Halálra dolgoztatták a „bukott nőket”: a Magdolna-mosodák kegyetlen története
Több mint kétszáz éven keresztül működtek a Magdolna-mosodákként elhíresült intézmények Írországban.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
A Magdolna-mosoda néven elhíresült intézményeket a katolikus egyház működtette Írországban. Több mint kétszáz éven keresztül ezekbe az intézményekbe kerültek hosszabb-rövidebb időre azok a nők, akik a társadalom szemében erkölcsi szempontból elítélendőnek számítottak. A Magdolna-mosodák dologházakként működtek, és sok nő itt lelte halálát.
A Magdolna-mosodák kegyetlen története
Az úgynevezett Magdolna-mozgalom a 18. században indult útjára. Írország első ilyen intézete Dublinban nyílt Magdolna Bűnbánó Nők Menedéke néven. Az intézetek az ír városokban növekvő számú prostitúcióra adott válaszként nyitották meg kapuikat. Ekkor mind a protestáns, mind a katolikus egyház és maga az állam is támogatta, hogy a „bukott nők” rövid, rehabilitációs célú büntetést töltsenek a Magdolna-mosodákban. Elsősorban csipkekészítés, mosás, varrás tartozott a feladataik közé. Főként prostituáltak, megesett lányok, könnyűvérű nők kerültek ezekbe az intézményekbe, de gyakran olyanok is, akik szexuális erőszak áldozatává váltak. A kezdeti időkben voltak szülők, akik a Magdolna-mosodákba küldték hajadon lányaikat, ha szerették volna eltitkolni azok várandósságát.
Fotó: Sean Sexton / Getty Images Hungary
Az első időkben még többnyire önként - vagy családi nyomásra - mentek a lányok, és a pár éves benntartózkodásuk alatt kitanulhattak egy szakmát. Az általuk végzett munka tartotta fenn az intézetet, a kiengedésüket követően pedig a tanultakkal pénzt kereshettek. Ám az évek során a munka mellett a körülmények egyre börtönszerűbbek lettek: gyakran leborotválták a nők haját, egyenruhát kellett viselniük, felügyelték a kommunikációt, nem volt ritka az éheztetés, a testi fenyítés és a magánzárka sem. A nőket gyakran megfosztották a nevüktől, helyette sorszámot kaptak.
A megesett lányok a szülést követően egy darabig együtt maradhattak gyermekükkel, ám idővel elszakították őket egymástól és más családoknál helyezték el. Illetve létezett Tuamban egy hírhedt Bon Secours Anya- és Babaotthon, ahol csecsemők tucatjai haltak meg. 2014-ben körülbelül nyolcszáz baba földi maradványait találták meg az otthon szennyvízülepítőjében.
A bennünk élő nők - Hol az egyensúly a megfelelés és az önazonosság között?
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt szerepeink között? Erős Antónia és Pokorny Lia beszélgetnek június 1-jén a MOMkultban arról, mit jelent ma nőnek lenni: hogyan lehet egyszerre helyt állni a munka, a család és a saját vágyak világában, miközben megőrizzük önmagunkat, belső erőnket és harmóniánkat.
Promóció
Belehaltak a kegyetlen bánásmódba
A Magdolna-mosodákba idővel pszichiátriai intézetekből, börtönökből is kerülhettek be nők, de megesett, hogy bármiféle nyomósabb indok nélkül. A több mint kétszáz éven át működő Magdolna-mosodákba becslések szerint mintegy háromszázezer nő kerülhetett be, legalább tízezren 1922 után. Sokan közülük egyáltalán nem kerültek ki: belehaltak a kegyetlen bánásmódba, az éhezésbe, a túlfeszített munkába. A „bukott nők”-nek fenntartott intézetek még jócskán működtek a 20. században is. Csak 1992-ben derült fény a Magdolna-mosodák sötét titkára, amikor a Miasszonyunk nővérei apácarend úgy döntött, hogy eladja dublini földjei egy részét. Ekkor került sor - a hatóságoktól megkapott engedély értelmében - a donnybrooky mosodájuk temetőjében az otthon egykori lakói földi maradványainak elmozdítására. Az 1837 és 1992 között üzemelő mosoda temetője lényegében tömegsír volt, melyben legalább 155, nagyrészt ismeretlen személyazonosságú nő maradványait találták meg.
Ezt követően az intézetet megjárt, és még életben lévő nők közül egyre többen álltak elő történeteikkel, melyek a Magdolna-mosodák falain belül tapasztalt kegyetlenségekről, embertelen körülményekről szóltak. Bár korábban is voltak, akik meséltek a bent megéltekről, a tömegsír feltárása után már a közvélemény is hitt az áldozatoknak. Bár az egyház hallgatott az ügyben, ám az ír kormány végül elismerte saját felelősségét: 2013-ban bocsánatot kért az áldozatoktól és létrehozott egy kártalanító alapot - 35 millió eurót fizettek ki a túlélőknek.
Halálra dolgoztatott gyerekek és szétszakított családok - Ilyen volt valójában a Twist Olivér-féle dologház
A 19. századi dologházakban rengeteg szegény ember élte a mindennapjait.
Elolvasom(Képek: Getty Images Hungary)
OLVASD EL EZT IS!
