhangzottakkal párhuzamos gondolatokat mondani, melyek azonban mégis őt késztetik megoldás keresésére. Ha ugyanis a passzív-agresszív arról panaszkodik, hogy a körülmények áldozataként nem sikerült megcsinálnia valamit, a vele szemben álló pedig felhívja figyelmét vétkességére, azzal ő a passzív-agresszív áldozatszerepét erősíti meg. Helyette aranyat érhet, ha az ember empátiával fordul a panaszkodó passzív-agresszív felé, egyúttal azonban újra próbálkozásra sarkallja.

Mindemellett a passzív-agresszívvel szemben mindig érdemes direkt módon megszólalni, és mindig kimondani, amit az ember kér tőlük. Ezzel olyan környezet teremthető, ahol tisztán megfogalmazódnak az elvárások, és ahol a passzív-agresszív is idővel ráfanyalodhat a célirányosabb beszédre. Lehetséges, hogy először nehezen viseli majd a dolgot, és környezetének sem lesz könnyű hallgatni a felé irányuló kérések kapcsán a reakcióját, de idővel maga is megszokhatja a dolgok normális működését.

Végül, a pszichológusok szerint környezetének érdemes megpróbálni kizökkenteni a passzív-agresszívat áldozatszerepéből. Rárontani azzal, mit nem csinált meg vagy mit rontott el, nem érdemes, hiszen azzal erősödik benne az áldozatszerep, másokat pedig támadóiként azonosít majd.

A jó út, ha a passzív-agresszív megtanulja, mindennek van következménye. Amennyiben nem tett meg vagy nem tett jól valamit, abból következzen egyenesen az általánosan érvényes szankció, mely ebben az esetben a passzív-agresszívre is vonatkozik. Ha lesz következménye a tetteinek, a passzív-agresszív viselkedése idővel megváltozhat. Rájön ugyanis, hogy akár hivatkozik a körülmények negatív összjátékára, akár nem, akár áldozatnak érzi magát, akár nem, mindenképpen ugyanaz az eredménye. Idővel inkább megpróbálja majd elkerülni a bizonyos hibát.

• személyiség
• személyiségtípus
• passzív-agresszív
• Terasz