Újfajta félelem jelent meg, ami már átszövi az életünket: a FOMO a kamaszokra jelent veszélyt leginkább

A közösségi médiából szüntelenül áramló tartalmak mára a mindennapok szerves részeivé váltak, egyes vizsgálatok szerint naponta átlagosan nagyjából 2 és fél órát tölt az ember az ilyen jellegű felületeken. Már serdülőkortól kezdve az élet fontos területét képezi az online tér, a Dove Önbizalom Program vizsgálatai szerint a 10 és 17 év közötti lányok több mint fele minimum egy órát eltölt a közösségimédia-felületeken. A folyamatos jelenlét kényszere, a valahova tartozás vágya és a kimaradás félelme pedig egyfajta belső szorongáshoz vezet. Ez a FOMO, azaz a Fear of Missing Out, a kimaradástól való félelem.

Ha az ember végigpörget a Facebook vagy az Instagram felületein, minden bizonnyal rengeteg színes tartalommal, fotóval találkozik ismerőseiről: évfordulók, születésnapok, eljegyzések, utazások, bababejelentések, anya-lánya programok, tanulmányi sikerek vagy egy ízletes reggeli mind-mind felkerülhet a közösen írt történetfolyamba, amelyet olvasva az ember tudat alatt úgy érezheti: naprakész ismeretekkel rendelkezik a világról és személyes ismeretségi köréről.

A FOMO-jelenség

Az információk hiánya, a lemaradás viszont éppen a közösségben elfoglalt szerepet vonja kétségbe, egyfajta kirekesztettségérzetet is indukál - ez a félelem már jóval a közösségi média előtt létezett, hiszen az összetartozás vágya alapvető, túlélést szolgáló emberi szükséglet. Teljesen természetes ösztönből eredően szeretne mindenki egy társadalmi közösség aktív tagja lenni.

A FOMO így valójában nem csupán az online térben tapasztalható meg, ugyanaz a szorongás munkálkodik az emberben akkor is, ha hullafáradtan elfogad például egy családi vagy baráti meghívást csak azért, hogy ne kelljen az eseményt kihagyva kívülállónak éreznie magát a közösségből, amiért lemarad a társaságot összetartó, fontos beszédtémákról, a csoporton belüli viccekről, a közös kezdeményezésekről, miközben legközelebb esetleg még a meghívottak köréből is kimaradhat.

Az online térben sincs ez másként: már-már kényszeresen vesszük a kezünkbe a telefont, hogy időnként rápillantsunk, nem maradtunk-e le valamilyen fontos eseményről, trendről, beszédtémáról - ahogy arra is szükségünk van, hogy a közösség jóváhagyását, elismerését érezzük személyes fordulópontjainkon, sikereink során. 

Ha azonban a FOMO érzése, ez a társadalmi éhség időről időre eluralkodik az ember fölött, és különösen erős szorongás tölti el, amikor az online térbe nem tud csatlakozni, ezáltal kimarad a történetfolyam követéséből, vagy ő maga nem kap azonnali visszajelzést egy-egy poszt révén, az már akár a mentális egészségre is negatív hatással lehet.

A társadalomtudósok úgy vélekednek, a társas kapcsolatok, kötődések oldják az egyéni stresszt, a közösségben létezés támogatja az immun- és idegrendszert, ezzel szemben a FOMO más szorongásos zavarokhoz hasonlóan az agyban a „harcolj vagy menekülj” ösztönt aktiválja, a fenyegetettségérzés fokozott éberségi állapotba helyezi az embert, mely arra motiválja a szervezetet, hogy tegyen valamit a feszültséget kiváltó okok megszüntetéséért.

A Technological Forecasting and Social Change 2021. évi jelentése felsorol néhány fizikai tünetet is, amelyekben megnyilvánulhat a FOMO érzése. A legfontosabb, hogy az érintett erős kényszert érez, hogy megszállottan kövesse a közösségi médiát, és betekintést nyerjen abba, hogy mások mit tesznek, mit mondanak el magukról. Ugyancsak beszédes, ha valaki erős negatív érzést tapasztal, amikor a közösségi oldalakon látottakat a saját életével igyekszik összehasonlítani, esetleg mentálisan kimerültnek érzi magát a tartalmak fogyasztása után. Erin Vogel, Ph.D., szociálpszichológus, az Oklahomai Egyetem docense szerint a FOMO-hoz társulhat fizikai fáradtságérzet, szomorúság, szorongás, depresszió, túlhajtottság, bezárkózottság, koncentrálási vagy alvási nehézségek is.

A FOMO egyes csoportokat az átlagosnál is jobban veszélyeztet a pszichológusok szerint, így különösen érintettek lehetnek a kamaszkorúak, akik a közösségimédia-felületeken várják az azonnali visszacsatolást és az összetartozás élményét. Korosztálytól függetlenül bárki tapasztalhat FOMO-t, aki a közösségimédia-csatornákat fokozottabban használja, egyes tanulmányok szerint pedig az extrovertált személyek is nagyobb függésnek vannak kitéve ilyen szempontból a közösségi médiának, de a szociális szorongással küzdőket sem kíméli a jelenség.

A függésre ráerősít az ember biológiai működése is: amikor olyan posztokat lát valaki, amelyek örömet okoznak neki, vagy ő maga kapja meg a visszacsatolást posztjait követően, az agyban ugrásszerűen megnő a dopaminhormon mennyisége, tehát egyfajta jutalmazási mechanizmus indul be a szervezetben. Mivel ez a pozitív tapasztalat könnyen megszerezhető, és rendkívül kifizetődő az agy számára, újra és újra motiválttá válik az ember arra, hogy megismételje azt.

A FOMO-tól tehát rendkívül nehéz feladat megszabadulni, probléma esetén a szorongás csökkentése az elsődleges cél. A legfontosabb ilyenkor arra emlékeztetnie magát az embernek, hogy a közösségi médiában megjelent világ hamis, de legalábbis erősen túlzó. Nincs tehát valódi alapja saját tapasztalatunk, mindennapjaink és a posztokból kirajzolódó tökéletes élet összehasonlításának. Az ember csak a legizgalmasabb momentumokat, legjobban sikerült fotókat teszi közzé az interneten, ám korántsem ebből áll számára a nap 24 órája.

Sokat segíthet, ha valaki elgondolkodik azon, hogy a közösségimédia-felületeken töltött idő milyen érzéseket kelt benne, illetve milyen igényét elégíti ki, mit pótol az életében, vagy adott esetben mi helyett végzi az adott tevékenységet. Fontos tudatosítani a rendelkezésre álló szabadidő mennyiségét, és azt úgy hasznosítani, hogy elégedettséggel töltse el az embert, de az is nélkülözhetetlen, hogy megfogalmazza a kiváltó okot. Amennyiben a FOMO abból ered, hogy a telefonjára időnként pótcselekvésként rápillant az ember, már az csökkentheti a kísértést, ha a digitális eszközt fizikailag távol helyezi el magától, akár tudatosan egy másik helyiségben teszi le egy időre. Ha a FOMO érzés egy-egy személyhez vagy csoporthoz kötődik, érdemes lehet tudatosan korlátozni a rájuk szánt figyelmet és időt.

Minthogy a FOMO emberi ösztönökre, megküzdési folyamatokra visszavezethető, a kezelésében nem a teljes megvonás, sokkal inkább a kontroll visszaszerzése a cél, egyfajta tudatosság elsajátítása a közösségimédia-fogyasztásban, újraértékelve azt, hogy mely csatornák, alkalmazások használata, csoportok, személyek követése okoz bennünk rossz közérzetet, amelyek törlése rövid úton a hangulat javulásához, az önbecsülés erősödéséhez vezethet. Amennyiben valaki úgy érzi, nehezen tudja egymaga kezelni a benne felgyülemlő szorongást, felülkerekedni a rossz szokásokon, megfontolandó lehet akár egy szakértő terapeuta segítségét is kérnie.

Olvass tovább! Az online zaklatásról

Az online zaklatás egyre több fiatalt érint, de vajon kontrollálható-e a mai világban a neten töltött idő? Meddig tartson a bizalom, hol kezdődjön a tiltás?

A cikkben szereplő kutatás forrása: Dove Self-Esteem and Social Media Report, 2022 április.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• kamasz
• önbizalom
• önbizalomhiány
• fomo
• önbizalom akta
• Szépség és divat