Ijesztő jelenséget produkálnak a csernobili vaddisznók: most kiderült az oka

Közel negyven éve történt a csernobili atomerőmű-baleset, de a közelében fekvő erdők élővilágát még ma is kimutatható sugárszennyezettség terheli. A kutatók a katasztrófa minden következményét alaposan vizsgálják, így az is kiderülhetett az elmúlt évtizedek során, hogy ez a szennyezettség a legtöbb esetben csökken az idő előrehaladtával. Egy bizonyos állatfajnál azonban más a helyzet, és ez még a tudósoknak is fejtörést okozott.

A vaddisznók esetében ugyanis azt találták, hogy a sugárzás mértéke szinte egyáltalán nem csökken. Bár a faj azóta számos generációváltáson túl van, radioaktivitásuk ma is közel ugyanolyan magas, mint a katasztrófa idején. Komoly kutatásokat követően most végre úgy tűnik, megtalálhatták a vaddisznó-paradoxonnak keresztelt jelenség okát, ami valószínűleg az állatok étrendjében keresendő.

A furcsa csernobili sugárzás oka

A Bécsi Egyetem és a Hannoveri Egyetem kutatói 2023-ban olyan megoldással rukkoltak elő a rejtéllyel kapcsolatban, ami mostanra széles körben elfogadottá vált. A tudóscsoport a legmodernebb mérésekkel követte nyomon a szokatlan csernobili sugárzás eredetét, és meglepő következtetésre jutottak. A jelenség oka a vaddisznók étrendjében, valamint az 1986-os atomkatasztrófán kívül a sokkal korábbi nukleáris kísérletekben keresendő.

Korábban a vizsgálatok során a cézium-137-es radiokatív izotóp volt fókuszban, mert jelentős mennyiség szabadult ki belőle az erőmű balesete során. Ám a cézium-137 felezési ideje bő harminc év, aminél már több is eltelt a katasztrófa óta, így arra számíthatunk, hogy mára az izotóp szintje legalább 50%-kal csökkent. Míg a többi állatnál igen, a vaddisznóhúsban ez a csökkenés nem tapasztalható, így további elemzésekre volt szükség.

A csernobili példányokon kívül egyes németországi vaddisznókban is stagnáló mértékű radioaktivitást fedeztek fel. Pontosabb méréseket végeztek, melyek során a kutatócsoport arra jutott, hogy egy hasonló izotóp, a nehezen kimutatható cézium-135 is jelen van az érintett állatok húsában. Ez sokkal lassabban bomlik le, felezési ideje több mint 2 millió év. Úgy találták, hogy ugyanez a helyzet a csernobili vaddisznók esetében is.

Miért épp a vaddisznók sugároznak?

Már csak arra a kérdésre kellett választ találni, hogy miért pont a vaddisznók érintettek, míg a többi állatfaj esetében mérhetően csökkent a sugárzás mértéke. A tudóscsoport eredményei szerint ezért az étrend okolható. A vaddisznók szarvasgombát fogyasztanak, amely 20-40 centiméter mélyen található a föld alatt. Mivel a cézium nagyon lassan jut le a talajba, a szarvasgomba még csak most szívja magába a csernobili incidens során felszabaduló radioaktív izotópokat.

Ráadásul a szakértők úgy vélik, hogy a szarvasgomba még mindig tele lehet a hidegháború idején végzett nukleáris fegyverkísérletekből felszabadult izotópokkal - ezt támasztja alá a tény is, hogy Németországban is élnek radioaktív vaddisznók. Azok az állatok tehát, amik megeszik a terhelt területeken növekvő szarvasgombát, kétszeres dózist kapnak a cézium-135-ből. 

- A munkánk megmutatja, milyen bonyolultak lehetnek a kölcsönhatások a természetes ökoszisztémákban. Ugyanakkor arra is rámutat, hogy kellően pontos mérésekkel még az ilyen rejtélyekre is meg lehet találni a választ - fogalmazott Georg Steinhauser professzor, a tanulmány egyik szerzője, akinek szakterülete a sugárzás.

A kiemelt kép illusztráció. Forrás: Getty Images.

• csernobil
• sugárzás
• vaddisznó
• atomkatasztrófa
• izotóp
• atombomba
• Terasz