Tényleg élete alakítását nyújtja Nicolas Cage az Álmaid hősében? Megnéztük a legbizarrabb évnyitó filmet

Már-már megszokott hollywoodi jelenség, hogy a január igencsak kopár mozifelhozatalt eredményez, ennek mond ellent Nicolas Cage új filmje, az Álmaid hőse, amely különleges mozgóképes alkotásnak ígérkezett már a legelső előzetes felbukkanása óta.

Sőt, egyes kritikusok szerint Cage legjobb alakításáról és az egyik legerősebb filmjéről van szó. Megnéztem én is, jöjjön hát a véleményem róla.

Álmaid hőse - Kritika

Történetünk szerint Paul, a magánéletében dögunalmas, szürke eminenciás biológiaprofesszor karrierje zsákutcába került, a tudományos világban nem tud egyről a kettőre jutni, viszont nem elégszik meg a tanári pálya örömeivel, hiszen a tanítványai sem igazán veszik őt komolyan. Derült égből villámcsapásként válik globális fenoménná, amikor mindenki vele kezd álmodni. Eleinte imponáló főhősünknek a kitüntető figyelem, amelyet megpróbál felhasználni arra, hogy végre kiadhassa hőn áhított könyvét. Hamar pokolivá válik a helyzet azonban, és fájdalmas úton kell ráeszmélnie a hírnév árnyoldalaira, az ezzel járó globális és virális marketinggépezet pedig szép lassan elkezdi felemészteni őt.

Lássuk hát, hogy sikerült a film - spoilermentesen!

Minden, amit szerettünk 

Nicolas Cage

A szerep, amit teljes mértékben Nick Cage-re szabtak. Lehetősége nyílik rá, hogy még épp a határon belül túljátssza - ami nem áll távol tőle -, hiszen egy neki való esetlen, szociálisan érzéketlen, kellemetlen figurát alakít. A film ügyesen ötvözi a humor- és horrorelemeket, Cage lubickol a szerepében - Oscar-jelölés gyanúja joggal merül fel! 

Az pedig, hogy élete alakítását nyújtja-e, szubjektív, számomra továbbra is a Veszett a világ és A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya szerepel a toplista élén, azonban tény, hogy az egyik legemlékezetesebb karakterszerepe az amerikai színésznek.

A film üzenetei, avagy a kapitalizmus- és eltörléskritikán innen és túl

Az Álmaid hőse első felében az elismerésre vágyó kisemberről szól - arról a figuráról, akire senki nem figyel, életcéljait nem, vagy csak részben érte el, miközben az önmegvalósítás és az önbeteljesítés terhe igencsak nyomja a vállát. Úgy érzi, mindenki számon kéri rajta, amiért nem ért révbe karrierje, holott ez nincs így. Sőt, szinte senkit nem érdekel a sorsa. Ezzel pedig napjaink produktivitásfüggő értelmiségije remekül tud azonosulni.

A film az élet azon horrorszerű pillanatait karikírozza, amikor úgy érezzük, mindenki minket pásztáz a szemével, tőlünk várja a csodát, holott hidegzuhanyként érheti az embert a valóság: jóval kevesebben kíváncsiak ránk, mint hinnénk.

A horrorelemekkel átitatott fekete humor és Cage mimóza, röhejes, helyzetkomikummal színezett karaktere zseniális kombinációnak bizonyult. 

Az Álmaid hőse megsorozza a nézőt a második felében: teljes gőzzel vált kapitalizmus- és marketingkritika irányba, miközben odaszúr az eltörléskultúrának is. A hírnévvel gigantikus figyelem jár, ami ha globális mértékűvé nő, nem hagyja nyugton az embert, a karikatúra szerint pedig már puszta gondolatok, álmok elegendőek ahhoz, hogy a cancel culture vérszomjas karmai utolérjék főhősünket.

A kiszipolyozó kapitalista gondolkodásmódot is kritizálja a film, hiszen akinek felismerhető az arca, óhatatlanul termékké válik. Paul elkeseredetten szeretné légből kapott hírnevét könyve népszerűsítésére felhasználni, azonban hamar rá kell jönnie, hogy a marketingcégek inkább eladásösztönző célzattal vetnék be őt. És ahogy szokott lenni, miután megrágja és lenyeli a figyelem tárgyát a gépezet, ha már nincs szüksége rá, szemrebbenés nélkül kidobja az ablakon. A film bemutatja a hirtelen ölünkbe csöppenő figyelem és hírnév könnyedén kipukkadó lufiját, és valójában azt a semmit, ami emögött rejtőzik. Hiszen a boldogságnak nem ez a kulcsa.

Minden, amit kevésbé szerettünk

Defókusz

Mint említettem, a film a második felében rengeteg társadalomkritikai üzenetet szór az arcunkba, melyek egytől egyig érvényesek és logikusan beilleszthetőek a sztoriba, azonban túlságosan szerteágazónak bizonyulnak, melynek köszönhetően defókuszálttá válik. Rengeteg hot topicot szeretne kipipálni, így a kétharmadpont után elkapkodottá válik, és elveszíti a báját, amit eleinte maradéktalanul kiérdemelt.

Az alapötleten túl

Sokszor megesik az ehhez hasonló filmeknél, hogy az alapötlet erős, a feszültséget, rejtélyt ügyesen építik, majd amikor lelepleződik a "titok", elfáradnak. Itt is ezt éreztem picit, félig remekül felépített történet, azután viszont egy 15-20 percre leül, végül pedig kipipálja a társadalomkritikai tematikákat, amelyeket felírt magának. Ezek néhol működnek, máshol kevésbé, de az biztos, hogy a kevesebb több lett volna.

A befejezés

Egy korai jelenetre utal vissza a film, amely kedves és humoros pillanat egyaránt, azonban hiányzott, hogy igazán felvegye a kesztyűt, és tényleg odacsapjon a befejezéssel - ha már karikatúra, legyen kövér! 

Ehelyett egy picit sótlan, érzelmes jelenetet kapunk, amit nem érdemelt ki a cselekmény, hiszen az adott szál nem épült fel behatóan.

Kár, hogy a befejezés során kissé túl komolyan vette magát a film. 

Megéri a mozijegyet?

Mindezek ellenére különleges, egyedi projektet rakott össze Kristoffer Borgli rendező és Nicolas Cage, ami kétségkívül az egyik legbizarrabb film, amit valaha láttam. A nevetés - olykor ijedtség is - és az emlékezetes pillanatok garantáltak, így mindenképp érdemes megtekinteni moziban, hiszen az biztos, hogy egész estés beszédtémát szolgáltat majd.

(Képek forrása: A24/AP)

• film
• kritika
• nicolas cage
• exkluzív
• vélemény
• álmaid hőse
• dream scenario
• filmajánló
• filmkritika
• Terasz