Sokkal többet jelentett a kesztyű a viktoriánus korban egy divatos darabnál: számos üzenetet hordozott
A viktoriánus kor legfontosabb kiegészítője a kesztyű volt. Enélkül utcára lépni hatalmas illetlenségnek számított.
- A legjobb sztársminkek kék szemekhez: 5 nő, aki tökélyre vitte a füstös árnyalást »
- Divatos esőkabátok árakkal, melyek nem rontják le a nőies megjelenést: nyáron is jól fognak jönni, ha szeszélyes az idő »
- Tükörfényes, sima, könnyen fésülhető tincsek, hajvasaló nélkül: egyenesítő pakolás tápláló rizsből »
- Bata Éva babapocakos fotója: Bereczki Zoltánnal már tudják, fiuk vagy lányuk születik
- Tina 140 kiló is volt, most ilyen karcsú modell: Emilio felesége dögös ruhákba bújt
- 10 kérdéses kvíz a nyolcadikos tananyagból: teszteld, mire emlékszel még belőle!
- Halbőrrel vonták be az összeégett nő testét: így néz ki a bizarr műtét után
- Így változott a tökéletes női alak az évtizedek során - A nő saját testén mutatta meg, mennyire átalakult
A kesztyű a történelem során először leginkább a kéz védelmére szolgált, idővel viszont sokkal több funkciója lett ennél.
Az 1800-as években már nem csak divatos kiegészítő volt, hanem a mindennapi viselet és a társadalmi élet nélkülözhetetlen részévé vált. Amellett, hogy kötelező darabnak számított, számos üzenetet hordozott.
A kesztyű volt a viktoriánus kor legfontosabb kiegészítője
A viktoriánus kor visszafogott, erősen erkölcsös, már-már prűd felfogása az öltözködésben is megjelent. A nőket szinte tetőtől talpig ruhák takarták, szettjüket pedig kalappal és kesztyűvel egészítették ki. Utóbbiak méretét a gombok számával mérték. Az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején még a rövidebb darabokat hordták a hölgyek, Viktória királynő trónra kerülése után viszont teret kaptak a hosszabb változatok, melyek az idő előrehaladtával egyre tovább nyúltak. Az 1880-as években rengetegen viseltek a felkar közepéig érő, 16 gombos darabokat is.
A kesztyű térhódításával külön etikett jött létre a viselését illetően. Enélkül az utcára menni hatalmas illetlenség volt, a csupasz kéz szinte felért a meztelenség látványával. Minden tevékenységhez, napszakhoz és évszakhoz másfélére volt szükség, ezért az előkelő társadalmi rétegek tagjainak egész gyűjteményük volt a különféle változatokból. A kiegészítő egyébként a vagyonról is árulkodott. A gazdagok drága selyemből, pamutból vagy csipkéből készült, gyakran különleges díszítéssel, mintával kiegészített kesztyűket hordtak, melyeket csakis hófehéren, patyolattisztán vettek fel. A szegényebb asszonyok sokszor viseltek kopott, koszos vagy befoltozott, megvarrt darabokat, így könnyen meg lehetett állapítani már a kézfejre nézve is az illető státuszát, pénzügyi helyzetét.
Kesztyűetikett és titkos flört
A kesztyűetikett nem csak abból állt, hogy kötelező volt hordani. Tudni kellett, milyen eseményhez pontosan milyen kiegészítő passzol: nem volt mindegy az sem, milyen árnyalatú, anyagú változatot választanak a hölgyek. Enni például nem illett kesztyűben, táncolni viszont anélkül nem szabadott. Egy előkelő nő napi többször cserélte a kiegészítőt, és azzal is tisztában kellett lennie, hogyan kell megfelelően felvenni, tárolni őket.
Azon kívül, hogy társadalmi státuszt, vagyont és illemtudást jelképezett, a flörtölésben, ismerkedésben is nagy segítséget nyújtott. Bizonyos mozdulatok különféle üzeneteket hordoztak, így nagy feltűnés nélkül, visszafogottan kacérkodhattak egymással a hölgyek és az urak. Ha például valaki legyezőként használta őket, azzal azt kívánta, hogy mutassa be a másik az ismerősének, a jobb kéz csupasz hüvelykujjának megvillantása felhívást jelentett csókra, az egyik kesztyű elejtése pedig az igen választ jelezte. A kesztyű maga is szexi kiegészítőnek számított, a levétele pedig egyenesen erotikus cselekedet volt a viktoriánus korban.
Ebben az időszakban előkelő hölgyeket festményeken sem igazán ábrázoltak kesztyű nélkül, mivel a kiegészítő a művészeti alkotásokban a nő tisztaságának jelképe volt. A darab népszerűségét a 20. század elején fokozatosan veszítette el, mivel az I. és a II. világháború során nemcsak az anyag beszerzése jelentett problémát, hanem viselése nehezítette a mozgást, és sok problémát okozott.
Életveszélyes volt a divatos viktoriánus kori szoknya
Úgy tartja a régi, jól ismer mondás, hogy a szépségért meg kell szenvedni. Bár ez nem feltétlenül igaz, a viktoriánus korban kétségkívül így vélték a hölgyek. Akkoriban ugyanis nemcsak hogy kellemetlenségeket vagy fájdalmas procedúrákat tűrtek el a vágyott külső érdekében, hanem volt, hogy szó szerint életüket adták érte vagy a divatért. Nem csupán a mérgező arc- és hajápolók használata volt ekkor igen népszerű, hanem egy olyan szoknya is, melyben nemhogy járni alig lehetett, de sok halálos esés, baleset okozója is volt.
Képek: Getty Images Hungary, hu.pinterest.com, hu.pinterest.com.
OLVASD EL EZT IS!
