Auschwitz grófjának hívták a férfit, aki zsidó rabok százait menekítette meg: Charles Coward nem félt a megtorlástól

A náci rezsim Krakkótól körülbelül 60 kilométerre, nyugatra, a német-lengyel határ területén, a lengyel város, Oswiecim közelében létesítette három fő táborból álló koncentrációs táborát.

Auschwitzba, Auschwitz-Birkenauba és Auschwitz-Monowitzba becsült adatok szerint mintegy 1,3 millió embert, legnagyobb számban zsidókat, de lengyeleket, romákat és hadifoglyokat is deportáltak 1940 és 1945 között. Mint ismeretes, a táborba érkezőket mindenüktől megfosztották, majd szétválogatták: az arra fizikailag alkalmasakat munkára fogták, embertelen körülmények között, bántalmazás, megfélemlítés és éhezés közepette dolgoztatták halálra. A többieket, nőket, gyermekeket, gyengéket és időseket pedig gázkamrába küldték. A tragikus embertelenségben 1,1 millió embert öltek meg.

Charles Coward, brit hadifogoly

Charles Coward brit katonát 1940-ben ejtették foglyul a németek. Bár ekkor még nem volt sejthető, de ez segítette hozzá később ahhoz, hogy munkatáborokban raboskodó zsidók százainak életét mentse meg.

1905-ben született Angliában. Két évvel a II. világháború kitörése előtt, 1937-ben csatlakozott a brit hadsereghez. A Brit Expedíciós Erő tagjaként, 1939-ben Franciaországba küldték, ahol az angolok a francia csapatok segítségére siettek a betörő németekkel folytatott harcban. Pár nap után a britek és a franciák visszavonulni kényszerültek. Amikor a németek megtámadták a francia kikötőt, Calais-t, a legtöbb brit katonának sikerült visszajutnia Dunkirk felé, de Cowardot foglyul ejtették, és a háború hátralévő részében raboskodott.

Többször is szökést kísérelt meg. Egy alkalommal, kihasználva német nyelvtudását, német katonának öltözött, és a dulakodásból eredő sérüléseivel a német katonai kórházba ment. Olyan kifogástalanul alakított, hogy nemcsak sikerült eltitkolnia az ápolók elől a valódi nemzetiségét, de még a legmagasabb német katonai kitüntetést is megkapta a harctéren tanúsított bátorságáért.

Idővel mégis kiderült, hogy valójában brit, ám nem végezték ki, hanem koncentrációs táborba küldték, Auschwitzba. Mivel a folyékony német nyelvtudással rendelkező Coward továbbra is hasznos volt a németek számára, a mintegy 1200-1400 brit hadifogoly felelősévé tették meg, és a Vöröskereszt kapcsolattartója is lett. Feladatai közé tartozott a gyógyszerek és az élelem juttatása a hadifoglyok számára.

Ez a pozíció nemcsak bizonyos mozgásteret biztosított számára, de a levelezés lehetőségét is: a német őrök megengedték neki, hogy barátjának, William Orange-nak írhasson Nagy Britanniába - nem tudták, hogy a William Orange név valójában a brit hadügyi hivatal fedőneve volt, így Coward kódolt üzenetek formájában jelentéseket írhatott mindarról, amit látott és hallott Auschwitzban.

Így mentette meg zsidók százait

A találékony Coward azt is felismerte, hogy nemcsak saját magának és a briteknek származhat előnye a táborban betöltött posztjából, hanem más fogvatartottaknak is. Rendszeresen élelmet vitt az éhezők számára, és százaknak segített megszökni.

Egy nap alkalma nyílt szétnézni a zsidó fogvatartottak között, és látván, mennyire rossz állapotban vannak, megesküdött rá, hogy segíteni fog nekik. Cselt eszelt ki. Azokba a csomagokba, amelyeket a Vöröskereszt küldött a brit hadifoglyoknak, nagy ritkán csokoládé is került, ám ahelyett, hogy eljuttatta volna nekik, Coward jó néhányat eltett, hogy később azokkal vesztegesse meg a német őröket. Azt kérte cserébe az édességért, hogy megnézhesse a nem zsidó rabok holttestét. Miután az őrök beengedték, a testekről ruhákat és papírokat szerzett, amiket későbbi cseléhez használhatott fel.

Azokon az éjszakákon, amikor a végkimerülésig dolgoztatott munkatábori zsidókat a 8 kilométerre lévő gázkamrák felé terelték, egy-egy még jobb állapotban lévő rab is belopózott a sorok közé, majd egy vakmerő lépéssel kiszöktek a menetből, és árkokban bújtak el.

Coward ekkor titkon odaadta nekik a holttestekről lefejtett ruhákat, rabruhájukat pedig visszacsempészte, és ráadta azokra a testekre, amelyeket korábban levetkőztetett. A bátor brit katona, akit idővel Auschwitz grófjának kezdtek hívni, mintegy 400 zsidó életét mentette meg így.

1945-ben véget ért a háború, és felszámolták a munkatáborokat. A hős brit katona ekkor szabadult meg auschwitzi fogságából. A nürnbergi per során szemtanúként hallgatták ki, ahol beszámolt az auschwitzi körülményekről, a kegyetlen bánásmódról és arról is, pontosan hol helyezkedtek el a haláltáborok gázkamrái.

Egy 14 éves lány fotói Auschwitzból

Marina Amaral fotóművész régi, fekete-fehér képeket színesít meg. Egyik legszívbemarkolóbb munkája egy 14 éves lány három képe, melyeket a haláltáborban készítettek róla.

• auschwitz
• munkatábor
• németország
• zsidó
• menekülés
• Terasz