Ők voltak az I. világháború tollas katonái: a postagalambok több száz kilométerre vitték a titkos üzeneteket

A galambok kivételesen jó tájékozódóképességét a harctéren is tudták hasznosítani.

Az I. világháború postagalambjai
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Retikül
Top olvasott cikkek

Amikor világháborús katonákról beszélünk, a zubbonyt viselő emberekre gondolunk, akik életüket kockáztatták vagy épp áldozták hazájuk győzelméért.

Csakhogy nem voltak egyedül a harctéren, ott voltak tollas bajtársaik, a postagalambok is, akik ugyancsak helytálltak, és említést érdemelnek. A madarak jó segítséget jelentettek az emberek számára, ugyanis azokban az időkben is képesek voltak akár több száz kilométerre is biztosítani a kommunikációs lehetőségeket, amikor az elektronikus üzenettovábbítás feltételei nem voltak adottak.

Galambok a Monarchia oldalán

Ahogyan Kiss Gábor főlevéltáros, a hadtudomány doktora (PhD), a Hadtörténelmi Levéltár megbízott vezetője írásában részletezte, a galambokat mint hírvivőket már az ókori görögök és rómaiak is alkalmazták, a kor legnagyobb galambtenyészeteit pedig Egyiptomban hozták létre. Hazánkban csak jóval később, a XI. században ismerkedtek meg a kommunikációnak ezzel a formájával. Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művében olvashatunk a várháborúk korabeli alkalmazásukról.

Belga katonák és galambok 1915-ben.
Belga katonák és galambok 1915-ben.
Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary

A galambok háborús segítségként való használata a 19. századtól jelentősebbé vált, amikor a poroszokkal folytatott háborúk közepette Párizs kelepcébe került, és a károsodott vezetékek híján postagalambokkal tudta megoldani kommunikációját. A háború után a franciák komolyabb szintre emelték galambflottájukat, és több európai ország, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia is követte a példájukat. Mire elérkezett az első világháború, a szemben álló országoknak már százezres üzenetvivő madárállománya volt.

A Monarchiában 1912-ben törvénybe iktatták, hogy a lakosság körében tenyésztett galambokat a sereg háború esetén birtokba vehesse, és 1916-17-re már megbízható madársereggel és postagalambállomás-hálózattal is rendelkezett.

A cikk az ajánló után folytatódik

Tényleg a mesterséges intelligencia irányít mindent 20 év múlva?

Ha kíváncsi vagy, hogyan formálja át a mesterséges intelligencia az életünket mindezt könnyed, szórakoztató és közérthető módon megközelítve, akkor gyere el előadásunkra, ahol Szily Nóra vendége Rab Árpád trend- és jövőkutató lesz. Az előadás során kiderül, milyen szerepe van a mesterséges intelligenciának a mindennapjainkban, és hogyan alakíthatja a jövőnket. Gyere el, és tudd meg, mit hoz a jövő!

További részletek: feminaklub.hu/

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. október 24. 18 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ

Promóció

Kiss Gábor említett írása szerint azokat a galambokat, melyek könnyebben képezhetőek voltak, mozgó dúcokban szállásolták el. A Monarchia hálózatának alapját ilyen mozgó dúcos, 60 galambot számláló egység alkotta, melyhez egy tiszt és egy gondozó is tartozott. Minden hadosztályhoz egy ilyen madárszakaszt állítottak fel. Ezekből 24 órás szolgálatokra osztottak be napi két galambot. 1917 novemberére az állomány 30 galambból és 15 fő ápolólegénységből állt, és ugyancsak 24 órás szolgálatot töltöttek be a madarak.

A galambok közvetlenül a leváltásukat követően gyakoroltatásban részesültek. Ilyenkor mindig lemérték az időt, mikor térnek vissza a kiindulási pontra. Teljesítményük egyébként kiváló volt: egy kilométert egy perc alatt tettek meg, és akár 500 kilométeres távra is bocsáthatták őket. A tréning először jó időben, nappal zajlott, de idővel rosszabb időjárási adottságok közepette, és esti órákban is, hogy a madarak ezekhez a körülményekhez is hozzászokjanak. A madarak a tréning alatt is viselték a tollszárba, a szárnyhoz vagy az alumíniumcsőbe, a madár lábgyűrűjéhez erősített üzenetvivő felszerelést.

Galambdús De Panne-ban az I. világháború idején.
Galambdús De Panne-ban az I. világháború idején.
Fotó: Arterra / Getty Images Hungary

A hadügy a galambok elhelyezéséről és ellátásáról is rendelkezett. A dúcot a hadosztály-parancsnokság szomszédságában helyezték el, hogy az üzenetek mielőbb célt érhessenek. Fontos volt, hogy se magas fák, se vezetékek ne akadályozzák a szabad repülést.

Az I. világháború során azt látták, hogy a galambok pótolhatatlan segítséget jelentenek a harctéren, ezért az 1922-ben újjáalakuló Magyar Királyi Honvédség is megtartotta őket. Sajnos néhány éven belül szükség is lett rájuk: a galambok a II. világháború során is bizonyították rátermettségüket.

Kiss Gábor írása szerint a többi országban még sokrétűbb volt a galambok alkalmazása, mint a Monarchiában. Olaszországban kémtevékenységekre is használták őket. Az is jellemző volt, hogy a madarak elismerést is kaptak teljesítményükért: Angliában például rendfokozat vagy kitüntetés járt a legjobbaknak.

Hogyan tájékozódnak a galambok?

Korábbi cikkünkben olvashatsz arról, hogyan tájékozódnak a postagalambok.

Hogyan találnak el a postagalambok a pontos címre? A rejtélyes jelenség magyarázata

Elolvasom

Forrás: Kiss Gábor: Galambok az osztrák–magyar haderőben az első világháború idején, 2011. 

Képek: Getty Images.

Ezt is szeretjük