Felháborító törvényjavaslatok a magyar politikusoktól

A politikai életben időről időre találkozni túlkapásokkal. Bár az ötletgazdák rendszerint képesek alapos érvekkel alátámasztani javaslataikat, sokszor előfordul, hogy azok az érvelések ellenére is csupán arra alkalmasak, hogy alaposan felkavarják a közvéleményt. A történelem során hazánkban is számos alkalommal álltak elő politikusok olyan javaslatokkal, melyek mélyen felháborították az embereket, ám amelyeket ennek ellenére hajlandó volt tárgyalni a Parlament - sokak szerencséjére eredménytelenül.

Sajtószabadság - képmutatással és vitákkal

Hosszú út vezetett odáig, hogy a magyar sajtó szabad legyen - sőt, sokak szerint ma is kérdéses, hogy valóban létezik-e Magyarországon sajtószabadság. Mindenesetre a helyzet a mainál jóval kilátástalanabb volt az 1848-as szabadságharc előtt, és, bár a sajtószabadság kihirdetését erre az időszakra datálják, a vonatkozó törvényjavaslat első körben inkább a közvélemény felháborítására volt alkalmas, mintsem elfogadható szabályozásra.

A sajtószabadság 1848. március 15-én történt kihirdetése után ugyanis csak egy ideiglenes rendelet szabályozta a sajtó működését. Ez ugyan eltörölte az addigi szigorú cenzúrát, és csupán egyetlen példány eljuttatását írta elő egy 25 tagú bizottság elnökének, utóbbinak lehetőséget adott arra, hogy vétség megállapítása esetén az ügyet bíróságra vigye.

A sajtószabadságról szóló törvénytervezet első változata hatalmas felháborodást váltott ki országszerte, hiszen csupán a cenzúrát törölte el névlegesen, de valójában nem tette lehetővé a valós sajtószabadságot.

Drasztikusan magas bírságot írt elő a lapoknak, ráadásul a rendelet sokkal inkább a nemesség védelmét szolgálta, mintsem a sajtószabadságot. Az említett vétségeket sem taglalta részletesen a törvény, visszamenőleg is engedélyezte a bírságok kiszabását, és további lehetőséget adott a bírói visszaélésekre.

A javaslattal kapcsolatban hatalmas volt az elégedetlenség, március 22-én a tiltakozók az Országgyűlés előtt tüntettek, ahol el is égették a javaslat egy példányát. A törvényt azon formájában nem is fogadta el a Parlament, csak később a részletesebben kidolgozottat, mely ráadásul feleannyi kauciót írt csak elő.

Adó internetre, videojátékokra

Egyetlen új adónem bevezetésének ötletét sem fogadja senki örömmel, de a 2008-ban felvetett javaslat az internetadó szedésére nem várt tiltakozást váltott ki.

Az akkori törvényjavaslat szerint 0,8%-os járulékkal terhelték volna többek között a WAP- és MMS-szolgáltatásokat, az internet-szolgáltatást, az erőszakos videojátékokra pedig 25%-os adót vetettek volna ki. Az ötletet azzal indokolták, hogy a videojátékokkal együtt az említett szolgáltatások számottevő kulturális tartalommal bírnak.

Az adó bevezetése közvetlenül a szolgáltatókat terhelte volna, ám ezzel ők akár a profitjuk 6-8%-ának is búcsút inthettek volna, hacsak nem hárítják rá az adó által keletkezett többletköltséget a vevőkre és az ügyfelekre. A mobilszolgáltatókat kiemelten érintette volna az új adónem, hiszen ők egyben internetszolgáltatók is, tehát duplán kellett volna fizetniük.

Az internetadóként emlegetett járulék hatalmas felháborodást és tiltakozást váltott ki országszerte, arról nem beszélve, hogy teljes mértékben ütközött az Európai Unió irányelveivel, és ellentétben állt a kormánynak az információs társadalom kiszélesítésére vonatkozó kormányzati erőfeszítéseivel. A szolgáltatók hangos tiltakozására az ötletet felvetők is kihátráltak a javaslat mögül, és, bár kezdetben érdemben szándékozott a kormány foglalkozni a járulékkal, végül maguk mondtak le róla.

Aktuális kérdés: a gyermektelenségi adó

Bár még van esély arra, hogy végül a Parlament elfogadja Boros Péter javaslatát, a gyermektelenségi adó kérdése olyannyira aktuális, hogy nem hagyhattuk ki összeállításunkból, ráadásul már korábban is volt rá javaslat, azzal akkor azonban nem foglalkozott érvényben a kormány.
És amennyire aktuális, olyan mértékben borzolja a kedélyeket is, elsősorban azokét, akiknek, bár szeretnének, vagy szerettek volna, nincs, vagy nem lehet gyermekük.

Boros Péter javaslata ugyanis az, hogy a gyermeket nem nevelő nők és férfiak járuljanak hozzá a gyermeket nevelő párok támogatásához, segítsék őket adó formájában. A volt miniszterelnök a 30 és 60 éves kor közötti gyermekteleneket kötelezné különadó megfizetésére, hozzájárulva ezzel a nemzet gyarapodásához.

Hasonló javaslatra már volt példa korábban: tavaly a Családi Nevelésért Alapítvány szorgalmazta a 10%-os gyermektelenségi adó megfizetését, ők akkor már a 24 év felettieket is megadóztatták volna. Hogy a javaslat felháborodást vált ki a gyermektelenek körében, érthető, ahogy az is, hogy rendkívül megosztja a közvéleményt. Egyesek szerint felesleges még adóval is sújtani azokat, akik szeretnének, de nem sikerül gyermeket nemzeniük, ráadásul a gyermekvállalás olyan magánéleti kérdés, melybe nem szólhat bele a kormány.

Mások szerint pedig igenis támogatniuk kell a családalapítókat azoknak, akiknek lehetne ugyan gyermekük, de nem mernek belevágni a gyermekvállalásba. Hogy a javaslat végül elfogadásra kerül-e, még nem tudni, azt azonban igen, hogy abban az esetben sem marad visszhang nélkül.

• költség
• média
• internet
• törvény
• érdekességek a világból
• gyermekvállalás
• Terasz