Kövér vagyok. Kellek így is? A Femina újságíróinak őszinte véleménye

Fábián Emese - Rovatvezető

Tény, hogy nyugaton túlzott kultusza van a soványságnak, és nem kevés előítélet tapad a kövérséghez, ami megnehezítheti a molettek dolgát. A legfontosabb talán az előítéletek kezelése, hogy valaki figyelmen kívül tudja hagyni a felszínes véleményeket. Ami nem mellesleg jó szűrő is lehet az ismerkedésnél arra, hogy kit érdemes komolyan venni, és kit nem.
Lehet, hogy vannak, akik hajlamosak a külső alapján ítélni, de egy kapcsolat szempontjából korántsem ez a döntő.

A közös jövő nem a külsőn múlik, vagy ha azon, akkor régen rossz. Mindenkinek van oka az elégedetlenségre, ha nagyon akarja, és nagyon sok nő könnyen talál magán valami szégyellnivalót, amivel saját maga elé állít gátakat. Míg sok ázsiai országban furcsán néznek arra a nőre, aki nem elég gömbölyű, és azt gyanítják, biztosan beteg, errefelé a legtöbben mindent megtennének azért, hogy még egy centit lefaragjanak a körvonalukból. Holott ezek a gyakran lélekellenes erőfeszítések és a hozzájuk társuló testképzavarok sokkal nagyobb akadályt gördítenek az ismerkedés elé mint az, ha valaki molett.

Aki elégedetlen magával, gyakran úgy érezheti, hogy másoknak azért könnyebb, mert vékonyabbak, nagyobb a mellük vagy hosszabb a combjuk. Ez bizonyos esetekben igaz, máskor meg egyáltalán nem. Valószínűleg te is be tudsz számolni arról, hogy egy szép nő milyen mélységesen elégedetlen lehet magával, és állandóan magányos, míg a pultnál mellette álló mosolygós, csinos, dundi lány körül levakarhatatlanul zsonganak a férfiak. Biztosan veled is előfordult már, hogy igazán jól néztél ki, de nem voltál jó passzban, így rád sem hederítettek a pasik, máskor meg minden erőfeszítés nélkül is tapadtak rád. A vonzerő nemcsak a külső és az ízlés dolga, hanem rengeteg más tényezőn múlik. Például az illaton.

Kovács Adrienn - Rovatvezető

Nem vagyok kövér. Épp ellenkezőleg, csontos vagyok, filigrán alkat, utolsó a tornasorban. De hát, ez van, ezt kell szeretni. Tény, hogy ma már kicsit könnyebb szeretni ezt a 45 kilónyi tökéletlenséget, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt, amikor - igen, tudom klasszikus tinifilmes klisé - nem trendi szemüveggel és fogszabályzóval terhelten próbáltam átvészelni a kamaszkoromat. Hazudnék, ha azt mondanám, könnyű volt a sok negatív megerősítést figyelmen kívül hagyni, vagy pozitívval helyettesíteni. Sőt, nem is igazán sikerült, de dolgozom rajta. Mert ezen bizony dolgozni kell, tudatosan.

Pedig milyen jó is lenne, ha létezne az ember agyában egy piros kis billenő kapcsoló, amit csak át kéne kattintani, és máris új és csodás fénytörésben látnánk magunkat. De nincs ilyen, én legalábbis nem hiszek ebben, pedig gyógyíthatatlan romantikusként a mesékben, a csodákban, sőt, még az unikornisokban is hiszek. De a villámátalakulásban és az öntömjénezésben nem. Én úgy tapasztaltam, hogy azt a bizonyos "pozitív és egészséges énképet" mindenkinek magának kell felépíteni - homokszemenként, kavicsonként, kövenként, lépésről-lépésre.

Horváth Eszter - Rovatvezető

Úgy sejtem, túlzás ez az egész. "Kövér vagyok, nagy az orrom, vastag a combom, kicsi a mellem… tiszta mázli, hogy a fenekem hátul van, különben azt is rögtön látnám, amikor a tükörbe pillantok."

Már az is borzasztóan unalmas, hogy a gyorsétteremláncok jóvoltából minden sarkon ugyanazt a kaját lehet kapni, és a divatüzletek is rendre egyféle elvárásnak akarnak megfelelni - de hogy az embereknek is bele kellene férniük ebbe a szűkös skatulyába?!

Értem én, hogy globalizáció van, de azért nem kell mindenkinek S-es bugyit hordania. Én alapvetően elégedett vagyok. Ha pedig a tükör előtt billegve olykor nárcisztikus énem felsikít, fontolóra veszem, hogy lemegyek futni.

Bajtai András - Újságíró, szerkesztő

Azok közé az emberek közé tartozom, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, milyen nehéz megtalálni a boldogságot kövéren. Kamaszkoromban egy vékony fiú voltam, 25 éves koromra azonban nagyon elhíztam, testsúlyom meghaladtam a 100 kilót. Erről csakis én tehettem, egyáltalán nem figyeltem ugyanis oda az egészséges táplálkozásra, sőt mi több, kifejezetten falánk és mohó voltam.

Tartós párkapcsolatom is akkoriban ért véget, amiben elhízásom is nagy szerepet játszott. A padlóra kerültem. Pontosan emlékszem, hogy milyen érzés volt, amikor ezt követően ismerkedni próbáltam, de a lányok észre sem vettek, én pedig hosszú ideig nem tudtam kiszabadulni saját testem börtönéből. Dühös voltam a világra, mert igazságtalannak tartottam működését, úgy éreztem, hogy ki vagyok rekesztve és esélyem sincs túlsúlyosan társat találni. Hiszen ha az ember kizárólag a külső alapján ítél meg valakit, akkor könnyedén beleeshet abba a komoly hibába, hogy elsétál valaki olyan mellett is, akinek kivételes belső értékeire emiatt sosem derül fény. Rejtve maradnak előle azok a ritka szellemi és érzelmi kincsek, amelyek teljes ellentétben állnak kevésbé szemrevaló megjelenésével.

Emberi tulajdonság, hogy a vonzalom a látványnál kezdődik, de véleményem szerint egy túlsúlyos embert is lehet ugyanúgy szeretni és kívánni, mint azokat, akiknek hibátlan az alakja. Csak sosem szabad elfelejtenünk a Kis herceg tanítását: a szíveddel láss, ne csak a szemeddel. A test ugyanis előbb-utóbb megöregszik és elhasználódik. Ha két embert csak a testi szerelem tart össze, akkor az a kapcsolat sokkal hamarabb kimerül majd, mint egy olyan, amelyben a társakat a külsődlegesnél sokkal mélyebb lelki kötelékek fűzik össze. Én azóta megszabadultam testsúlyfeleslegem jelentős részétől, de tisztában vagyok vele, hogy sosem leszek az a hosszútávfutó alkat. Ettől függetlenül továbbra is odafigyelek arra, amit Antoine de Saint-Exupéry írt: igyekszem a szívemmel keresni, mert tudom, a szem vak.

Debreceni Andi - Újságíró, szerkesztő

Amikor szóba kerül egy-egy beszélgetés során, hogy négy kilóval születtem, mindenki döbbenten néz rám, hiszen mostanság egy nagyobb erejű szél könnyedén felkap. Másokkal ellentétben én kamaszként nem azon őrlődtem, hogy miért nem tudok úgy kinézni, mint az anorexiás sztárok, hanem azon, hogyan tudnék változtatni elöl deszka, hátul léc alakomon.

Persze mindenki csak legyint, hogy könnyű nekem, hiszen még csak meg sem kell dolgoznom nádszélvékonyságomért, de amikor időnként a legkisebb ruhaméret is lóg rajtam, akkor igencsak elkeseredek. Tapasztalatból tudom, hogy a hízókúra legalább olyan nagy megpróbáltatás, mint a felesleges kilóktól való szabadulás, így együttérzek azokkal a nőkkel, akik valamilyen súlyproblémával küzdenek, legyen szó a negyven kiló vasággyal szindrómáról vagy a gyötrő pluszkilókról.

• kövérség
• vékony
• túlsúly
• párkapcsolati probléma
• Szépség és divat