Fülledt táncot lejt a parketten Dua Lipa és Henry Cavill ebben a filmben, de nem ezért éri meg a mozijegy árát

Egy jó kiállású, tökéletesre szabott öltönyt viselő titkosügynök (Henry Cavill) átvág egy klasszikus eleganciájú, félhomályos táncparketten, és fel akarja kérni a terem végében ülő, aranyruhás végzet asszonyát (Dua Lipa), akit tagbaszakadt biztonsági őrök védelmeznek. A nő igent mond, fülledt hangulatú tánc veszi kezdetét, közben közhelyes, de hangzatos beszélgetés bontakozik ki a karakterek között. A dialógusból hamarosan kiderül, hogy az ügynök belesétált egy csapdába, amelyet a nő állított. Hirtelen fegyvercsövek százai fordulnak az ügynök felé…

Argylle: A szuperkém - filmkritika

Az Argylle: A szuperkém kezdőjelenete minden idők legklisésebb kémfilmnyitánya is lehetne, de a néző számára pár percen belül világossá válik, hogy amit lát, az egyáltalán nem egy tipikus kémfilm, sokkal inkább egy kísérlet a műfaj részleges dekonstrukciójára. Bár azt nem könnyű megmondani, hogy a vállalás mennyire volt sikeres, az biztos, hogy a végeredmény egy igazán őrült és roppantul szórakoztató blockbuster lett, ami rengeteg A-listás sztárt vonultat fel. Az ikonikus Ha/Vert és az itthon is jelentős rajongótáborral rendelkező Kingsman-filmeket jegyző Matthew Vaughn még mindig tudja, hogy mi kell egy jól működő, önreflexív és szórakoztató tömegfilmhez. 

A film keletkezési körülményeiről annyit lehet tudni, hogy a rendező a pandémia idején olyan klasszikus hollywoodi filmeket vetített a családjának, mint például A smaragd románca című Robert Zemeckis-film és Alfred Hitchcock 1959-es klasszikusa, az Észak-északnyugat. A gyerekei kitörő lelkesedéssel fogadták ezeket a klasszikus alkotásokat. „Az jutott eszembe, hogy ilyen filmet szeretnék csinálni a srácaimnak” - fogalmazott a rendező.

Matthew Vaughn asztalán ezután nem sokkal egy Argylle című kémthriller kézirata landolt egy állítólagos Elly Conway tollából. A rendező bevallása szerint a könyv ihlette a film forgatókönyvét. 

A film táncparketten indító kezdőjelenete a Mission: Impossible- és James Bond-filmek legelrugaszkodottabb pillanatait idézi. A Henry Cavill által alakított Argylle ügynök megmenekül a szorult helyzetéből, de közben lerombol néhány fehérre meszelt falú házikót a jelenet helyszínéül szolgáló, idilli görög településen. 

A következő jelenetben azonban világossá válik, hogy Argylle ügynök görögországi kalandozása nem más, mint egy bestseller-író képzeletének szüleménye. Az Elly Conway nevű (igen, ugyanaz a főszereplő neve, mint az írónőé, aki állítólag a film alapjául szolgáló regényt írta) írónő épp egy felolvasáson vesz részt, ahol az Argylle című regényfolyamának új kötetét promotálja. 

Elly (Bryce Dallas Howard) egy kissé magának való és magányos, könyvei hatalmas sikerét nem tudja mással megosztani, csak az Alfie nevű cicájával. A dedikálás után hazamegy a hatalmas, de túl üres házába, és a könyv folytatásán dolgozik. 

Az események akkor vesznek váratlan fordulatot, amikor Elly másnap vonatra száll, hogy meglátogassa a szüleit. A járművön ugyanis elszabadul a pokol. A nő regényeiben ábrázolt események hirtelen valósággá válnak. Elly egy rendkívül veszélyes globális kémszervezet célpontjává válik, és majdnem elrabolják, de a szorult helyzetből kimenti egy szakállas, hosszú hajú, hippire emlékeztető kém, akinek Aiden (Sam Rockwell) a neve. A titkosügynök elmagyarázza Ellynek, hogy a regényeiben megjósolt események megtörténnek a valóságban is, ezért a szervezet foglyul akarja őt ejteni, hogy kiaknázzák a képességeit. 

Elly és Aiden őrült, akciódús és meglepően csavaros utazásra indul Európán keresztül, melynek során a nő döbbenetes felfedezéseket tesz, és megtalálja a saját útját.

Matthew Vaughn metamegközelítése kellően friss és üdítő, és bár részben sikerül kiparodizálnia a kémfilmek műfaját, közben saját maga is alkalmaz jó pár kémfilmekre jellemző klisét a hatás elérése érdekében. Ez szerencsére csak helyenként zavaró, a rendező rutinja, a pergő cselekmény és a szórakoztató alakítások a legtöbbször elfedik ezt az ellentmondást. 

A film egy pillanatra sem veszi magát komolyan, a Matthew Vaughnra jellemző gátlástalan és kreatív akciójelenetek ezúttal is nagyot szólnak, és a karakterívek is rendben vannak. Ha valaki egy kikapcsolós, tét nélküli, szórakoztató és vicces látványfilmre vágyik, tovább nem kell keresgélnie.

A film nem mindennapi sztárparádét vonultat fel. A promóciós anyagokban előtérbe tolt Henry Cavill és Dua Lipa ügyesen hozzák a sztereotipikus és kétdimenziós kémfilmkaraktereket. Az Ellyt alakító Bryce Dallas Howard pedig most sokkal kellemesebb és autentikusabb jelenség, mint amikor tűsarkúban rohangált a dinók elől a Jurassic Worldben. A másik központi szereplőt megformáló Sam Rockwell szintén kitűnő választás volt, az Oscar-díjas színész önfeledten lubickol a harsány kém szerepében. És ha már önfeledtség… A gonosz kémszervezet vezérét alakító Bryan Cranston és a volt CIA-vezért eljátszó Samuel L. Jackson nincsenek túl sokat a vásznon, de minden másodpercük ajándék. 

Az elmúlt hetekben furcsa összeesküvés-elméletek keltek szárnyra a médiában az Argyllel kapcsolatban, melyek középpontjában a film alapjául szolgáló regény rejtélyes írója, Elly Conway áll. Elly Conwaynek az idén megjelent Argylle az első regénye, az írónőről szinte semmilyen információt nem lehet megtalálni az interneten, és az Instagram-oldala is furcsa és titokzatos. Egyesek úgy vélik, hogy az írónő és a regény csupán a film kreatív marketingstratégiájának részei, de van egy jelentős csoport a közösségi médiában, akik meg vannak róla győződve, hogy a regény írója igazából Taylor Swift, a popsztár, aki Elly Conway álnéven alkot. 

Az igazság egyelőre nem derült ki, és talán soha nem is fog, de ez valószínűleg nem is lényeges. Ami fontos, hogy az Argylle: A szuperkém című film megéri a mozijegy árát, ha valaki szereti a könnyed szórakozást, a változatos helyszíneken történő féktelen és humoros akciózást és a váratlan csavarokat. 

Borítókép: * Universal Pictures/UPI Media

• filmajánló
• kritika
• mozi
• film
• argylle
• dua lipa
• henry cavill
• exkluzív
• Terasz