"Ön ezen a világon él?!" - Így védi a különadókat Giró-Szász

Előző héten csütörtökön a Századvég Alapítvány a Heti Válasszal közösen konferenciát tartott, melyen Orbán Viktor értékelte a kormány elmúlt két évét. A konferencián részt vett Giró-Szász András is. A kormányszóvivőt az ügyfelekre áthárított telefonadóról, az IMF-megállapodásról, a munkahelyteremtésről és az egykulcsos adóról kérdeztük.

- Mint kiderült, a telefonadót mégis áthárítják a cégek. Mit szólnak ehhez?

- Várjuk ki a végét, hiszen a távközlési szektorális különadóval kapcsolatban is ugyanilyen nyilatkozatokat tettek, és végül nem történtek meg ezek az átalakítások. Ráadásul a kormány nem azt mondta, hogy nem fog egy ilyen sor megjelenni a telefonszámlán, hanem azt, hogy ha érdemi verseny van a cégek között - és nem tömörülnek kartellba, amit a törvény tilt -, akkor ez a verseny az összköltségeket le fogja szorítani.

Az eddigi hazai és nemzetközi tapasztalatok egyértelműen azt bizonyították, hogy ezek az adók lényegében versenyt generáltak, melynek következtében a pluszköltségeket jelentős mértékben benyelték a társaságok.

- A Vodafone már bejelentette az új árait az emelésekkel.

- Ez mindig a piac kérdése. Még egyszer mondom: ha a Vodafone megjelenteti az új árait, és mondjuk a másik két telefontársaság ezekkel együtt elmozdul, akkor nagy kérdés, hogy nem tömörültek-e árkartellba. A gazdasági versenyhivatal feladata kivizsgálni, hogy történt-e törvénytelenség az árkartell tekintetében. A kormány az eddigi példák alapján arra számít, hogy teljes egészében nem tudják áthárítani az adót. Ez az egyik állítás. A másik pedig az, hogy a kormány számára egyértelmű feladat volt, hogy a 2004 óta tartó túlzott deficiteljárásból fakadóan meghozza azokat a döntéseket, amelyek az államháztartást konszolidálják.

A távközlési adóval, illetve a tranzakciós illetékkel a kormány a lehető legszélesebb bázisra terítette szét ezeket az adókat.

Ha a kormány az ellenzék által szorgalmazott progresszív adózást állította volna vissza többkulcsos adóval, akkor az egy főre jutó 3-400 forintos teher, amennyiben az áthárítások is megtörténnek, 7-8 ezer forintra nőtt volna.

- A lakossági ügyfeleknél nem 3-400 forint, hanem több mint 800 forint az emelés.

- Akkor nem követte az eseményeket. A magyar parlament hozott egy döntést, hogy az idei évre 400 forintban maximalizálja a terhet.

- A Vodafone árai nem ezt tükrözik.

- Van egy törvény, ami 400 forintban maximalizálja az egyéni előfizetőknél a terhet.

Ha ezt túllépi a telefontársaság, akkor törvényt sért, ráadásul ez esetben pluszbevételre tesz szert, hiszen neki 400 forintnál többet nem kell beutalnia a költségvetésbe, tehát magyarul ebben az esetben a telefontársaság nyerészkedik.

- Térjünk rá a gazdaság másik szeletére, az IMF-tárgyalásokra. Simor András jegybankelnök nemrégiben azt mondta, a tárgyalások elhúzódása több tízmilliárd forint veszteséget generál az államnak.

- Senki nem vitatja, hogy egy esetlegesen megkötött IMF-tárgyalás nagymértékben segíthet az állampapírpiacon a kisebb hozamok tekintetében. Az állam azonban a nemzeti érdekeket képviseli, és nem enged bármiben ezeken a tárgyalásokon. A jegybankelnök 15-30 milliárd közé prognosztizálta ezeket az összegeket. Az elmúlt évtizedben ennek a többszöröse jelentkezett költségként mind az államnál, mind az egyénnél, például a devizahitelezés következtében, ami épp a jegybanki szabályozás hiányából fakadt.

- Megér egy jegybanktörvény nem módosítása 30 milliárd forintot?

- A jegybanktörvény módosítása megtörtént, és az Európai Unió bizottsága azt mondta, elfogadja.

- Akkor melyik az a magyar érdek, ami megér 30 milliárd forintot?

- Nem a magyar kormánynál pattog a labda. A magyar kormány kész a tárgyalásokra, most kapott zöld lámpát az Európai Bizottságtól. Abban a pillanatban, amint az IMF lehetővé teszi a tárgyalásokat, a magyar kormány kész lesz rájuk.

- Az IMF-nél azért pattog a labda, mert nem teljesítünk bizonyos feltételeket.

- Az IMF nem szabhat feltételeket. A tárgyalási asztalnál kell eldönteni azt, hogy milyen feltételek vannak, az állam mit tud ajánlani. Senki nem megy feltartott kézzel a tárgyalási asztalhoz.

- Az IMF-nek miért lenne érdeke húzni a tárgyalások elkezdését?

- Nem azt mondtam, hogy érdeke vagy nem érdeke. Az IMF-nél van a labda, a magyar kormány tavaly december óta kész a tárgyalásokra. Az IMF egyetlen feltételt tudott szabni, azt , hogy minden európai uniós tagállamnak az Európai Unió engedélye szükséges a külső szervezettel kötendő hitelmegállapodáshoz. Az Európai Unió engedélye már több mint egy hónapja megvan.

- Beszéljünk egy kicsit a foglalkoztatásról. 80 ezerrel több a foglalkoztatottak száma, mint a kormányváltáskor, ezt sikerként értékelik?

 

- Abban a nemzetközi környezetben, amiben Magyarország van, amikor azt lehet látni, hogy az Európai Unióban számtalan országban százezreket bocsátanak el, azon a Magyarországon, ahol a legutóbbi népszámlálás statisztikai adatai alapján is csökkent a népességszám, tehát a csökkenő népességszám mellett és a környező országok tendenciáit is figyelembe véve kifejezetten pozitív vonal az, hogy nálunk növekedett a foglalkoztatottak száma.

- Ahogy a munkanélküliség is.

- A munkanélküliségi adatokat rengetegféleképpen lehet nézni, és ezt ki is használják a politikai pártok. Éppen ezért mindenkinek azt javaslom, hogy a foglalkoztatottsági adatokat nézzék, mert azt egyféleképpen lehet értelmezni. A kormány két éve alatt 80 ezerrel növekedett a foglalkoztatottak száma Magyarországon, miközben Görögországban 600 ezer embert, Romániában 300 ezer embert, Portugáliában 250 ezer embert bocsátottak el. Szándékosan nem nagy nyugat-európai országokat mondok, hanem olyanokat, amelyeket méretük, lélekszámuk és gazdasági helyzetük alapján össze lehet valamilyen módon vetni Magyarországgal.

- Ha időarányosan nézzük, már 200 ezernél kéne tartanunk, ráadásul a foglalkoztatottak számát a közfoglalkoztatottak növelték.

- Nagyon helyes. Nyugat-Európában teljesen elfogadott tendencia, hogy válság idején az államnak a piaci szférával szemben fokozottabb a feladata a foglalkoztatás területén. A 2008-as válság óta mindenki számára bizonyossá vált, hogy a piac nem tudja szabályozni önmagát, és nem képes ezen a területen pozitív üzeneteket juttatni a társadalom számára.

A kormány által kezdeményezett tíz év alatt egymillió munkahellyel kapcsolatban pedig a véleményem az, hogy teljes szakmaiatlanságot mutat minden olyan típusú médiafelület, amely mindenféle munkahelyfigyelőt és számlálót tart fenn. Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy a tíz évre tervezett munkahelyteremtés úgy néz ki, hogy minden évben egységes számban növekednek a munkahelyek.

- Munkahelyteremtés alatt valószínűleg nem azt értik az emberek, hogy az állam indít egy közmunkaprogramot.

- Nézze meg az elmúlt másfél évben, hogy a piac mennyi munkahelyet teremtett Magyarországon. A beáramló tőke több mint 50 ezer munkahelyet teremtett, a Boschtól kezdve a Nokián át a Mercedesen keresztül a győri Audiig. Teljesen természetesen vannak olyan területek, ahol elbocsátások vannak.

A közmunkára visszatérve: azok az emberek, akik a közmunkaprogramban részt vesznek, enélkül munkanélküliek lennének, munkabér-kiegészítő támogatásokat kapnának, és 28 ezer forintot 47 ezer forint helyett. Ebből a szempontból kell megnézni, és nem abból a szempontból, hogy adott paramétereket viszonyítjuk egyébként ahhoz, hogy mi lenne az ideális. Senki nem mondja azt, hogy ez egy ideális helyzet. Ez egy átmeneti helyzet, nem véletlenül Start munkaprogram a neve.

A legfőbb feladat az, hogy azoknak az emberek, akik - önhibájukból vagy azon kívül - sajnos hosszú-hosszú idő óta a munka világán kívül mozognak, a kormányzat támpontot adjon. Az országnak vannak olyan régiói, ahol már több generáció nőtt úgy fel, hogy se a szüleit, se a nagyszüleit nem látta rendszeres munkát végezni. Ennek nagyon komoly szocializációs következményei vannak. Kifejezetten káros az, hogy a vekkerre ébredők társadalmi csoportja nagymértékben csökken bizonyos régiókban. Ezen változtatni kell, és ezt hivatott szolgálni a Start munkaprogram. Másrészt ne felejtsük el azt se, hogy a korábbi rendszerhez képest a közmunka közel kétszer akkora jövedelmet biztosít számukra.

- Nem, mert a korábbi rendszerben 60 ezer forintot kaptak.

- Nem. 28 800 forint volt a kiegészítő támogatás.

- A közmunkabér nettó 60 ezer forint volt.

- Nem, 28 800 forint volt az a támogatás, amit most nem kapnak, helyette a közmunkáért kapnak 47 ezer forintot.

- Értem, de ha az előző rendszer szerint nézzük, akkor abban meg 60 ezer forintot kaptak volna ugyanezért a munkáért.

- Kaptak volna, ez itt a döntő. Amikor a kormányváltás megtörtént, akkor valóban ez volt beígérve, azonban a 60 ezer forinttal számolva több mint 120 milliárd forintba került volna a közmunkaprogram, amit akkor még Út a munkába programnak hívtak.

A programba 100 ezer embert vontak be, ám a rájuk vonatkozó költségeket nem vitték be a költségvetésbe. Májusra ez a pénz elfogyott, 60 milliárd forint hiányzott ahhoz, hogy a 2010-es évet végigvigyék. Ha a frissen megalakult Orbán-kormány nem hozza meg akár a bankadóval, akár a távközlési adóval kapcsolatos intézkedéseket, akkor ez a 100 ezer ember nem kap bért, mert a Bajnai-kormány nem kalkulált ezzel.

- Akkor kaptak volna munkát a versenyszférában.

- Ön ezen a világon él?! A közmunkában részt vevőknek a versenyszférában nem olyan könnyű állást találni. Nem ezt lehetett látni az Út a munkába programban.

- Arra utaltam, hogy ha nem vezetik be a szektorális különadókat, akkor lehet, hogy teremtettek volna munkahelyeket a cégek.

- Nézzük meg, mely cégeket sújtották a szektorális különadók. Nem a nagy munkahelyteremtő cégeket, hanem a szolgáltató cégeket. A bankszektorral kapcsolatban pedig, ahol pedig a hitelezés visszafogását szokták emlegetni: 2008 óta a bankszektorból egyértelműen tőkekiáramlás indult meg az anyabankok irányába, és azt is egyértelműen látja a kormány, hogy ha a bankadót nem vezeti be, akkor a megmaradó összegek nem a hitelezésre mentek volna, hanem annyival több pénzt szivattyúztak volna haza az anyabankokhoz.

- Elégedettek a gazdaságpolitikával?

- A magyar gazdaságpolitika mindent megtett azért, hogy a magyar társadalom elviselhető módon vészelje át a válságot. A válságot, amely alapvetően nem Magyarországból, hanem részben ez Európai Unió fiskális és gazdaságpolitikájából, részben pedig a 2002-2010 közötti kormányzat felelőtlen gazdaságpolitikájából és eladósító politikájából fakad.

- Recesszió van.

Az egész Európai Unióban.

- A szomszédos országokban is?

- A szomszédos országok nem voltak akkora bajban 2010-ben, mint Magyarország. Itthon a 2010-es helyzet sokkal közelebb állt a görög helyzethez, mint gondolnánk. A környező országokban szó nem volt erről. Semmi nem igazolja ezt jobban, mint hogy 2006-ban, amikor konjunktúra volt Európában, amikor minden állam javított az adatán, akkor a magyar állam 10%-os államháztartási hiányt tudott produkálni.

- Mégis mostanra lett recesszió.

- A tavalyi év az exportunk alapján nagyon jól sikerült, még az Európai Unió várakozásaihoz képest is nagyobb lett a növekedés a 2011-es évben. A kormány előre jelezte, hogy ebből a szempontból a 2012-es év első felét nehezebbnek gondolja, és inkább az év második felére várja a fellendülést. Várjuk meg az év végét, hogy mit adnak ki a végső számok.

- Szlovákiában feladták az egykulcsos adót. Nem gondolkodtak el rajta, hogy nekünk is ezt kéne tenni?

- Az egykulcsos adó számtalan előnnyel jár. A magyar helyzet 2010-ben tarthatatlan volt. A kormányváltás idején 3,8 millió ember élt bérből és fizetésből, azonban belőlük 1,2-1,3 millió ember nem fizetett személyi jövedelemadót. Ez tarthatatlan volt, és ezáltal fenntarthatatlanná vált az adórendszer is.

Összehasonlításként: a nagyjából ugyanekkora Csehországban 5,1 millióan fizetnek személyi jövedelemadót. Ezen változtatni kellett. Az egykulcsos adó amellett, hogy a reálbérek 5,8%-ának emelkedéséhez vezetett, egyértelműen a gazdaság kifehérítésével is együtt járt, a járulékbefizetések például az előzetesen tervezettekhez képest nagymértékben nőttek.

Ennek oka, hogy korábban az a dolgozó, akinek a fizetése a 18%-os kulcs felső határát súrolta, nem volt érdekelt abban, hogy többletmunkája következtében hivatalosan többet keressen, hiszen akkor átlépett volna egy olyan kulcsot, aminek következtében a nettója alacsonyabbá válik. Épp ezért a korábbi rendszer a feketegazdaságra ösztönzött. Az egységes, 16%-os adókulcs nem erre ösztönzi ezt a szegmenst, és ez látszik a járulékbefizetési számokban is, amelyek azt mutatják, hogy nagyon nagy a visszatérés a szürke és a fekete gazdaságból a fehér gazdaság irányába.

- A női foglalkoztatás 2011-ben stagnált. A Nemzetgazdasági Minisztérium készített egy anyagot Új baby boom, a középosztály gyermekvállalási forradalma címmel, melyben megoldásként számtalan, költséges intézkedést vázolnak fel. Honnan lesz pénz a megvalósításra?

- Azt világosan kell látni, hogy a női foglalkoztatással kapcsolatos problémák nem magyarspecifikusak, európai tendenciákról beszélünk. A kormány nagyon határozott szándéka, és eltökélt abban, hogy javítson a magyarországi helyzeten, ami egyébként nem üt el a környezetünkben lévő, vagy akár a nyugatra lévő országokétól.

Várjuk meg, hogy a témával foglalkozó miniszteri biztos milyen terveket tár a kormány elé. Én kormányszóvivőként akkor tudok erről nyilatkozni, ha a tervek a kormány elé kerülnek, addig a tárca hivatott a nyilatkozattételre.

- Fél évre nevezték ki a női munkavállalás fellendítésével foglalkozó miniszteri biztost. Mire elég ez a fél év?

- Ezt majd akkor tudom megmondani, ha a biztos asszony beszámol a kormánynak az elképzelésekről.

• interjú
• munka
• munkanélküliség
• kormány
• matolcsy györgy
• európai unió
• belföld
• imf
• egykulcsos adó
• giró-szász andrás
• Terasz