3 közmondás, aminek rosszul tudod a jelentését

A magyar nyelv rendkívül gazdag, ám nem csak szókincsét, hanem kifejezés-, szólás- és közmondástárát tekintve is.

Utóbbiakat szinte mindennap használjuk, ám előfordulhat, hogy nem is abban az értelmükben, amit valóban jelentenek. Íme, három érdekes szólás, melynek szinte biztos, hogy rosszul ismered a jelentését!

Vigyorog, mint a fakutya

Első hallásra a fakutyából sokan a folytonosan nevető, vigyorgó emberre gondolnak, ám a szólás jelentése több ennél: a bután, feltűnően csúnyán, ok nélkül is sokat nevető emberre szokás mondani, hogy vigyorog, mint a fakutya - nem kis rosszallással.
A különösnek számító szóláshasonlat eredetét illetően sokat vitatkoztak már a nyelvtudósok, de végleges megállapodásra máig nem jutottak a szólás keletkezését illetően. Egyes magyarázatok szerint a szólás fakutya szaván valamely fából készült tárgyat értenek, csakhogy a fakutya is több jelentéssel bír. Jelenti a cölöpöt, mely a kocsik nekiütődésétől a ház oldalát védi, valamint a bognárok cégérét, mely cifrára van festve és faragva - ehhez hasonlítják azt is, aki sokat nevet.

Néhány nyelvjárási adatközlő viszont a szekérkerék megkötésére használt kis favályú jelentését ismerte, és abból, hogy ez a fakutya a lejtőkön folytonosan csikorog, visít, arra következtetett, hogy a szóláshasonlatban is erről az eszközről van szó.

Egy másik magyarázat szerint a pogány magyarok áldozati oltárának a sarkán állhatott valami vicsorító kutyabálvány annak kifejezésére, hogy a jó istenségekkel szemben tehetetlen marad a kutyába képzelt gonosz szellemnek minden erőlködése, fogvicsorítása. Eszerint erre a valóságos kutyát ábrázoló fabálványra vonatkozik a hasonlat.

Hosszabb a péntek, mint a szombat

Kevés olyan szólást találni a magyar nyelvben, mely jobb példa lenne a fentinél arra, hogy a szólások jelentéséhez csakis a keletkezésük megfejtésével juthatunk el.
Ezt a népies szólást rendszerint tréfás figyelmeztetésként használják, és annak a nőnek mondják, akinek kilátszik az alsószoknyája - tehát az időhöz például semmi köze sincs. A szólásra a múlt század legeleje óta vannak adataink.

Erdélyi János, a múlt század közepén élt jeles kritikus és népköltési gyűjtő szerint a közmondást péntek és pendely, a szombat és szoknya szavak előríme, rokonhangja szülte. Első látásra mindez egészen valószínűnek is látszik, ráadásul a finomabb kifejezésre való törekvésnek és a nyelvi tréfának egyáltalán nem ritka esete az olyan szófelcserélés, mely a felcserélt szavak kezdetének az azonosságán vagy a hasonlóságán alapszik.

A dolog további érdekessége, hogy a hosszabb a péntek, mint a szombat szólásnak megvannak a pontos megfelelői az északi szláv nyelvekben is, olyan nyelvekben, melyekben nem hasonlít egymáshoz sem a pénteket és a pendelyt, sem pedig a szombatot és a szoknyát jelentő szó. A legvalószínűbb magyarázat szerint tehát a szólás egyszerűen fordítás útján került a nyelvünkbe, és honosodott meg nálunk.

Piros, mint a cseppentett tökmag

Ha azt gondolnád, hogy a közmondás valóban a színre, esetleg az elpirulásra utal, nagyot tévednél. Tudvalevő egyrészt, hogy a tökmag nem piros, és cseppenteni sem lehet. Ami pedig a piros színt illeti, arra vonatkozólag a szólás számos változata is magyarázatot ad. A piros jelző például itt olyan gúnyos-tréfás használatban fordul elő, mint a jó jelző a jómadár kifejezésben.

A cseppentett szó a cseppentett vér szókapcsolatból következett, ami azt jelenti, hogy olyan vérről van szó, mely friss, és még nem alvadt meg, így élénkpiros színnel rendelkezik. Másodlagos jelentése a tiszta, ha ugyanis éppen most cseppen ki a testből, még nem keveredhetett össze semmi más anyaggal.

Minden jel arra mutat tehát, hogy a cseppentett tökmag csak játékos-tréfás változata az eredetibb - piros, mint a cseppentett vér - szólásnak, és arra szokás mondani, aki beteges, sápadt külsővel rendelkezik - csakúgy, mint a sápadt, sárgás tökmag.

• kommunikáció
• tudomány
• szórakozás
• érdekességek a világból
• Terasz