Halálközeli élmények

Minden vég valami újnak a kezdete. Az örök és megválaszolhatatlan kérdés: mi követi az életet? Mi lesz a lélekkel, amikor a testből távoznia kell? Azok, akik közel kerültek a halálhoz, mind valamilyen folytatásról számoltak be: fehér alagútról, fényről, van, aki saját teste felett lebegett, vagy lepergett előtte élete filmje, de mindenkinek volt valamilyen élménye, emléke, tehát a testet elhagyó lélek folytatja útját.

A múlt halála

Azért olyan rémisztő a halál, mert leírhatatlan, hogy mi történik utána. Megfoghatatlan és csak egyszer átélhető. Minden kultúrában található halálélményekről való beszámoló, történet, legenda. Igen gyakoriak, sőt elengedhetetlenek voltak az ősi kultúrákban a halálközeli élmények. A beavatási szertartásokon mindig jelen volt valamilyen rítus, mely a halottak világával kapcsolta össze az élőket.

A tibetiek szerint senki sem tanul meg élni, aki nem tanult meg meghalni.

A nyugati kultúrában a halálközeli élmény fogalmát 1975-ig nem ismerték, Raymond Moody definiálta először: mély spirituális esemény, mely bizonyos egyénekkel váratlanul történik meg a halál küszöbén. Ő írt e témában elsőként könyvet is Élet az élet után címmel, mely halálból visszatért emberek tapasztalatairól szól - az íromány nem kis feltűnést keltett. Ezt követően kezdett el egyre több orvos foglalkozni a halálkutatással, és még több ember érdeklődni arról, mi követi az életet.

Halálélmények

Vannak, akik egy baleset során tapasztalták meg a halált, de visszatértek az élők közé. Régóta folytatnak olyan kísérleteket is, ahol szándékosan állítják meg az alany szívét, hogy ezzel halálélményt idézzenek elő kutatási célokból. Különböző országokból sok azonos beszámoló és feljegyzés sejteti, hogy van folytatás a halál után.

Számtalanszor bizonyították, hogy egy beteg vagy egy kísérleti alany, míg kómában volt, látta saját testét. Volt olyan eset, mikor kómában egy beteg leolvasta a kórterem 2 méter magasan lévő lámpájának búráján a leltári számokat. Sokan számoltak be alagútról, fényről a végén vagy fenséges hangról. Békességről és megnyugvásról meséltek, mások az élet értelmének felismeréséről. Leggyakrabban az élet filmjének lepergéséről hallhattunk, fontos képek, élethelyzetek megjelenéséről, amelyek már egy szorult helyzet során is bekövetkezhetnek. Érdekes, hogy nem sokban függ a halálélmény a külső körülményektől, hasonlókat tapasztaltak balesetet szenvedettek, mint akik szívinfarktust kaptak. Egyetlen kivétel fedezhető fel csupán: a hirtelen balesetek gyakrabbak idézik elő az életfilm lepergését, mely visszafelé történik, olyan gyorsan és élénken, mintha újra átélné élete egyes eseményeit, miközben külső szemlélőként is látja magát.

A jelen halála

Manapság a pénz mellett leginkább a halál kérdése foglalkoztatja az emberiséget. Mindenütt a fiatalító szerek és a különböző plasztikai beavatkozások reklámaival találkozunk, a világ egyszerűen arra sarkall, hogy örökre fiatalnak kell maradni! Sőt! Igenis meg kell állítani az időt! Se ránc, se évek nem látszódhatnak meg rajtad, a halál gondolatával nem is kell törődni, hiszen oly gyönyörű az élet! Ahogy egyre idősebb leszel, annál többet foglalkozol az öregedéssel. Ez természetes, de az nem, hogy meg akarod akadályozni! A halál nem félelmetes, rossz, csak megfoghatatlan. Elfogadni nem tanítanak meg minket, magunkat kell kiképeznünk, és nem elutasítanunk a halál gondolatát. Ugyanúgy fel kell készülni rá, mint az esküvődre. Nem szükséges sokat foglalkozni e kérdéssel, de el kell fogadni, és tudomásul kell venni. Az élet nincsen halál nélkül, halál nincsen élet nélkül, a kettő elválaszthatatlanul összekapcsolódik, és ha az élettel ennyit törődünk, a halálról sem feledkezhetünk meg.

Minél többet hallasz egy dologról, annál jobban hozzászoksz a létezéséhez. A halálközeli élménnyel viszont az a gond, hogy esetében igen nehéz azonosulni a beszámolókkal azoknak, akik személyesen nem élték át. Nincs kellően alátámasztva a történet. És ha csak képzelte?
2000-ben egy amerikai kutató összehasonlította a halálközeli élményeket más traumákkal, és meglepő eredményre jutott. Igaz, hogy a trauma és a halálközeli élmény egyaránt gyakran jár emlékbevillanásokkal, ám érdekes módon a halálközeli élmény rendkívül kellemes, felemelő és megnyugtató is. Sokan kétkednek az efféle beszámolók hitelessége felől, de egy bizonyos: a halál tény, egy majdan bekövetkező állapot, mellyel meg kell barátkozni. Talán segít az elfogadásban az, ha ilyen kellemes halálélményekről hallasz, mindenesetre jobb az életet félelmek nélkül élni, és élvezni.

A halálélmények mind nagyon mélyek, nagy hatással vannak átélőjükre. Rendszerint megváltozik tőle az életük, átértékelnek dolgokat, és rájönnek, mit csináltak rosszul. A halállal olyan keveset foglalkozunk, hogy néha elhisszük, örökké élhetünk. Hibákat hibára halmozunk, nem törődünk egymással, halogatunk, és amikor meghal valaki, akkor jövünk rá, mit jelentett nekünk valójában. Ne egy halálközeli élmény kelljen ahhoz, hogy észrevedd életed értelmét! Élj úgy, hogy ha lepereg előtted életed filmje, boldogság legyen visszanézni!

• lélek
• angyal
• halál
• Terasz