Hol vannak ma a nácik által harácsolt műkincsek? Csak kevés jutott vissza a tulajdonosokhoz

Senki számára sem ismeretlenek a nácik megbocsáthatatlan bűnei, és egyesek talán arról is hallhattak már, hogy számtalan felbecsülhetetlen értékű műalkotást is elloptak a II. világháború idején.

A zsidók kifosztása a holokauszt része volt Németországban, de a nácik más megszállt országokat is kiraboltak olykor közvetlen lefoglalásokkal, máskor a művészet védelmének álcázva a Kunstschutz egységeken keresztül.

A náci műtárgylopás

Amíg a nácik hatalmon voltak, Németországból és minden elfoglalt területről fosztogattak, különös tekintettel a zsidók tulajdonára. A kimagaslóbb zsidó családoktól, a Rothschildoktól, a Rosenbergektől, a Wildensteinektől és a Schloss családtól származó műgyűjteményeket elkobozták.

Olyan szervezeteket hoztak létre, melyek meghatározták, mely köz- és magángyűjtemények a legértékesebbek a számukra. Az Alfred Rosenberg vezette Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg für die Besetzten Gebiete nyugat-franciaországi, belgiumi és hollandiai egységének Párizsban volt a székhelye, és itt is gyűjtötték össze a műkincseket. Egy másik náci fosztogató szervezet volt a Hans Posse művészettörténész vezette, tervezett Führermuseum, melyhez a majdani tárlatot gyűjtögették. A Dienststelle Mühlmann elsősorban Hollandiában és Belgiumban működött. Ezt Kajetan Mühlmann irányította. Joachim von Ribbentrop külügyminiszter vezette a Sonderkommando Künsberget, amely Franciaországban, Oroszországban és Észak-Afrikában is működött.

A nácik elképesztő méreteket öltő zsákmányukat elhagyatott kastélyokban, bányákban helyezték el, katonai erőkkel őrizték, illetve mások számára elérhetetlenné tették.

Hitler és a művészetek

Adolf Hitlernek magának is művészi ambíciói lettek volna, de hiába ostromolta a Bécsi Képzőművészeti Akadémiát, sosem nyert  felvételt. Megszállottan rajongott a műalkotások iránt, és a művészetek feltétlen ismerőjének gondolta magát. A Mein Kampfban ugyanakkor támadta a modern művészetet: úgy gondolta, a kubizmus, a futurizmus és a dadaizmus degenerált irányzatok, a dekadens 20. századi társadalom termékei.

A náci párt körében kedvelt műfajok a régi mesterek klasszikus portréi és tájképei voltak, különösen a germán eredetűek. Sok, a német múzeumokból származó műalkotást megsemmisítetek vagy eladtak, utóbbi bevételéből akarta Hitler megalapítani az Európai Művészeti Múzeumot. Hermann Göring és Ribbentrop saját művészeti gyűjteményük gyarapítására használta ki. A zsákmányból befolyt összeget a náci tevékenységek finanszírozására is fordították.

A műalkotások nyomában

Oltárképeket, szobrokat és mintegy hatszázezer festményt raboltak össze, például Sandro Botticelli, Rembrandt Harmenszoon van Rijn, Edgar Degas, Raffaello Sanzio és Gustav Klimt alkotásait.

1944. november 21-én William J. Donovan létrehozta az OSS-en belül az ALIU-t, hogy információkat gyűjtsön a náci Németország fosztogatásairól a rablásért vádolható személyek és szervezetek, háborús bűnösök előállítására és a tulajdon visszaszolgáltatására. A kihallgatásokat Bad Aussee-ban, Ausztriában bonyolították le.

A műalkotások közül sokat az MFAA (Monuments, Fine Arts and Archives) szervezete, más néven a Monuments Men szerzett vissza a háborút követően, ám van, ami még mindig hiányzik, vagy legalábbis nem jogos tulajdonosához került vissza.

Legalább 100 ezer olyan festmény van, ami a mai napig nincs meg, például Rembrandt, Degas, Dürer és Botticelli bizonyos alkotásai. A még elő nem került műtárgyak felderítése, azonosítása és visszajuttatása a napjainkig fontos célkitűzés. Előfordul azonban, hogy egyes országok nem működnek közre, és bár tudvalevő, hogy az alkotások az ő múzeumaikban vannak, mégsem szolgáltatják azokat vissza.

Nácik által ellopott festmények

Korábbi cikkünkben nyolc olyan festményt mutatunk be, amelyeknek elrablásuk óta nyoma veszett.

• náci
• rablás
• művészet
• történelem
• érdekesség
• Terasz