Rejtélyes faévgyűrűket vizsgáltak magyar kutatók: kozmikus események nyomait őrzik

Extrém magas radiokarbonszintek nyomait keresték több ezer éves faévgyűrűkben az ETHZ AMS Zürich laboratórium és a debreceni Atommagkutató Intézet, az Atomki munkatársai. A vizsgálat legújabb eredményeiről a Nature Communications című folyóiratban számoltak be a kutatók.

Miyake és munkatársai 2012-ben mutatták ki elsőként a radioaktív C-14, vagyis szén-14 izotóp kiugróan magas koncentrációját időszámításunk szerint 775-ből származó faévgyűrűkön. A jelenség létezését akkor a Föld több kontinenséről származó korabeli faévgyűrűk vizsgálatával független laboratóriumok, köztük az Atomki is megerősítette - olvasható az intézet közleményében.

Nem adható földi magyarázat a jelenségre

Az első megfigyelés óta több alkalommal is azonosították a radioaktív C-14 izotóp magas koncentrációját faévgyűrűkön az elmúlt néhányezer évből, melyeket a felfedező kutató után immár Miyake-eseményekként tart számon a tudomány.

A beszámoló szerint a Miyake-események azért érdekesek, mert a felső légkörben természetes úton, a kozmikus sugárzás hatására folyamatosan termelődő radiokarbon - C-14 - szintje ezekben az esetekben olyan ugrásszerű emelkedést mutat, melyre földi eredetű magyarázat nem adható. Ilyen léptékű változás csak emberi hatásra történt a 20. század közepén a légköri atomfegyver-kísérleteknél.

A számítások szerint a C-14 izotóp globális szintjében megfigyelt korábbi gyors emelkedéseket csak a kozmikus eredetű sugárzási szint hirtelen megemelkedése okozhatta, amelyet esetleg erős napkitöréssel vagy nem túl távoli szupernóva-robbanással lehet magyarázni. A beszámoló szerint a világ vezető C-14-laboratóriumai intenzív és szisztematikus kutatást folytatnak faévgyűrű-kollekciókon, hogy évezredekre visszamenően feltérképezzék a Miyake-eseményeket.

Az említett Miyake-események sorához egy újabbat jelentettek be Wang és munkatársai a 2017-ben megjelent publikációjukban, miszerint egy Kínából származó farönkmaradványon végzett vizsgálat alapján időszámításunk előtt 3371-ben szintén szokatlan háttérsugárzás-ugrás figyelhető meg a C-14-mérésekben. Ezen újabb esemény ellenőrzésére két további, más helyről - White Mountains, USA és Moselle River Valley, Franciaország - származó, 5400 éves faévgyűrű-sorozat nagy pontosságú radiokarbon-elemzését végezték el a debreceni AMS laboratórium kutatói amerikai, svájci és német kutatóintézetekkel együttműködésben.

A Nature Communications folyóiratban megjelent cikkben két laboratórium - IKER AMS Laboratórium, ATOMKI és ETHZ AMS Laboratórium Zürich - több mint kétszáz egyedi faévgyűrűmintán végzett gyorsítós tömeg-spektrométeres - Accelerator Mass Spectrometer, AMS - radiokarbonméréssel cáfolta meg, hogy az időszámításunk előtt 3392-3351 közötti időszakaszban előfordult volna a feltételezett anomália.

A kutatók szerint, bár a földi C-14-szint ilyen mértékű emelkedéseihez valóban kozmikus szintű, jelentős háttérsugárzási kiugrás szükséges, ezt kimutatni csak a legmodernebb és legérzékenyebb gyorsítós tömeg-spektrométeres módszerrel lehetséges. Ehhez olyan szigorúan ellenőrzött és minőségbiztosított előkészítő laboratóriumi háttér szükséges, melyből csak kevés van a világon, és ezek közül az egyik a debreceni.

Fotók: Getty Images

Lefotózták a Szaturnuszt a Jupiter mellett

Ugyan legközelebb csak 2080-ban vehetik szemügyre a kíváncsi égi fürkészek ismét élőben ezt a ritka bolygóállást, szerencsére több asztrofotós is egészen éles képet készített az égitestekről.

• tudomány
• fa
• világűr
• fizika
• sugárzás
• atom
• Terasz