Amikor a férjnek és a feleségnek egy jó szava sincs egymáshoz, az ex betoppanása felforgatja a házasságot

Marius von Mayenburg kortárs német drámaíró, rendező és dramaturg az Ex című darabját néhány hónappal a német ősbemutató után, az Orlai Produkció új darabjaként a 6színben mutatták be január 14-én Dömötör András rendezésében.

Az Orlai Produkció Ex című darabja

Egy családanya tipikus estéjébe csöppenünk bele már akkor, amikor az utolsó nézők szállingóznak az előadásra: miután lefektette két kisgyerekét, Sibylle (Járó Zsuzsa) rendet rak Darvay Botond zseniális díszletében, amely kinyitja, többdimenzióssá és játékossá teszi teret; úgy lesz egy család otthona, hogy felesleges berendezési tárgyak nem vonják el a figyelmet a szereplőkről. 

Épp arra készül, hogy egy fárasztó nap után hálóruhában, a kanapén lazítson egy számára érdekes dokumentumfilmmel. Valójában talán kicsit arra is, hogy végre hazaérjen a munkából férje, akin levezetheti az aznap (a héten, a hónapok vagy évek során…) összegyűlt feszültséget. Daniel (Schruff Milán) nem is részesül ölelésben, pusziban vagy más kedveskedésben, alig veszi le a kabátját, neje bűntudatot keltve benne a gyerekszobába küldi, hogy legalább az ébrenlétük utolsó pillanataiban nézzen rá a gyerekeikre.

Daniel a lánya reakcióitól elolvadva tér vissza a nappaliba. Sokak számára ismerős helyzet az övé: nem azért ér haza este, mert annyira imádja a munkáját, ellenkezőleg, csak azért dolgozik ott, ahol, mert családfenntartóként muszáj biztos jövedelemmel rendelkeznie. Nem szándékosan marad ki a gyerekei mindennapjaiból, hanem azért, mert nem lát más megoldást. De persze talán az sem húzza haza, hogy a felesége folyton ostorozza. Járó Zsuzsa minden egyes mondata és hanghordozása csattan, mint az ostor. 

Egy olyan házasság bontakozik ki előttünk, amelyből a kedvesség, a jó szó, az egymás támogatása kiveszett. A férfi, akire Sibylle csak azért figyelt fel a megismerkedésükkor, mert egy másik nővel vonzó párost alkotott, mostanra egy számára idegesítő alakká vált, aki még a vacsorára készített lasagnét sem képes megtalálni. Mivel a férj is boldogtalan, kiégett, úgy érzi, megrekedt az élete a mókuskerékben, ő se állja meg, hogy időnként ne szúrjon oda a nejének: „Nem baj, hogy nincsen rajta besamel, így is finom”. 

Kicsit érthető mindkét fél viselkedése, nevetünk a beszólásaikon, de közben össze is szorul a gyomrunk, amiért ide jutottak, miközben az is megfordul a fejünkben: te jó ég, remélem, én nem váltam ilyenné!

Ebbe az estébe csöppen bele a férfi exe, akit Daniel Sibylle-ért hagyott el. Franziska a szakítást a mai napig nem tudta feldolgozni, mert nem kapott számára érthető magyarázatot. Sibylle bizonygatja, hogy neki semmi gondja azzal, ha az ex a párját hirtelen elhagyva, késő este náluk száll meg. Daniel tudja, hogy ez nem igaz, a feleségét ismerve ebből csak baj lesz, de ahogy máskor, most sem tudja az asszony döntését felülírni. 

Péter Kata Franziskája a feleség ellentéte: nem kertel, kimondja, amit gondol és érez. Érdekes, ahogy jelenlétében Schruff Milán megformálásban az ostorozástól összegörnyedt Daniel egyre magabiztosabbá válik, ki meri mondani a véleményét, kivirul az exe jelenlétében. Nyilván eljön az a pont, amikor a múltról és annak örömteli pillanatairól nosztalgiáznak, mennyire jó párost alkottak ők ketten.  

De egy szakítás mindig okkal történik, mindig két, esetenként három ember játszik szerepet benne, a döntés következményeivel pedig végül mind szembesülnek. Aki eddig nem tette, annak a vehemensebb másik fél – ebben az esetben Sibylle - előbb-utóbb kíméletlenül az arcába mondja. Csak remélni tudjuk, hogy Franziska az este után le tudja zárni a múltat, és továbblép, Sibylle és Daniel pedig egy szebb jövőt épít magának – együtt, vagy külön-külön. 

Cover-fotó: Orlai Produkció/Éder Vera

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• orlai produkció
• ex
• színház
• ajánló
• Terasz