A 70-es évek stewardesseinek elképesztő elvárásoknak kellett megfelelniük: a fogdosást is tűrniük kellett

A '70-es évek Amerikája főként arról volt híres, hogy lazultak az erkölcsök, mindenki szabadságra vágyott. A légiutas-kísérők számára viszont pont hogy sokkal szigorúbbak lettek az elvárások, miközben a ruházatuk az ellenkezőjét mutatta.

Egy nagy amerikai légitársaságnak nem titkolt célja volt, hogy a szexualitással adjanak el még több helyet, így a nőket miniruhákba, forrónadrágba és combcsizmába bújtatták. A magas elvárások, a megaláztatás és a feminizmus kibontakozása ellenére így is lányok ezrei álmodoztak erről az állásról.

Szexi lányok a levegőben

A Pacific Southwest Airlines a '70-es években élen járt abban, hogy mai szemmel megdöbbentő húzásokkal dobja fel főként a férfi utasok kedvét. Légiutas-kísérő ugyanis nem lehetett mindenki. Szigorú elvárásoknak kellett megfelelniük, nem rejtették véka alá, hogy a lehető legszebb lányokat veszik fel a pozícióra. Egy akkori álláshirdetés a következőket írja le: a jelentkező magassága 154 és 175 cm között lehet, súlya pedig 47 és 61 kilogramm között. Csak olyan lányokat vettek fel, akik már elmúltak 18 és fél évesek, de még nem töltötték be a 26-ot, a férjezettség, valamint a gyerek is kizáró oknak számított. A mosolygós, pozitív természet és a középiskolai végzettség is alapelvárás volt. A PSA a hirdetés végén kihangsúlyozta, hogy egy teljes mértékben egyenlőséget támogató munkahely.

A cég ezzel az üzletpolitikájával szeretett volna minél több jegyet eladni, és a lányok megjelenését is így alakították ki. Ha megtalálták a tökéletes alkatú és arcú lányt, aki a többi elvárásnak is megfelelt, a lehető legjobban igyekeztek kihangsúlyozni a bájait. A jellegzetes rózsaszín-narancssárga miniruha helyett sokszor forrónadrágban és combcsizmában dolgoztak, a hajuk tökéletes volt, és a repülések alatt a műszempilla és az erős smink is kötelezőnek számított. A sok elvárást viszont meg is fizették rendesen: a lányok átlagosan, mai árfolyamon számolva 850 ezer forintnyi összeget kerestek havonta.

Az öltözék mellett a viselkedésük sem volt olyan visszafogottan udvarias, mint napjainkban. A férfi utasokkal egy kis flört teljesen belefért, sőt, azt is eltűrték, hogy benéztek a rövid szoknyájuk alá, vagy ha esetleg meg is fogták a combjukat vagy feneküket. A cég egyik reklámkampánya is így hangzott: I'm Cheryl. Fly me. Ez úgy is fordítható, hogy Cheryl vagyok, repülj meg. Kétértelmű, jobban mondva eléggé egyértelmű. A dekoratív reklámarc, Cheryl Fioravanti ebben semmi kivetnivalót nem talált, még akkor sem, amikor elkezdődtek a zúgolódások a túlságosan szexista légitársaság körül.

Egy korszak vége

A '70-es években, vagyis a szexuális szabadság és az egyre liberálisabb világ korában a légiutas-kísérők is inkább élvezetként élték meg a munkakörülményeiket és a szexuális tárgyiasításukat, amik mai szemmel egyértelműen a legtöbb embernél kivernék a biztosítékot. Ám akkor is akadtak ellenzőik bőven. Mivel a járatokon nemcsak férfiak repültek, hanem nők és családok is, ezért az utasok körében is egyre több ellenérzést váltottak ki a túl szexi stewardessek, és a női mozgalmak is tiltakoztak az ilyen szintű kihasználtság ellen.

Nem csoda, hogy ez a korszak gyorsan véget is ért, a férfi utasok viszont még egy darabig elégedetlenek voltak a döntéssel. Ma már sokkal ízlésesebb és konzervatívabb egyenruhában dolgoznak a stewardessek, és az elvárások sem olyan szigorúak, mint ötven évvel ezelőtt.

10 dolog, amit a légiutas-kísérők mindig magukkal visznek az útra - Sok közülük neked is jól jöhet

A stewardessek pontosan tudják, mi az, aminek mindig ott kell lennie a bőröndben.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• szépség
• stewardess
• légiutaskísérő
• 70-es évek
• repülés
• Szépség és divat