Kőbe vésett szabályok is akadnak a szocialista politikusnő családjában

Az MSZP-s Kunhalmi Ágnesnek a politikán belül is az oktatás területe a szívügye, hiszen ez az, ami leginkább meghatározza egy társadalom jövőjét.

A szocialista politikusnőt röpke interjúban kérdeztük a karácsonyi szokásairól, a család ünnepléséről.

- Mi a legkedvesebb gyermekkori karácsonyi emléke, ami legjobban megdöbbentette, vagy amitől meghatódott? Például egy rég nem látott családtag betoppanása az ünnepek környékén vagy egy várva várt ajándék.

 

- Gyermekként öcsémmel állandó élményünk volt, amikor a mama és a tata egész napra elvittek minket magukhoz, és csak este vittek haza minket, mintha mi sem történt volna, teljesen átlagos nap lenne ez is.

Este pedig már ott volt a felállított, feldíszített fenyőfa. Mondanom sem kell, hatalmas volt a meglepetés és az ámulat a lépcső alá, az előszobában felállított plafonig érő karácsonyfától. Gyorsan birtokba is vettük a hatalmas fényes csodát, a fa alá simán mindketten befértünk, a lépcső tetejéről pedig nagyon jól elértük a szaloncukrokat is. Nálunk Kiskunmajsán mindig erdei fenyő van, a hosszú levelű. Örökre ez marad a kedvencem.

- Melyik a legkellemetlenebb vagy legrosszabb karácsonyi emléke, amikor nem úgy történt a családi program, ahogy elképzelték?

- Sajnos több van ilyen. Az egyik, amikor 1997 karácsony napján elhunyt nagypapám. Édesanyám apukája. Onnantól nem vitt el többet engem senki otthonról estig. A másik most történt decemberben, a párom édesapja ment el közülünk. Nagyon szerettem. De az élet akkor is és most is megy tovább. Mostantól már mi várunk mindenkit.

- Mi a család tipikus karácsonyi menetrendje, amitől soha nem szoktak eltérni családi körben, és akár sértődés is lenne belőle valamelyik családtag részéről?

- Gyermekkoromban évekig nálunk volt mindenki karácsony másnapján, hozzánk jött a család. Hatalmas főzések és beszélgetések. Amióta az unokatestvéreim is családot alapítottak, és a testvérem is külön él párjával, azóta a párommal együtt utazunk Budapestről Kiskunmajsára, majd onnan tovább a párom családjához Miskolcra. Majd tíz éve ez a menetrend. Nálunk kevés kőbe vésett szokás van, eléggé rugalmas a család, de ezt a menetrendet azért igyekszünk tartani.

- Mi kerül a karácsonyi asztalra szenteste? Van-e tradicionális menü, ha igen, akkor mi az, és a családból kik vesznek részt a főzésben?

- Főzős család vagyunk, nálunk mindenki főz, talán öcsémet leszámítva - bár meglehet, hogy ezt kikérné magának. Nem egy sértődős família a miénk, de azt biztosan zokon venném, és apa is, ha nem főzhetné meg a nyulat és a fácánt vadászmester módra december 24-én este.

Mondanom sem kell, hogy a mester, az ő maga. Több mint 35 éve vadászik, nálunk vad nélkül nem volt még karácsony. Mi hal helyett vadat eszünk. Aztán anya töltött káposztája elmaradhatatlan, és persze a sütik, amiket együtt csinálunk. Csokis-diós kocka meg az én fajta túrós-sajtos pogim mindig van. A karácsonyi halétel általában Miskolcon, a pároméknál kerül az asztalra két ünnep között. Na, ezek azért kőbe vannak vésve.

Kép forrása: Facebook/Kunhalmi Ágnes

• interjú
• mszp
• belföld
• kunhalmi ágnes
• Terasz