Lerántottuk a leplet a fogkrémekről!

Napjainkban a fogkrémek már nemcsak azt ígérik, hogy megakadályozzák a fogszuvasodást, hanem azzal is kecsegtetnek, hogy erősítik a fogínyt, és megakadályozzák a fogkőképződést.

Mások azt hirdetik, termékük használata természetes fehér fogakat eredményez. Vannak paszták az érzékeny fognyakra, és olyanok is, amelyek a szájszagot csökkentik, némelyik pedig állítólag mindezekre jó egyszerre...

Tényleg gátolja a szuvasodást?

A fogszuvasodást a bakteriális foglepedék, más néven a plakk okozza. A plakkok baktériumai a táplálékon található cukrok segítségével szerves savakat képeznek, mindenekelőtt tejsavat, amelyek a fog felületének ásványi anyagait feloldják, és a baktériumok romboló munkája számára kaput nyitnak.

A fluor - melynek természetes forrása a hal és a fekete tea - ez ellen a folyamat ellen hat: segíti az ásványi anyagok beépülését a fogakba, és ellenállóbbakká teszi őket a savakkal szemben. Nem gyógyszerről van szó, hanem az emberi anyagcsere egyik természetes összetevőjéről, amely különösen fontos a csontok és a fogak fejlődéséhez, ezért a fogszuvasodás megelőzésére nagyon jók az aminfluoridot és a nátriumfluoridot tartalmazó fogkrémek.

Tudtad?
A fogkrémek átlagos fluortartalma az elmúlt 15 év alatt folyamatosan emelkedett: míg 1992-ben 1100 mg/kg volt, addig 2001-ben 1235 mg/kg-ra, napjainkban pedig 1360 mg/kg-ra emelkedett a mennyisége.

Tisztítás, fehér fogak

A többé-kevésbé fehér fogzománcot naponta érik káros hatások, amelyek elszíneződéshez vezetnek. A fogmosás segít, de csodát ne várj tőle, ha ugyanis örökletesen sárgásak a fogaid, akkor azt fogkefével és fogkrémmel sem tudod fehérre varázsolni.

A tisztításról a fogkrémekben a tisztítórészecskék és a habképzők - tenzidek - gondoskodnak: míg a plakkot a fogkefe és a tiszta víz is eltávolítja, az elszíneződések eltávolításához a tisztítórészecskékre - szakszóval abrazív anyagok - is szükség van. A fehérítő fogkrémek titka, hogy jellemzően erősebben dörzsölik a fogfelületet, vagyis nagyobb abrazív hatással tisztítják a fogakat, ami az egészséges fogaknak nem árthat, mivel a fogzománc a legkeményebb anyag a testben. Ha azonban idősebb korban vagy fogágybetegség - parodontitis - következtében a fognyakak szabaddá válnak, a puhább fogzománc alatti rész - dentin -, és a még érzékenyebb gyökérfelszínt borító cement is lekophat. A kutatások szerint ezeket a károsodásokat nem a fehérítő fogkrémek használata okozza, sokkal inkább a helytelen fogmosási technológia, a túl erős dörzsölés. Ha helyesen mosol fogat, még az erősen abrazív fogkrémek sem árthatnak.

Érzékenység – speciális anyagok

Ha a fogak érzékenyen reagálnak a forró, a hideg, az édes vagy éppen a savanyú ételekre-italokra, a fogorvosnak kell kiderítenie, milyen okok állnak a panaszok hátterében. Gyakran a szabaddá vált fognyakak felelősek a fájdalomért, amelyeken apró dentincsatornák vezetnek a fogideghez. Nem mellékesen minden negyedik felnőtt szenved érzékeny fogaktól, szerencsére azonban már erre a problémára is gyártanak speciális fogkrémeket. Hatásuk alapja egy káliumvegyület - két Sensodyne fogkrémben van ilyen -, melynek segítségével a dentincsatornák elzáródnak.

Bár ezzel a hatással nem rendelkezik az elmex sensitive fogkréme, ám aminfluoridot tartalmaz, ami szintén védőréteget képez a dentin felületén, tisztítórészként pedig polietilén golyócskákat, amelyek kevésbé dörzsölnek, így a dentin-réteget nem károsítják.

Védelem a fogkőtől, szájszagtól

A fogkő, amely a felnőttek 80%-ánál megtalálható, a plakk megkeményedése révén jön létre. Az olyan adalékanyagok, mint a cinksók, pyrofoszfátok vagy a triclosan gátolják a képződését, de a fogkövet nem távolítják el. Régebben nem volt világos, hogy a fogkő segíti-e a parodontitis kialakulását, ám újabban néhány tanulmány azt mutatja, hogy nem. A fogak sárgás rétege tehát elsősorban kozmetikai problémát jelent.

Végül néhány fogkrém gyártója még azt is ígéri, hogy a nemkívánatos kellemetlen lehelet ellen is segítenek termékei: a fogkrémek valóban segíthetnek egy kicsit leplezni a kellemetlen szájszagot, ám csak akkor, ha a tisztításba a nyelvet is bevonják, mivel az esetek 80-90%-ában a szájüreg, különösen a nyelvhát hátsó része a felelős a kellemetlen szagokért.

A bivaly körmétől a fluorig

A manapság használt fogkefe jóval a fogtisztító krémek után jelent meg - írja a BBC. Krisztus előtt 3000 környékén már használtak egy gél állapotú masszát: a fogaikat olyan krémmel kenték be, amelybe bivalykörmöt reszeltek, és égetett tojáshéjat tettek, és amit aztán sóval és vízzel kevertek össze. Későbbi feljegyzések szerint akadt olyan, mikor vizeletet is adtak hozzá, majd mentolt és virágszirmokat kevertek bele, hogy javítsanak az ízén. A történészek szerint az ókori Egyiptomban pedig még az ujjukat használták kefe helyett. Babilóniában egy gyökér rágásával tisztították fogsorukat a pedánsabbak, míg a római és görög időkből rágható és ehető fogpiszkálókról vannak feljegyzések. A kínaiak sajátos ízű faágakat használtak: a nyers botocskákat egy mai ceruza méretére faragták, ezek egyik vége fogpiszkáló volt, a másik, puhább rész pedig rágásra szolgált. Találtak olyan kínai fogkeféket is, melyek csontból vagy bambuszból készültek, ezekre disznók szőrét, erős sörtéit erősítették.
A fogápolás történetében azonban 1780 a nagy dátum, ekkor találta fel ugyanis William Addis a klasszikus fogkefét. A 19. század elején még szénnel kevert krétaporral(!) kísérleteztek, miközben 1896-tól már a Colgate is jelen volt az amerikai piacokon kis tubusos készítményeivel.
A mai fogkefe 1938-ban született meg, amikor az angol Dupont laboratóriumaiban állati szőrök helyett nejlont kezdtek használni, a fogkrémekbe pedig csak az ötvenes években került először fluor.

Forrás: origo

• teszt
• tévhit
• fogápolás
• Terasz