Mindig másokat helyezel magad elé? Muszáj megtanulnod, hogyan tedd ki a határaidat

Az egymás irányában tanúsított odafigyelés és segítő szándék az emberi lélek legmélyebb, legbensőbb rétegeiben gyökeredzik, hisz már a korai időktől fogva meghatározza viselkedésünket: Neander-völgyi-leletek is bizonyították, hogy ezekben a csoportokban halálukig törődtek azokkal, akik rászorultak erre.

Minthogy ennyire ősi ez az emberi késztetés, érthető, hogy sok ember aligha képes magának megálljt parancsolni a másoknak nyújtott segítségben, önmaga érdekében. Pedig az odaadásnak, bármilyen szép tulajdonság is, van egy egészséges határa: ha valaki nem ismeri fel, kimerültség, rosszkedv, általános lehangoltság uralkodhat el rajta.

Másokkal törődni, vagy magunkat hanyagolni

Ezt a két aspektust érdemes egy kicsit alaposabban is végiggondolni, sokan ugyanis kizárólag az egyik oldalt, a segítségét látják, a másikat pedig nem is tudatosítják magukban.

A többiek felé nyújtott segítő kéz és támogató jelenlét szeretet vezérelte gesztusok, melyekkel jót tehet az ember, ezáltal maga is lélekben gazdagabbá válik. Azt azonban érdemes észben tartani, hogy az ember fizikai és lelki ereje nem egy kiapadhatatlan kútból származik. Aki mindig csak kifelé, a többiekre figyel, és befelé, önmagára nem, előbb-utóbb a saját jóságának áldozata lesz. Természetesen vannak időszakok, amikor nincs választás, és ott kell lenni valaki más mellett: a probléma azzal van, ha mindez egy konstans állapottá válik, az ember szinte megszakad, hogy teljesítse a felé záporozó kívánságokat, és végül kizárólag másokkal foglalkozik, saját magával pedig egyáltalán nem.

A szeretet, a jóindulat sokszor erősebb a józan ítélőképességnél. Megteszem érte, mert ő fontos nekem - mondják sokan. Azt azonban hiba lenne elfeledni, hogy az ember csak addig tud segíteni, ott lenni másoknak, amíg ő maga is jól van. Ehhez pedig az kell, hogy saját magára is figyeljen. Pihenjen, töltődjön, élje a saját magánéletét, űzze saját hobbiját, figyeljen érzéseire. Ha csak kis ideig is, de mindennap - divatos szóval - szükséges egy kis énidőt elrekeszteni.

Bár sokan lehetnek az ember körül, akiknek szüksége van a támogatásra, azt a plusz egy főt sem érdemes elfeledni, aki a tükörben pillant vissza ránk. Fáradtnak tűnik? Nyúzott, kimerült, nincs magánélete? Ideje odafigyelni rá is: ebben az önszeretet építése segíthet.

A magunk felé tanúsított szeretet erősítése

Deborah Ward, a Sense and Sensitivity (Érzék és érzékenység) című könyv írója, a mindfulness szakértője és a Psychology Today internetes pszichológiai lap szerzője szerint általános jelenség, hogy az emberek úgy hiszik, hogy szeretik magukat, ám a tetteik mást bizonyítanak.

Ward arra biztat mindenkit, hogy a következő három pont mentén csoportosítson át bizonyos mennyiségű odafigyelést a saját maga részére is. A saját testi-lelki épsége érdekében muszáj, hogy az ember kicsit jobban szeresse önmagát, meghúzza határait, és ne csak mindig másokat helyezzen előtérbe.

1. Magunkkal is annyit törődni, mint másokkal

Ward szerint az emberek hajlamosak önzőnek érezni magukat, ha a saját igényeikkel is törődnek, pedig ezek is nagyon fontosak. Aki bele-beleesik ebbe a hibába, az jobb, ha észbe kap: az embernek saját lelke felé épp annyi kedvességet, figyelmet kell fordítania, mintha csak egy másik, szeretett személyről lenne szó.

2. Kijelölni a határokat

Az ember a feltétlen odaadásával sokszor szavak nélkül is azt üzeni a többi embernek, hogy az ő oldala nem lényeges, így nincs min csodálkozni, ha mások egy idő után szemtelenül sokat várnak el. Ezt csak úgy lehet megfordítani, ha magunkban is tudatosítunk néhány dolgot.

Jó ötlet készíteni egy listát arról, hogy mi fontos az ember számára, mire van szüksége érzelmileg, és ezek közül melyek azok, amelyeknek a figyelmen kívül hagyása rosszul esik másoktól. Minden, amit a listára írt, fontos, és ha mások keresztülgyalogolnak a szükségletein, azt az ember bátran szóvá kell hogy tegye. Ward szerint az, hogy valaki ily módon kijelöli a határait, segít, hogy maga és mások is tisztában legyenek vele, hogy ő is fontos.

3. Azt tenni, ami örömet okoz

Ward a mindennapi feltöltődés fontosságára is figyelmeztet. Lehet, hogy valakinek ezer éve nem volt rá módja, hogy kikapcsolódjon, de érdemes átgondolni, mi az, mi volt, vagy mi lenne az a szabadidős tevékenység, amit szívesen csinálna. Ez lehet akár kertészkedés, rejtvényfejtés, olvasás, vagy bármi más. A következő lépésben egy kis szervezésre lesz szükség: mindenáron minden napból le kell tudni rekeszteni legalább egy kicsi hányadot arra, hogy ezeket űzhesse. Talán lemondással járhat, talán kell majd egy apró szívesség valakitől az ezer másikért cserébe, de mindenkinek szüksége van a feltöltődésre.

Ha valaki mindezeket észben tartja, azáltal jobban megismeri önmagát, lelkét és igényeit, és észrevétlenül is felemeli a jóllétéhez szükséges határokat. Amennyiben így tesz, és nem tartja maga is lényegtelennek, másodlagosnak a saját szükségleteit, mások is jobban tiszteletben tarthatják azokat, ami már rövid távon is éreztetheti a hatását.

Az az igazán bátor, aki sebezhető

Különös kijelentés, de nem véletlenül állítja a szakértő, hogy a sebezhetők a legbátrabbak.

(Képek: Getty Images.)

• törődés
• barátság
• rokonság
• segítség
• magánélet
• psziché
• fáradtság
• Terasz