Ilyen filmet érdemelt Amy Winehouse? Elmondjuk, megnézd-e moziban a Back to Blacket

A mai napon érkezik a mozikba a Back to Black című amerikai életrajzi film, amely Amy Winehouse életét dolgozza fel.

Back to Black, az Amy Winehouse-film kritikája
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Sam Taylor-Jonhson rendezőnő eddigi munkássága felettébb megosztó: a nevéhez fűződik a kissé felületes, de szórakoztató és összességében korrekt John Lennon - A fiatal évek, illetve A szürke ötven árnyalata is, amiről minél kevesebb szó esik, annál jobb. A Lennon-filmhez hasonlóan a forgatókönyv szintén Matt Greenhalgh tollából származik. Fő spoilerektől mentes kritika következik.

Back to Black - Kritika

Amy Winehouse kétségtelenül korunk egyik legjelentősebb művésze, énekesnője volt. Több mint 30 millió lemezt adott el világszerte, sőt napjainkban is havonta 18 millióan hallgatják a Spotifyon, csaknem 13 évvel a halála után. A film a második és egyben utolsó, Back to Black című stúdióalbumának ihletéséről, inspirációiról szól, illetve törekszik arra, hogy bemutassa a hús-vér embert a csillogó, ámde tragikus sorsú jelenség mögött. Lássuk elsőként, mi az, ami működött!

Minden, amit szerettünk

Casting

Marisa Abela alakítása toronymagasan a legerősebb aspektusa a filmnek, és nem csupán azért, mert kísértetiesen hasonlít a hatszoros Grammy-díjas énekesnőre. A testbeszéd, a manírok és a jellegzetes arcmimika is stimmel - természetesen a sminkeseké is az érdem -, bár a melegséget és empátiát sugárzó színésznő energiái Amy szerethető, pozitív oldalát tükrözik hűen. Egyes snitteken meghökkentő a hasonlóság, erre ügyes kameraállásokkal erősít rá a film. Marisa énekel is a Back to Blackben, méghozzá nem is akárhogyan!

Fotó: UIP-Dunafilm
Fotó: UIP-Dunafilm

Ki volt a hibás?

Blake Fielder-Civil, Winehouse exférjének és egyben a film antagonistájának szerepe és felelőssége az énekesnő tragikus sorsát tekintve sokat taglalt vitatéma. A férfi vezette őt be a keménydrogok világába - bár már megismerkedésük előtt is küzdött alkoholproblémával, bulimiával és érzelmi világának instabilitásával. Blake ugyan antipatikus a filmben - a szóban forgó albumot ő inspirálta, nevét többször megemlíti a dalszövegeiben Winehouse -, de méltányosan ábrázolja a film a mérgező, két érzelmileg sérült és szerfüggő fiatal se veled, se nélküled kapcsolatát. Szerencsés módon nem démonizálja Fielder-Civilt a Back to Black, de nem is rehabilitálja: kettőn állt a vásár.

Fotó: UIP-Dunafilm
Fotó: UIP-Dunafilm
Fotó: Dean Rogers

Minden, ami kevésbé működött

A felszín kapargatása

Nem titok, hogy Hollywood biopicfüggőségben szenved, hiszen a biztos kasszasiker vonzó a stúdiók számára. A Back to Black inkább Bohém rapszódia, mint Rocketman. De sajnos még az előbbinél is kevésbé megy mélyre. Megszokott klisékkel dolgozik, olykor viszont váratlanul művészi szeretne lenni, ami kimeríti a manapság divatos cringe szó fogalmát. Jó betétdalok, felszínes, klisés romantikus drámázás, montázsok és álművészkedés kombinációja. Az arányok elcsúsztak - de erről egy kicsit később.

Sok a „hogyan”, kevés a „miért”

Különleges, törékeny, megosztó, illetve összetett lelki világgal rendelkező sztárról beszélünk. Winehouse filmbeli karakterét - a külsőségeken kívül - viszont kis túlzással le lehetne cserélni bármelyik kicsapongó életet élő hírességre. Nem tudjuk meg, miből táplálkozik a művész, és mely fiatalkori, esetleg családi traumák, sérelmek lobbantották lángra labilis érzelemvilágát. A legbosszantóbb kihagyott ziccer, hogy függőségének és önpusztító életvitelének okait sem boncolgatja a film. 

Fotó: UIP-Dunafilm
Fotó: UIP-Dunafilm
Fotó: Courtesy of Dean Rogers/Focus Fe

Aránytalanság

A kezdeteknél elnagyolt a zenei fókusz - amikor pont, hogy a karakteralapokat kellene lefektetni és a motivációkat tisztázni. Azután pedig sekélyes szerelmi drámát kapunk, a naiv, ingatag természetű lány és a toxikus férfi főszereplésében, sokszor látott filmes archetípusokon alapuló megvalósításban.

Unalmas lenne Amy Winehouse?

Leírni is furcsa. Természetesen a való életben ez nem így volt, a filmművészetben azonban ez nem magától értetődő, a néző érzelmeiért meg kell dolgozni. Nem tisztázza a film a mozgatórugókat, csupán a személyazonosságot, így kevéssé átélhető a történet. A dalok - bármennyire zseniálisak a makulátlan színészi játékkal egyetemben - vizuális előadásmódja idővel egysíkúvá, önismétlővé válik, pedig Amy Winehouse művészetének pszichedelikus és párját ritkító atmoszférája óriási teret engedne a kreativitásnak. Elszalasztott lehetőség.

Súlytalanság

Azon kaptam magam, amikor a film végéhez közeledve a főhős sorstragédiája a tetőpontra ér, hogy szinte semmit sem éreztem. Ez pedig az előbb kifejtett okok és tényezők következménye. A befejezés súlytalan, erőltetné a rendező az érzelmeket, de azok nem kiérdemeltek. Sajnálatos, hiszen ha létezett tökéletes alany egy biopichez, az Amy Winehouse volt.

Jöhet a nagy kérdés: érdemes elmenni a moziba?

Fotó: UIP-Dunafilm
Fotó: UIP-Dunafilm

Megéri a mozijegy árát?

Hasonló a helyzet, mint a Bohém rapszódia esetében. Amennyiben kolosszális Amy Winehouse-rajongó vagy, és szeretnél egy viszonylag könnyed B-filmet megnézni, miközben a kedvenc számaid csendülnek fel, akkor ne hagyd ki. Ellenkező esetben nyugodtan megvárhatod streamingen, hiszen összességében az utóbbi idők egyik legfelejthetőbb hollywoodi életrajzi drámáról van szó. 

Ilyen film még soha nem készült Magyarországon - Zseniális módon mutatja be a 90-es évek vonatjegy-hamisításait

Magyarország első egész estés animációs dokumentumfilmje!

Elolvasom

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. Létezik ideális mennyiségű képernyőidő? Kétéves koráig ne is lásson okoseszközt a gyerek? Káros lehet a Mancs őrjárat? Mennyire egészségtelen alkalmazáson követni a gyerek lokációját? Hasznosak a szülőifelügyelet-alkalmazások? Melyek a dopamintúltengés jelei? Az online bullying kérdésköre: mi a különbség a vélemény, a kritika és a bántás közt? A Dilemma első évadának utolsó epizódjában többek között a fenti kérdésekre kereste a választ Mészégető Marcsi, a Hello Szülő főszerkesztője, Horváth Eszter, a Femina újságírója, valamint Pintér Ada műsorvezető.

Promóció

Képek forrása: UIP-Dunafilm

Ezt is szeretjük