Milyen volt az ideális nő a kommunista propaganda szerint? Traktorra szólították a lányokat

A nőideál a történelem folyamán számos átalakuláson ment keresztül. Hogy milyen női testet láttak szépnek, kívánatosnak, egészségesnek az egyes korokban, az is meghatározta, hogy milyen szerepet, feladatokat és személyiségvonásokat tulajdonítottak a nőknek. 

A változásokat jól dokumentálják a műalkotások. Ha az eszményi női test átalakulásairól van szó, alig van olyan válogatás, amely ne térne ki az apró willendorfi Vénuszra, Botticelli Vénuszára, illetve Manet Olympiájára. A 19. századtól ugyan már fotók is a rendelkezésünkre állnak, de a képzőművészeti alkotások ekkor is nagyon beszédesek. A köztéri művek, szobrok, domborművek ráadásul korántsem csak esztétikai funkciót töltenek be, fontos propagandaeszközök is egyben, így aztán az is kiolvasható belőlük, hogy a mindenkori hatalom milyen üzenetet kívánt közvetíteni a társadalom számára, vagy épp hogyan gondolkodott a nőkről. 

Nőideál a kommunista propagandában

A női szerepek napjainkban rendkívül változatosak, sokan szembesülnek azzal a problémával, hogy nehezen összeegyeztethetők. Késhegyre menő viták folynak róla, hogy hol a helye a nőnek: a konyhában? A gyermekei mellett? A munkahelyén? Természetesen az államnak is van véleménye a dologról - ez nem újdonság. Mint ahogyan a női egyenjogúság kérdése sem. A kommunista propaganda a második világháború után kiemelt figyelmet fordított a nőkre, nem véletlenül: az '50-es évek gyors iparosítása miatt szükség volt a munkaerőre.

Így aztán az állam úton-útfélen hangsúlyozta, hogy a leányok és az asszonyok is építhetik a kommunizmust, ugyanolyan, ha nem jobb dolgozók lehetnek, mint a férfiak, az egyébként kifejezetten férfias szakmákban is. A gyárakban, gazdaságokban egyre több lett a női munkaerő. Rákosi idején a propagandaszövegekben és -plakátokon a traktorosnők a női egyenjogúság szimbólumaiként szerepeltek. Színes plakátok hirdették a felhívást: "Gyertek, lányok, traktorra!" Egy 1948-as filmhíradó is a létforma szépségeiről és nemességéről számolt be.

A gyárban, bányában vagy gazdaságban dolgozó munkásnő lett az új nőideál. A kemény munka mellé erős fizikum is dukált, a propagandában ábrázolt nők erős testfelépítésűek, egészségesek, ruházatukat a praktikum határozza meg. A köztéri alkotások, szobrok, domborművek is hasonló üzeneteket közvetítettek. A Csepeli Rendőrkapitányság épületében 1953-ban felállított kerámia domborművön a "Minden hatalom a dolgozó népé" felirat olvasható, a kompozíció fontos eleme egy traktorosnő.

Hogy milyennek is képzelte el a hatalom az ideális nőt, arra a kommunista diktatúra alkotásait felvonultató Memento Parkban is találhat néhány példát a látogató. Érdemes megkeresni például a Mikus Sándor által készített, olajágat tartó, robusztus nőt ábrázoló, bronz Felszabadulási emlékművet. A Szoborparkban a május 18-20. között megrendezésre kerülő Műtárgyak Éjszakája Fesztivál keretén belül tárlatvezetésen is megismerkedhetünk a nőideál magyarországi változásaival a kommunizmusban. A háromnapos programsorozat idei témája ráadásul különösen érdekes és hiánypótló, a mottó: Nők a művészetről, művészet a nőkről. 

Voltál már a Memento Parkban?

A Memento Park nyomasztó, mégis kötelező úti cél Budapesten, mely az egykori köztéri szobrok megőrzésével a rendszerváltást megelőző évtizedek kommunista diktatúráját hivatott bemutatni az utókor számára a rettegéstől kezdve a nosztalgiával övezett Kádár-kor gulyáskommunizmusáig.

(Kiemelt kép: Fortepan/Bauer Sándor.)

• programajánló
• művészet
• Terasz