A sajtó történetének 3 legnagyobb korrupciós botránya

A pénz és a hatalom együtt jár, de gyakran szegődik társukul a korrupció. Amíg lesznek politikusok, hivatalnokok és más döntéshozók, addig biztosan lesznek olyanok is, akik törvénytelen eszközökkel próbálják befolyásolni őket.

A média a nyilvánosság erejével leleplezheti a rossz úton járókat, mindez azonban úgy tűnik, nem elég elrettentő erő a korrupció számára.

Korrupcióval a korrupció ellen

Az 1970-es, 1980-as évek fordulóján az FBI nagyszabású akciót indított ABSCAM fedőnéven. A több mint száz ügynök részvételével zajló vizsgálat célja az volt, hogy titkosrendőri módszerekkel leplezzék le a korrupt állami hivatalnokokat. A cél tehát nemes volt, az eszköz azonban kevésbé, és amikor az ügy sajtónyilvánosságot kapott, az emberek felháborodtak a kormány rafináltan aljas cselekedetén.

Az FBI ugyanis Abdul Enterprises néven létrehozott egy fedőcéget, melyet közel-keleti tulajdonúnak állítottak be, majd az ügynökök egy nem létező sejk nevében pénzt kínáltak bizonyos cselekedetekért amerikai hivatalnokoknak. Hotelszobákban, elegáns jachtokon találkoztak a csőbe húzott emberekkel, majd a pénz átadását-átvételét videóra rögzítették.

Az elsőként az NBC tévétársaság által megszellőztetett ügy következményeként a legtöbb bűnös hivatalnok azonnal lemondott, annak ellenére, hogy valójában csalás áldozataivá váltak.

Ugyanakkor törvénybe ütköző cselekedetet hajtottak végre, ezért nem kaphattak kegyelmet. A legnagyobb fogás Pete Williams szenátor volt, a legmagasabb rangú személy, aki szintén belekeveredett az ügybe - rá háromévnyi börtönt szabtak ki.

A valódi bennfentes

Russell Crowe és Al Pacino főszereplésével 1999-ben került a mozikba A bennfentes című dráma, melynek egy valódi megvesztegetési botrány szolgált alapjául. Jeffrey Wigand - akinek a nevét sem változtatták meg a filmben - egy nagy dohányipari cégnél dolgozott kutatási vezetőként, ám kirúgták, mert tiltakozott a bent folyó, a nikotinfüggést felgyorsító kísérletek ellen.

A köztiszteletben álló férfi nem maradt csendben, vállalta a koronatanú szerepét minden idők egyik legnagyobb perében. A CBS hírműsorában 1996-ban állt ki a nagy nyilvánosság elé, ahol részletesen beszámolt a történésekről.

A jogászok megpróbálták különféle csűrcsavarokkal megzsarolni, illetve megakadályozni a szereplését, ám Wigandot nem lehetett megvesztegetni és megállítani: a botrány menthetetlenül kirobbant. Érdekes módon Wigandot egyáltalán nem vonták felelősségre annak ellenére, hogy egy ideig maga is részt vett a kísérletekben, ha később le is rántotta róluk a leplet.

A piszkos kezű parlament

Olaszország történelmének egyik legnagyobb megvesztegetési botránya az 1990-es években pattant ki. A lavinát egy milánói bírócsapat indította el, akiket később Tiszta kezekként - Mani pulite - emlegettek a sajtóban. A bűnösök leleplezéséért folytatott hadjáratuk során közel ötezer eljárást indítottak, 1300 gyanúsítottat fogtak perbe, és ezek 85%-át jogerősen el is ítélték. A különféle ügyekbe 325 parlamenti képviselő keveredett bele, nem véletlenül okozott tehát nagy felháborodást a dolog az olaszok körében.

Az egykori miniszterelnök, Bettino Craxi sem úszhatta meg a felelősségre vonást, ő 25 évnyi börtönt kapott vesztegetési és egyéb korrupciós ügyekért, ám a büntetés elől Tunéziába szökött, és ott is halt meg 2000-ben.

A Tiszta kezek fellépése megtizedelte a régi politikai osztályt, de a helyükre lépők sem lettek sokkal tisztességesebbek, az ekkoriban felbukkanó és meglepő gyorsasággal hatalomra jutó Silvio Berlusconi például manapság szinte minden héten újabb és újabb botrányokkal hívja fel magára a figyelmet.

• pénz
• média
• botrány
• történelem
• Terasz