A hely, ahol 14 éves lányok a túlélésért házasodnak, mégis tele vannak reménnyel

A Magyar Afrika Társaság, vagyis az AHU legújabb projektje, a Knowledge for the Village első missziója indul útjára december 3-án Ugandába, egy Manafwa nevű faluba. A projekt fókuszában a nők és az ő oktatásuk áll. Olyan ismereteket és készségeket szeretnének helyi segítők bevonásával tanítani, amelyek segítik őket a ház körüli és családdal kapcsolatos teendőik elvégzésében, másrészt pedig lehetőséget teremt számukra a pénzkeresésre.

Képzelj el egy helyet, ahol az emberek nem tudnak mindennap enni! Ahol összegyűjtött esővíz áll a rendelkezésre iváshoz, fürdéshez és mosáshoz, amikor éppen van eső, mert ha nincs, akkor átlagosan 2,5 kilométert kell gyalogolni a legközelebbi vízforrásig. Ahol nagyon sok gyereknek nincs lehetősége iskolába járni, nagyon sok nőnek nincs lehetősége dolgozni, és olyan betegségekbe halnak bele az emberek, amelyekre mi itt már nem is emlékezünk.

És végül képzeld el azt, hogy ezen a helyen minden fent említett tény ellenére az emberek teli vannak reményekkel, vágyakkal, álmokkal és tenni akarással, ahol hálásak minden egyes új napért és a legkisebb lehetőséget is megragadják, hogy jobbá tegyék nemcsak saját, de gyermekeik és családjuk életét is. Ez a hely Manafwa, ahová kevesebb, mint egy hét múlva indul útjára az AHU következő missziója.

Fókuszban a nők és az oktatás

A szervezet munkatársai úgy tapasztalták és abban hisznek, hogy Afrikában egy-egy közösség körülményeinek hosszú távú javításához a kulcs a nők helyzetének és lehetőségeinek javítása, ezért ezúttal nekik nyújtanak segítséget. Ebből a gondolatiságból származik a projekt elnevezése is, hiszen egy nő képzése, lehetőségeinek bővítése változást hozhat a családja, a gyermekei és a közösség többi tagjának életébe is.

Az egyik legfontosabb szempontként azt vették alapul, hogy az igazi segítség az, amely nemcsak egyszeri, hanem eredménye hosszútávra szól, és nem alakít ki - és tart fent - egy függőségi viszonyt a segítők és megsegítettek között, hanem képessé teszi őket az önálló boldogulásra és a további javulás önerőből történő elérésére. Az oktatással és képzéssel pedig pontosan ilyen segítséget szeretnének nyújtani.

Miért van szüksége a nőknek a segítségre?

Manafwa lakossága - habár ugandai viszonylatban középosztálynak számít, a többség mégis - a létminimum alatt él. A faluban lévő, sárból döngölt házakban semmilyen áram nincs, a fellelhető berendezési tárgyak nagyjából egy rozoga fekvőalkalmatosság a férfinak és egy földre leterített rongy a nőknek és a gyermekeknek.

A házak egylégterűek, egy kis szobányi hely szolgál egyszerre hálószobaként és konyhaként. Higiéniai szempontból komoly problémát jelent, hogy a faluban nem állnak rendelkezésre mosdók, toalettként szárított bablevelekkel elkerített területeket használnak, nincs vezetékes víz, az emberek pedig az összegyűjtött esővízben, lavórokban fürdenek a legtöbb családban hetente vagy akár annál ritkábban. Ezekben a házakban, ilyen körülmények között akár sokgyermekes családok vagy több generáció is együtt él.

A mai manafwai felnőtt nők közül az idősebb generáció nagy része analfabéta, legtöbbjük sosem járt iskolába, hiszen az ő gyerekkorukban még maximálisan az az elképzelés volt a domináns, hogy csak a fiúk vegyenek részt az oktatásban. A fiatalabb generációk számára átlagosan az általános iskola hatodik osztálya a maximum, ameddig eljutottak.

A lányok 14-17 évesen házasodnak, a korai házasság oka szinte kivétel nélkül az, hogy a férjhez menetel biztosítja a túlélésüket. Amikor betöltik ezt az életkort, az édesapa bejelenti számukra, hogy a továbbiakban nem áll módjában gondoskodni róluk, és elküldi őket otthonról. Amikor egy fiú szeretné megkérni egy lány kezét, ezt a lány apjától és testvéreitől teszi. Több alkalommal találkoznak, hogy megbeszéljék, mi az ára az esküvőnek, és a vőlegénynek a lány családja által meghatározott értéket - például marhákat - kell hoznia a lány kezéért cserébe.

A mai napig elterjedt a többnejűség, amely a feleségek, illetve a feleségek és a férj között rendszeres konfliktusforrás, pláne olyankor, ha a férj másik nőhöz viszi el a megkeresett pénzt. Onnantól fogva, hogy egy nő feleséggé válik, kiesik az oktatásból, hiszen a társadalmi hagyományok szerint neki már a férjéről és a háztartásról kell gondoskodnia, nincs ideje a tanulásra.

A nők első gyermeküknek 14-16 éves korukban adnak életet. Egy nőnek átlagosan 5-6 gyermeke van, de nem ritka az, ahol akár 10 utód is születik. A gyermekhalandóság és a halva születések száma igen magas. Azt a nőt, akit a férj meddőnek gondol, elküldi otthonról, mindeközben annak a lehetősége fel sem merül bennük, hogy a férfiak is lehetnek meddők.

A lányok átlagosan 12-14 évesen kezdenek el menstruálni. Többségük a menstruáció idejére teljesen kiesik a mindennapi dolgokból: nem tudnak iskolába menni, a nők nem tudják elvégezni ház körüli tennivalóikat. Ennek oka, hogy minimális nedvszívó képességű rongyokat használnak menstruáció idején, ami nem nyújt valós megoldást.

A nagyobb probléma viszont, hogy ezeket a rongyokat használják takarítani is. Egy-két kivételtől eltekintve soha életükben nem használtak intimbetétet azelőtt, hogy az egyesület egy ezt megelőző misszió alkalmával mosható betéteket gyűjtött és adott volna át nekik, de az iskolás lányok többsége még hallomásból sem ismerte ezeket.

Itthon sem tétlenkednek!

Az AHU fontosnak tartja az itthoni segítségnyújtást is. Az AHU Mentőszolgálat az ország hátrányos helyzetű térségeiben ingyenes egészségügyi szűréseket végez, illetve a gyerekek számára olyan ismeretterjesztő és kulturális programokat nyújt, melyek színesebbé, tartalmasabbá teszik a nehéz körülmények között töltött, ingerszegény hétköznapokat. A Ko nipa Afrika - Taníts Afrikáról! című sikeres program keretén belül óvodákba és általános iskolákba látogatnak el, és ismertetik meg az afrikai élettel, kultúrával a gyermekeket.

• adomány
• jótékonyság
• képek
• afrika
• segítség
• hasznos tippek
• Terasz