Lustaságnak hiszik, pedig valami sokkal komolyabb oka van a gyakori szokásnak

Mindenkivel előfordul életében, hogy valami olyan teendő vár rá, amihez nagyon nincs kedve, ezért húzza-halasztja, amíg csak lehet, az utolsó pillanatig - vagy azon is túl. Ez természetes, de csak akkor normális, ha nagyon ritkán fordul elő, és tényleg a feladat kellemetlensége vagy az aktuális fáradtság a visszatartó erő. Ám egyre többen vannak azok, akiknél folyamatosan gondot okoz a halogatás.

Őket környezetük könnyen megbélyegzi, és lustának titulálja, pedig a rendszeres halogatás pszichológiája ennél bonyolultabb. Ha valakinek szinte már a személyisége részévé vált, hogy sosem végez el időben bizonyos dolgokat, ott nagy valószínűséggel mélyebben kell keresni a probléma gyökerét.

A halogatás pszichológiája

A pszichológusok egyetértenek abban, hogy a halogatás az önbántalmazás egy formája, mivel ilyenkor az ember nemcsak annak van tudatában, hogy kerül egy feladatot, hanem annak is, hogy ezzel kiszúr magával, mégsem tud túlesni rajta. Ezzel könnyen ördögi körbe lehet kerülni, hiszen minél rosszabb passzban van valaki, annál kevesebb energiája marad olyan dolgokra, amikhez nincs kedve, viszont minél tovább halogatja ezeket, annál inkább pocsékul érzi magát. Végül kialakul a kóros halogatás, ami nem szervezési, hanem érzelemszabályozási hiányosság - magyarázta dr. Tim Pychyl, az ottawai Carleton Egyetem pszichológiaprofesszora.

A szakértő korábbi kutatásából kiderült: azok, akik hajlamosak a halogatásra, nem mindig a feladat kellemetlensége miatt odázzák a teendőiket. Gyakrabban felelős ezért a szokásért a szorongás, a bizonytalanság és az önbizalomhiány. A kóros halogató tehát sokszor valójában a kudarcélménytől fél. Attól tart, hogy nem lesz elég ügyes egy adott tennivaló elvégzéséhez, vagy az akkora erőfeszítést igényel majd, amire ő nem képes - és ezzel nem akar, vagy nem tud szembenézni.

Ám a napok ugyanúgy telnek, a határidő egyre jobban szorít, és ettől egyre stresszesebb az érintett személy, hibáztatja magát, és csökken az önértékelése. Végül, mire eljut a feladat elvégzéséig, már annyi negatív érzelmet társít hozzá, hogy még akkor sem könnyebbül meg tőle igazán, ha egyébként viszonylag egyszerűen teljesítette. A csökkent önbecsülés hatására pedig a legközelebbi tennivalónál még hamarabb érzi majd úgy, hogy túl nagy falat számára, ezért újra a halogatás útjára lép.

Ha az ember beleesik ebbe a csapdába, nagyon nehezen kerülhet ki belőle, és ha a helyzet súlyossá válik, komoly következményei is lehetnek a mentális és a testi egészségre nézve. Kialakulhat krónikus stressz, szorongás, a folyamatos elégedetlenség-érzet miatt pedig még a depresszió tünetei is megjelenhetnek. Ezek nyomán pedig felléphet magas vérnyomás, valamint egyéb szív- és érrendszeri betegségek.

A halogatásra való hajlam leküzdhető, enyhébb esetben talán még elég lehet a tudatosság, némi önfegyelem és segítő mantrák használata - ehhez ide kattintva is találhatsz tippeket. Ha viszont súlyosabb a probléma, a kognitív viselkedésterápia lehet a megoldás, amihez érdemes szakember segítségét kérni.

Fotók: Getty Images

• halogatás
• pszichológia
• viselkedés
• szokás
• önbizalomhiány
• Terasz