A 12. századi vámpírtörténet, ami megváltoztatta a helyi temetkezést: épségben megmaradt a test a koporsóban

Az elmúlt kétszáz év irodalmában fel-fel bukkantak vámpírlegendák. Angliában először 1819-ben, John Polidori rövid történetében esett szó a vámpírról, az elnevezést is ő találta ki - szláv eredetű a szó, vérszívót jelent. 

Az arisztokratikus, ellenállhatatlan Lord Ruthven újdonság volt, de a vérszívó lényekről szóló mesék egyáltalán nem voltak újkeletűek. A Hertfordshire Egyetem csapata kutatása során olyan középkori történetekre bukkant, amikben élő halottakról regélnek. 

Rémálom Buckinghamshire-ben

Kevésbé ismert vámpírtörténet a buckinghamshire-i legenda, amit a 12. században William of Newburgh történész jegyzett fel. A Historia Rerum Anglicarumban található írás szerint St. Hugh-t, Lincoln püspökét különös esetről tájékoztatták 1192-ben.

Ebben az évben hunyt el egy meg nem nevezett személy Buckinghamshire-ben, azonban a sírból az illető már másnap kimászott, és ellátogatott régi házához. A hálószobában találta alvó feleségét, akire ráugrott, és megpróbálta megölni. Az asszony sikeresen lelökte magáról, azonban másnap újra felbukkant az ijesztő alak. 

Harmadik este a feleség már a barátait is áthívta az éjszakára, hogy ne kelljen egyedül megküzdenie halott férjével. Ismét be akart törni a kóbor lélek, azonban a hangos kiabálás elriasztotta. Helyette elment testvérei házához, és őket támadta meg. Másnap ismét ellátogatott hozzájuk, azonban a testvérek addig kiabáltak vele, míg elijesztették. Ekkor kezdett el a vámpír idegenekre vadászni.

Többen látták az utcákon

Hamarosan a város összes lakója egész éjjel ébren maradt, hogy megakadályozzák a sírból visszatérő lény támadásait. Mivel ellehetetlenítették az éjszakai rohamokat, már fényes nappal is megjelent, járókelőket és állatokat támadott meg. Többen is beszámoltak arról, hogy látták sétálni a halott férfit az utcákon, még többen a gonosz jelenlétét érezték akkortájt.

Ekkor kértek segítséget a városlakók Stephen érsektől, aki összehívta a zsinatot, és levelet írt St. Hugh-nak, Lincoln püspökének, hogy tegyen valamit a gonosz ellen. Amikor a püspök az ügy megoldása érdekében tanácskozott különböző papokkal és teológusokkal, kiderült, hogy hasonló támadások máshol is történtek Angliában. 

A lakosok a holttest elégetésére biztatták a püspököt, azonban ő úgy döntött, hogy feloldozást ad a gonosz szellemnek. Amikor feltárták a sírt, benne feküdt a férfi, aki a leírás szerint egyáltalán nem indult oszlásnak. A halott mellkasára helyezték a feloldozást tartalmazó papírt, és bezárták a sírkamrát. A férfi többet nem jelent meg az utcákon.

A vámpírtörténet hatása

A 19. században Yorkshire területén található Wharram Percy városában 11-13. századi embermaradványokra bukkantak a kutatók. A helyi lakosok valamitől nagyon retteghettek, mivel a 137 csontvázból többnek a halál beállta után eltörték lábszárcsontjaikat, feltehetően kövekkel és kalapácsokkal. Ezenkívül késekkel szúrták ki a szemüket, majd elégették a testeket, ezzel szinte teljesen elpusztítva földi maradványaikat.

Arra szolgált ez a temetési módszer, hogy a halottak többet ne tudjanak életre kelni, támadni vagy ölni. Ezt a szokást megalapozhatta a buckinghamshire-i megmagyarázhatatlan vámpírtámadás, ami abban az időszakban történt.

Antik vámpírölő kiskészlet: óriási összegekért cserélnek gazdát az árveréseken

Különösen akkor volt jellemző a vámpíroktól való rettegés, amikor az emberekben még sokkal erősebben éltek a hiedelmek. Ugyan maga a vámpír kifejezés nem túl régi, vérivó lények számos kultúrában ismertek voltak.

(Képek forrása: Wikipedia, borító-és ajánlókép forrása: Getty Images Hungary)

• vámpír
• ezo
• legenda
• buckinghamshire
• anglia
• sír
• félelem
• középkor
• Terasz