Ezért van annyi „Nagy” és „Kovács” – Így születtek a magyar vezetéknevek

Ritkán gondolkodik el azon az ember, vajon honnan ered a vezetékneve, és miért pont az, ami. Érdekesség, hogy csupán pár száz éve kötelező a családnév birtoklása, és míg manapság a „Nagy” és a „Kovács” a visszatérő nevek, addig régen rengeteg „Büdös” és „Mocskos” járt az utcán.

A vezetéknevek használata a 9. századi Itáliában terjedt el, majd szép lassan Európába is átköltözött. Hazánkban 1300 körül jelentek meg.

Magyar vezetéknevek története

Magyarországon kezdetben a „Bugyi”, a „Szennyes” és a „Büdös” népszerű családnevek voltak, és egyáltalán nem számítottak cikinek vagy becsmérlőnek. Idővel ezen szavak egyre negatívabbak lettek, és viselőik elkezdtek megszabadulni tőlük. 

Egy ideig nem volt kötelező vezetéknevet viselni, idővel azonban mindenki rájött, hogy ez egy praktikus módja a megkülönböztetésnek. Kezdetben nem volt rendszer abban, hogy ki viselt családnevet, és ki nem, illetve az eredetük is merőben eltért. Helységek, foglalkozások és társadalmi helyzetük után kapták neveiket.

A családneveket végül 1700-ban tette kötelezővé II. József, aki rendeletben írta elő, hogy mindenkinek viselnie kell egyet. Akinek még nem volt, annak fel kellett vennie egy német közszót. A vezetéknevet nem lehetett megváltoztatni, bár ezt a törvényt 1814-től rugalmasabban kezelték. 

Sokan próbálják kitalálni származásukat vezetéknevük alapján. Elterjedt tévhit például, hogy akinek „y” van a neve végén, annak nemesi gyökerei vannak. Az „y”-nak nincs köze a származáshoz, sokkal inkább nyelvi oka van. Ha például valakit egy helység után neveztek el, gyakran egy „i” vagy „y” került a neve végére. A Tiszától nyugatra az „y”, míg keletre az „i” volt a gyakoribb. Azonban ez a nemesi tévhit olyan szinten elterjedt, hogy sokan direkt ilyen családnevet választottak maguknak.

A „Nagy” például az egyik leggyakoribb vezetéknevek közé tartozik. Ez nemcsak az erős, magas termetre, hanem a korra is vonatkozik. A „Nagy” a névmagyarosítás idején is rendkívül népszerű volt, rengeteg német választotta ezt a vezetéknevet.

„Kovácsból” szintén Dunát lehet rekeszteni. A mesterséget eredetileg magyarul „vasverőnek” hívták, végül a szláv nyelvből átvett „kovač” átvette a helyét. A kovácsmesterek régen a társadalom magasabb szintjét képviselték, saját cselédjeik is voltak. Ők aztán gyakran szintén felvették a Kovács családnevet, ami így hihetetlenül elterjedt.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• név
• névadás
• történelem
• magyar nyelv
• Terasz