Nem lehetett járni benne, mégis hordták a bizarr cipőt a nők: az 1400-as évektől igen nagy divat volt

A történelem során rengeteg olyan divat hódított, ami mai szemmel nézve igencsak furcsának hat. A viktoriánus korban például életveszélyes, fa- vagy fémkeretes fűzőket és szoknyaabroncsokat viseltek, melyek sok nő halálát okozták, de a cipők terén is akadtak igencsak bizarr fazonok.

A 12. században terjedni kezdtek az extrém hosszú orrú lábbelik, a 15. századtól pedig megjelentek a magas platformcipők, a chopine-ek. De ezeken kívül is volt még egy szokatlan divat, méghozzá a kabkab cipők, melyek leginkább az 1500-as évektől nyertek teret az öltözködésben.

A kabkab cipők eredete

A lábbeli a 14. században jelent meg a történészek szerint Libanonban, és itt is vált először népszerűvé, később viszont az egész Közel-Keleten viselték a bizarr darabot. A magas fapapucsokat a praktikum miatt alkották meg. A széles, keskeny sarokrészek ugyanis védték a lábat az utcákon lévő szeméttől, szennytől, sártól, illetve a fürdőházakban a forró padlótól, valamint az elcsúszás megelőzésére is szolgáltak. Sok helyen ezért fürdőpapucsnak is nevezték őket.

Általában a hölgyek hordták őket, de a kisebb, egyszerűbb darabokat néha a férfiak is viselték. A kabkab nevet egyébként arról a hangról kapta, amilyet kiadott járás közben: a lábbeli kopogott, csattogott, és szinte menni is alig lehetett benne.

Eredeti funkcióját csak részben teljesítette, ugyanis aki hordta, az csak apró lépésekben tipegni tudott, ami korántsem volt túlságosan biztonságos a kavicsos, egyenetlen vagy éppen csúszós, vizes, párás terepen. Nem beszélve arról, hogy a lábnak borzasztóan kényelmetlen volt a kemény, merev anyag.

Az 50-60 centi magas papucsok sem voltak ritkák

A papucsokat fából faragták ki, és gyakran mintákkal, kövekkel vagy gyöngyökkel, ezüsttel és arannyal díszítették őket attól függően, mennyire volt tehetős a viselőjük. A felső részen általában egy vastagabb pánt tartotta a lábat, a talpon pedig két széles, keskeny sarok, vagyis inkább emelvény helyezkedett el, mely lefelé szélesedett.

Kezdetben jellemzően 10-14 centi magasak voltak a cipők, később viszont 50-60 centisre is nyúltak a sarkak. Ennek egyébként több oka volt, de már korántsem a praktikum. A nők szerettek volna minél magasabbnak tűnni bennük, illetve a sarkak mérete egy idő után a gazdagság mértékét szimbolizálta. A fiatalkorukban férjhez adott lányok is előszeretettel hordtak ilyet az esküvőjükön, hogy sokkal magasabbnak látszódjanak újdonsült férjük mellett.

A kabkabok főleg a 15-17. században voltak a népszerűek, de a történészek arra is találtak példát, hogy néha még a 19. században is viselték őket.

Képeken a brutálisan magas chopine cipők

A magasított talpú chopine cipők már az ókorban felbukkantak, a források szerint a görögök és a rómaiak is viseltek hasonlókat, főleg azért, hogy megvédjék lábukat a portól és a piszoktól. Ezután azonban hosszú időre eltűntek a hasonló lábbelik, majd a 15. századtól jelentek meg újra, és egészen a 17. század végéig hódítottak. Képeken mutatjuk a hihetetlenül bizarr és kényelmetlen lábbeliket, amikben gyakran még mozdulni sem bírtak egyedül a hölgyek. Eláruljuk azt is, miért lett egyre magasabb a talpuk, és mit szimbolizáltak.

Képek: hu.pinterest.com, hu.pinterest.com, hu.pinterest.com, hu.pinterest.com.

• kabkab cipő
• divat
• történelmi érdekesség
• cipő
• papucs
• történelem
• cipődivat
• érdekesség
• Szépség és divat