A történelem 3 legrafináltabb szélhámosa

A csalók és szélhámosok sikere az emberi hiszékenységben keresendő, elsősorban azokéban, akik végül áldozattá válnak. A kapzsiság, a birtokvágy és az ismertség iránt való sóvárgás már évszázadokkal ezelőtt is a szélhámosok malmára hajtotta a vizet, és nincs ez másképp napjainkban sem. Ahhoz azonban, hogy valaki több éven keresztül emberek tízezreit vezethesse meg, már tehetség is kell. A következő három személy e téren kétségkívül nem szenvedett hiányt.

Eric Hebborn, a hamisítás mestere

A huszadik század egyik legsikeresebb képhamisítójának az 1934-ben született angol Eric Hebbornt tartják. Hebborn még diákként dolgozni kezdett egy George Aczel nevű restaurátor mellett, ahol megtanulta, hogy miként lehet a képek felületein repedéseket előidézni, valamint utánozni az idő romboló hatását.

Azt is felfedezte, hogy apró részletek hozzáadásával hogyan javíthat a képek minőségén - az 1997-ben megjelent Hamisítók kézikönyve című munkájában részletes tájékoztatót ad például arról, hogyan lehet a rajzok hamisításához szükséges régi papírt beszerezni.
Rómába költözve rá kellett jönnie, hogy saját képeit a kritikusok nem fogadják jó szívvel, az általa hamisított bronzszobrokat és festményeket azonban Corot, Boldini, Augustus John és David Hockney alkotásaiként ismerték el. Kisebb galériákat alapított, és ezeken keresztül adta el hamisítványait, amelyek aztán megtalálták a maguk útját a British Museumba, a washingtoni National Gallerybe és számos magángyűjteménybe. Hebborn alaposan meggazdagodott, és a melegek római közösségében fényűző életmódot folytatott, 1978-ban azonban egy tekintélyes londoni műkereskedő rájött, hogy a rajzok hamisítványok. Hebbornt 1996. január 8-án Róma egyik utcájában találták meg: koponyáját egy tompa tárggyal bezúzták, és három nap múlva bele is halt sérüléseibe.

Aki majdnem eladta a Szabadság-szobrot

A skót Arthur Furguson egy idegenforgalmi vállalatnál volt jelentéktelen állásban, amikor 1925-ben egy alkalommal éppen a londoni Trafalgar-téren járt, ahol egy turista éppen a Nelson-emlékművet bámulta. Az oszlop tetején lévő szobor, magyarázta neki az unalmát elűzni akaró Furguson, az angol haditengerészet legnagyobb hősének állít emléket, és kár, hogy rövidesen le kell onnan venni, mert az angol államadósság fejében el kell majd adni.

A turista arcáról lerítt a döbbenet, és néhány további mondat után kiderült, hogy igen gazdag ember, és Iowából érkezett. Furgusonnak ekkor támadt a briliáns ötlete. Elmondta az amerikainak, hogy ő tulajdonképpen a Munkaügyi Minisztérium alkalmazottja, és őt bízták meg az eladás megszervezésével, és már hosszú lista készült a potenciális vásárlókról. Az iowai bekapta a horgot, némi telefonálgatás után pedig Furguson közölte vele, hogy egy hatezer font összegű készpénzes csekk ellenében övé a szobor. Furguson megkapta a csekket, a férfinak pedig átadta a bontással foglalkozó cég címét és telefonszámát, majd elköszönt tőle.
Az ügy ezzel még korántsem ért véget: Furguson másnak a Buckingham Palotát, megint másnak pedig a Big Bent adta el.

Furgusont őszintén meglepte, milyen könnyű becsapni ezeket a gazdag embereket, és úgy döntött, hogy képességeit az Egyesült Államokban tudná leginkább kamatoztatni. Ott évi 100 ezer dollárért bérbe adta a Fehér Házat, egy ausztrálnak pedig a Szabadság-szobrot. Ez utóbbi lett a veszte: a turista örömében lefényképeztette magukat, és Furguson is felkerült a képre. Furguson börtönbe került. Szabadulása után áttette székhelyét Los Angelesbe, ahol a csalárdul szerzett pénzen luxusvillát vásárolt magának. Ott halt meg 1938-ban.

Egy híres Shakespeare-hamisító

A legkomolyabb Shakespeare-hamisítványok a köztiszteletben álló Shakespeare-tudós, kutató és kritikus, az 1789-ben született John Payne Collier nevéhez fűződnek.

Collier hamar a középkori angol irodalom neves szakértőjévé nőtte ki magát. 1831-ben kiadta Az angol drámaköltészet története Shakespeare koráig című művét. Bár a könyv számos értékes, dokumentumértékű anyagot tartalmazott, Collier nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ne tegyen bele olyasmit is, ami csak az ő képzeletében született meg. Négy évvel később kiadta az Új adatok Shakespeare életéről című munkáját, amelyben még több kitalált részlet szerepelt. Ezután a meglévő történelmi dokumentumokat kezdte bolygatni, később a drámák jegyzetekkel ellátott változatával is előállt, majd 1844-ben kiadta Shakespeare élete című munkáját.
Műveit nagy elismerésben részesítették, de egyes kutatók már kétségeiknek is kezdtek hangot adni. Legnagyobb felfedezését 1852-ben jelentette be: egy régi, ezernyi kézírásos változtatást tartalmazó kéziratköteget, a megtévesztések adalékaként pedig később már azt is állította, hogy megtalálta a költő, Samuel Taylor Coleridge rég elveszettnek hitt, Shakespeare-ről tartott előadásaihoz készített jegyzeteit.

A változókorról tabuk nélkül - Hogyan küzdj meg az életközepi válsággal nőként?

Iványi Orsolya, a menopauzaedukáció egyik legnagyobb hazai szószólója, tabuk nélkül beszél a változókor testi-lelki kihívásairól, és arról, hogyan élhetjük meg ezt az időszakot, mint új kezdetet. A Femina Klub novemberi előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz az életközepi krízisek kezelésére, és megtudhatod, hogyan értelmezhetjük újra önmagunkat, karrierünket és kapcsolatrendszerünket.

További részletek: feminaklub.hu/

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. november 27. 18 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ

_Promóció

Ez már Collier kritikusainak is sok volt. 1859-ben Sir Frederick Madden a British Museumból alaposan megvizsgálta a Perkins-kéziratokat, és kimutatta, hogy számos írásos változtatásnál a tinta alatt ceruzanyomokat lehet felfedezni. Ezzel együtt Collier csak 1883-ban, a halálos ágyán vallotta be - keserű és őszinte megbánással - hamisításait.

• pénz
• művészet
• szórakozás
• csalás
• történelem
• Terasz