Miért eszünk, ha szomorúak vagy frusztráltak vagyunk? Egyszerűbb a megoldás, mint gondolnád
Sokszor nem csak az éhség csillapítása miatt eszünk, de miért van ez? A Dilemma epizódjában dr. Lukács Lizával beszélgettünk.
Az evés jóval több annál, mint hogy csillapítjuk az éhséget. Gyerekkorunktól kezdve érzelmek, emlékek, megnyugvás és kapcsolódás társul hozzá — sokszor akkor is az ételhez nyúlunk, amikor valójában nem a testünk, hanem a lelkünk éhes.
A Femina Dilemma podcastjának új epizódjában arról beszélgettünk dr. Lukács Lizával, hogyan alakulnak ki az evési mintázataink, és miért válik az evés sokaknál megküzdési stratégiává. Miért eszünk stresszhelyzetben? Miért veszítjük el az étvágyunkat bizonyos élethelyzetekben? És mit mond mindez a lelkiállapotunkról?
Az étkezési szokásaink gyakran szorosan összefonódnak az önértékelésünkkel, a testünkhöz fűződő viszonyunkkal és a kontroll iránti vágyunkkal.
Az érzelmi evés a Dilemma-podcastban
Az evés lehet vigasz, jutalom, feszültségoldás — de akár önbüntetés is, ha elveszítjük a kapcsolatot a saját szükségleteinkkel.
Az epizódban arról is szó esik, milyen traumatikus élmények, belső feszültségek vagy szorongások húzódhatnak meg az evési zavarok mögött, és hogyan lehet lépésről lépésre újraépíteni egy egészségesebb, elfogadóbb viszonyt az étellel. A beszélgetést a fenti videóban nézheted meg, vagy meghallgathatod a Spotifyon.
Ha szeretnél még többet megtudni a témáról, megteheted a Femina Klub februári előadásán, ahol Lukács Liza pszichológiai, Rákóczi Ferenc pedig gasztronómiai szemszögből közelíti meg az evés mögött húzódó érzelmeket, szokásokat és családi mintákat.












