Saját lelkének tesz jót, aki képes erre: a megbocsátás pszichológiája a szakértő szerint

A magyar nyelv sokak számára legnehezebb szavai a bocsánat és a megbocsátok. Nem azért, mert kiejthetetlenek, és nem is azért, mert idegen hangzásuk miatt összezavarodnánk, hogyan is mondjuk.

Sokan érzik úgy, ha bocsánatot kérnek, vagy megbocsátanak, elveszítik tekintélyüket. Pedig bocsánatot kérni, de megbocsátani is jóval bölcsebb dolog, mint makacsul haragudni. Ha az ember felülemelkedik, akkor ráadásul saját lelkének is jót tesz.

A pszichológus, Robert Enright professzor, több könyv szerzője a téma szakértőjeként több érvet is felsorakoztat, amiért fontos és érdemes megbocsátani.

Saját lelkünknek tesz jót

A professzor azt mondja, megbocsátani nem - nem csak - azért kell, hogy a másik megkönnyebbüljön, esetleg, hogy a konfliktussal ne kelljen tovább foglalkoznunk. Szerinte a megbocsátásra saját magunkért, saját érzelmi egyensúlyunk és egészségünk érdekében is szükség van. A harag negatív energiával tölt el bennünket, és ez a szervezetnek sem, a léleknek sem jó. Aki megbocsát, ezt a negatívenergia-forrást iktatja ki életéből, mint mondja. Aki megbocsát, maga is felszabadultabb lesz, és könnyebben léphet tovább.

A megbocsátás jobbá tesz

A professzor szerint a megbocsátás révén jobb emberek leszünk. A megbocsátás valóban fejleszti az empátiát, nyitottabbá teszi az embert. Gyarapodunk azáltal, hogy felülemelkedünk a konfliktusokon, és békejobbot nyújtunk. Ezek által mind nemesebb lesz a lélek. Annál is inkább, mert, mint hozzáteszi, aki megbocsát, jót is cselekszik. 

Egyszerű, már-már gyermeteg, de nagyon is helytálló gondolat a professzortól, hogy, ha megbocsátunk, szebb a világ is, hiszen eggyel kevesebb ember szívében lakik majd harag.

Aki megbocsát, az segíthet a másikon

A professzor szerint a megbocsátás segít abban, hogy az illető másik ember nézőpontját is megismerhessük, nyitottabbá váljunk felé. Felengedve a harag feszültségéből, valóban képesek lehetünk sokkal nyitottabban szemlélni a másik fél érveit, helyzetét. A harag, a makacsság sokszor áll a konfliktus rendeződésének útjában.

A megbocsátás, mint mondja, azt is lehetővé teszi, hogy segítsünk a másik embernek, amennyiben szüksége lenne rá. Ha nem történik meg a békülés, akkor nem lesz mód a segítségre, hiszen a harag útját állja a másik megközelítésének.

Ha nem tudunk megbocsátani

Vannak olyan helyzetek, természetesen, hogy az ember azt érzi, egyszerűen képtelen a megbocsátásra. Ilyenkor addig is, míg talán mégis képes lehet rá, az adott konfliktus kezelése kíván figyelmet.

Ha szükséges, kimondva a sérelmeket, mégis higgadtan, civilizáltan, értelmes felnőttként kell beszélni azokról. Ez ugyancsak jót tesz a léleknek, hiszen az érzések elfojtása, azok figyelmen kívül hagyása, tagadása óriási belső feszültséget szülhet. Mindeközben a konfliktus okos kezelésével magunkat is óvjuk, ha nem hagyjuk, hogy a haragunk eszeveszett háborúba csapjon át.

Az érveket látva is érezhet az ember egy mélyről jövő ellenállást magában, amit sértettsége táplál. Azonban, ahogyan a szakértő is tanácsolja, valahogy mégis meg kell próbálni elengedni a haragot. Így az ember érzelmileg és fizikailag is, részint saját magának is segít. Aki képes túllépni, és maga mögött hagyni a negatív történéseket, az boldogabb, kiegyensúlyozottabb lehet, hiszen egyszerűen elzárja a negatív energia egy forrását, és képes tiszta lappal kezdeni.

Elmegyógyintézeti portrék színesben

Viktoriánus elmegyógyintézetek fekete-fehér portréit színezte meg az alkotó, ezzel még közelebb hozva ezeket a beteg, talán soha meg nem értett embereket a jelenhez és hozzánk.

Képek: Getty Images.

• pszichológia
• vita
• veszekedés
• konfliktus
• probléma
• megbocsájtás
• Terasz