Minden harmadik magyar gyerektől kértek már erotikus képet a Facebookon: hogy kerülhetőek el a súlyos online veszélyek?
A cyberbullying elleni védelem a családban kezdődik.

GettyImages-901489812
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Az online zaklatás egyre több fiatalt érint, de vajon kontrollálható-e a mai világban a neten töltött idő? Meddig tartson a bizalom, hol kezdődjön a tiltás? 

Nemrég jelent meg Szülők nagy mobilkönyve címmel egy átfogó, szakértői képet és praktikus tanácsokat is tartalmazó kötet. Ez adta az apropót ahhoz, hogy a téma kapcsán R. Csekeő Borbála, a Kék Vonal Alapítvány szakmai vezetője, valamint Bárdossy-Sánta Nóra gyermekjogász nyilatkozzon.

- Idén nyáron a #nemvagyegyedül kampányban A Kék Vonal Alapítvány is felhívta a figyelmet az internetes zaklatás veszélyeire. Milyen eredményeket hozott ez a projekt?

- A 2018-ban indult kampányt 2020 júniusában folytattuk. Fő célunk az volt, hogy ismét nagyobb figyelmet kapjon a gyerekek biztonsága az online térben, aminek a digitális oktatási rend, illetve az online közösségi élet járvánnyal összefüggésben tapasztalható még nagyobb aránya adott szomorú aktualitást. A Kék Vonal közös kampánya az UNICEF és a Generali Alapítvánnyal a társadalom szélesebb köréig is elért, az online bántalmazásról szóló üzenetünk - vagyis az, hogy a fiatalok nincsenek egyedül a bajban, számíthatnak a felnőttek és szakemberek segítségére - egy hónapon át intenzíven volt hallható a médiában. Számokban: több tucat országos hírportál tudósított a #nemvagyegyedül kampányról, a megosztott edukatív posztok, videók 570 ezer fiatal Facebookozót és 1,6 millió Instagram-felhasználót értek el. A témáról szakemberek és influencerek bevonásával készült élő talkshow-t pedig több mint tízezren látták. Egy-egy kampány persze nem hoz mélyreható változásokat, de közvetíthet fontos üzenetet, és reflektorfénybe hozhat egy-egy problémát - kezdi R. Csekeő Borbála.

GettyImages-1126137419

- A statisztikák szerint hány gyereket érint a cyberbullying? Van arra rálátásuk, hogy Budapesten vagy vidéken gyakoribb ez a probléma?

- Hazai adataink alapján a 10-18 évesek 88%-ának van profilja közösségi oldalon, ugyanakkor körülbelül 50% nem érzi biztonságosnak az internetet, és találkozott már olyan tartalmakkal, amiket nem értett. A Be Social 2019-es felmérése, a Magyar Tinik a Neten szerint a fiatalok 39%-ától kértek már erotikus képet - a 13 év alattiak 33%-ától -, 7%-uk pedig teljesítette is ezt a kérést. 71%-nak van olyan online ismerőse, akivel még soha nem találkozott személyesen, és 90% kapott már üzenetet idegenektől. A fiatalok 44%-a érezte már úgy, hogy zaklatták az interneten, és minden tizedik számolt be arról, hogy ez már többször is előfordult vele.

- A cyberbullying a jó körülmények között élő gyerekeket ugyanúgy sújtja, mint nehezebb sorsú társaikat?

- Igen. Ilyen különbség nincsen. Korábban még talán fordított rizikó jellemző lehetett: a jobb körülmények között élő gyerekekhez előbb eljutottak az első okoseszközök. A Kék Vonalhoz bejövő megkeresések alapján nagyon színes mind az áldozatok, mind az elkövetők köre. Mindennap megtapasztaljuk, hogy valóban bárkiből lehet áldozat. Fontosak a különbségek abban, hogy ki mit tud ezzel kezdeni, felismeri-e, hogy éppen áldozattá válik, tud-e segítséget kérni, van-e kihez fordulnia.

A cikk az ajánló után folytatódik

- Milyen esetekkel keresik meg önöket a leggyakrabban?

- A Kék Vonal Lelkisegély-vonalán mindennapra jut olyan megkeresés, amiben szerepet kap valamilyen online vetület. Az a tapasztalatunk, hogy a tizenévesek minden kapcsolatát, az életük minden színterét formálja az online világ, illetve a digitáliseszköz-használat. Nagyon gyakran az internet nem problémaként jelenik meg, inkább egy mellékszál: bántanak az osztályban - és már a közösségi médiában is. Nehezen ismerkedem - a netes társkeresésben is rossz élmények értek. Konfliktusok vannak a párkapcsolatomban - félek, mi lesz a sorsa a fotóimnak, ha szakítunk. Gyakran megjelenik a szexting, a cyberbullying vagy az online ismerkedés árnyoldala.

- Az online bántalmazás gyakran nagy közönség előtt történik. Hogyan segíthet egy tanár vagy egy ismerős, aki szemtanúja egy-egy ilyen esetnek?

- Az már önmagában nagy segítség, ha a bántalmazók kapnak egy finom, de határozott jelzést: ez nem vicces, ezt hagyd abba, ezt itt nem lehet. Sok esetben nem nyilvánvaló, hogy mi számít bűncselekménynek, és mi nem - arra is érdemes felhívni a zaklató figyelmét, hogy olyan dolgot tesz, melynek akár jogi következményei is lehetnek. A következő lépés lehet az áldozat megszólítása, a meghallgatás, a beszélgetés felajánlása.

Fontosak - bár önmagukban nem hoznak megoldást - a technikai és jogi lépések is: a káros tartalmat, a zaklatást, a gyűlöletbeszédet jelenteni kell. A kortárs bántalmazásról szóló történetekben általában az offline és az online zaklatás együtt jár, és mindig közösségi problémák tünete. Ha egy tanár bullyingnak, cyberbullyingnak tanúja, nem elég csak az elkövetővel vagy az áldozattal foglalkoznia: az egész közösség értékeit és normarendszerét kell felülvizsgálni. Nagyon fontos a kortársak szerepe, hiszen sokkal előbb érzékelhetik, ami történik, mint bármelyik felnőtt. A Kék Vonalnak is van egy akkreditált pedagógus továbbképzése és kézikönyve, ami a kortárs mentorálást segíti. 

GettyImages-93112012

- Nehezítheti a szülők dolgát az is, hogy a tinédzserek vannak leginkább kitéve az online bántalmazásnak, ők pedig nehezebben kezelhetők, és inkább ellenőrzésnek veszik, ha a szülő bele akar látni az internetes szokásaikba. Hogyan lehet bizalmat építeni bennük, hogyan érthetik meg, hogy néha a szülőre is érdemes hallgatni?

- Erre számtalan remek lehetősége van minden szülőnek a tinédzserkor előtt. Az a bizalomépítés, a sok közös program, a tapasztalatátadó, közösen felfedező beszélgetések ideje. A legfontosabb, hogy úgy vágjon neki minden gyerek a serdülőkornak, hogy tudja, a szülei mindig az ő oldalán állnak, bármiben fordulhat hozzájuk. Ha bajba kerül, nem a szemrehányást, a hibáztatást vagy a prédikációt fogja kapni, hanem megértést és segítséget.

Nehezített pálya, ha ezt a bizalmat a kamaszkorban szeretnénk elkezdeni építgetni. A kamaszkor átmenet a felnőttkorba, az elengedés időszaka, semmiképpen nem az ellenőrzésé. A tiltás, előírás, ellenőrzés helyett sokkal hasznosabbak a közösen hozott és mindenkire érvényes szabályok, a példamutatás és a sok-sok bizalmas beszélgetés - nem kifejezetten az internetes szokásokról, hanem általában az élet kisebb-nagyobb kérdéseiről, történéseiről, ami persze óhatatlanul érinthet internetbiztonsági kérdéseket is.

- Az állandó virtuális jelenlétnek van egy másik hátránya is: a visszajelzésekre, megerősítésre vágyó kamaszok könnyen esnek a lájkokért való versengés csapdájába, ami erősen befolyásolhatja önbizalmukat. Miként erősítheti az iskola, a család a gyerek önértékelését, amivel elkerülhető lenne ez a fajta kiszolgáltatottság?

- Talán közhelyesen hangzik, de nem tudok ennél eredetibbet javasolni: a szülők a feltétel nélküli szeretetük megélésével és kifejezésével tudják a legnagyobb védőfaktort jelenteni. Az a gyerek lesz kevésbé kiszolgáltatott mások visszajelzéseinek vagy akár rosszindulatú csábításának, aki abban nő fel, hogy engem elfogadnak, támogatnak, szeretnek, és ezért a szeretetért soha nem kell nekem szebbnek, jobbnak, okosabbnak lenni. Persze bármilyen háttérből is indulunk, azért még mindenkinek, nem csak a gyerekeknek vagy fiataloknak fontosak a külvilágtól érkező visszajelzések. Nincs azzal semmi baj, ha valaki figyeli, hogy a kitett fotó, szöveg, megosztott idézet vagy saját mondás hány embernek tetszik, ki hogyan reagál rá.

A gond akkor kezdődik, ha egy éppen identitását alakító kamasz csak a lájkokból nyer megerősítést, sikerélményt. Jó prevenció, ha minél több közösségben, minél több feladatban ki tudja magát próbálni egy gyerek, nem csak egy-kettő mentén tudja megmérettetni magát - például milyen tanuló vagyok, vagy mennyire tartanak szépnek a kortársaim. Nagy védettséget adhat, ha sportban, zenében vagy más művészetekben is szerez sikerélményt, ha van olyan hobbija, ami segíti az önkifejezését. Fontosak a barátok. Szerencsés az a tizenéves, akinek nem csak az osztály az egyetlen referenciacsoportja, hanem több helyről kerül ki a társasága.

GettyImages-1148010604

- Az Europol adatai szerint a szexuális tartalmú internetes zsarolásoknál az áldozatok 78%-a lány, 16%-a fiú, 6%-uknál pedig nem dönthető el a nem a bejelentés alapján. Az áldozatok átlagéletkora 15 év. Önökhöz futnak be olyan hívások, ahol valakit ilyen jellegű támadás ért? Milyen tanácsokkal tudnak ilyenkor segíteni?

- Igen, sajnos találkozunk ilyen történetekkel. A felnőttekhez hasonlóan sok tizenéves is köt új ismeretségeket az interneten, és az is előfordul, hogy akár személyes találkozás nélkül fotókat cserélnek idegenekkel, ami később zsarolás alapjává válhat. Egy 15 éves gyerek esetében a legfontosabb, hogy tudjon segítséget kérni. Sokszor már az is elég a zsarolás leállításához, ha az elkövető észleli, nem egy magányos gyerekkel áll szemben, hanem egy gondoskodó családdal. Minden esetben fontosnak tartjuk az érzelmi támogatáson és a helyzet feltérképezésén túl az arról való informálást, hogy a zsarolás bűncselekmény, ráadásul kiskorúról készített szexuális tartalmú képek birtoklása, küldése, megosztása önmagában is kielégíti a gyermekpornográf felvétellel való visszaélés tényállását. Tehát semmiképp nem túlreagálás a rendőrség bevonása.

GettyImages-483447496

- A Kék Vonal pedagógusoknak kidolgozott egy olyan óravázlatot, melyet középiskolai osztályokban tudnak használni, és amelynek témája az online pornográf tartalmak kivédése. Mik a tapasztalatok, mennyire nyitottak nálunk az iskolák és a tanárok a tananyag használatára?

- Az óravázlatunk egy komplex program utolsó eleme. Nehéz elképzelni, hogy egy átlagos középiskola átlagos 10. osztályában minden előkészítés nélkül beszélgessen az osztályfőnök a pornóról. Azt hiszem, sajnos kivételnek számít az a közösség, ahol ez nem lenne meglepő, és jól sülne el. Ezért is gondolkoztunk komplex anyagokban. Az óravázlatok egymásra épülnek, de elemeikben is használhatóak, részletes elméleti hátteret és módszertani segítséget adó útmutatóval. Ez nem az első nehéz téma, aminek a feldolgozásában segíteni próbálunk. Megelőzte egy szexuális visszaélésekről szóló anyag, illetve a kifejezetten online kortársak közötti szexuális zaklatásról szóló csomag, amikről jó visszajelzéseket kaptunk, és az anyagaink használatát segítő workshopokon is nagy volt az érdeklődés. 

Sajnos nem valószínű, hogy mindenhová el tudnak jutni ezek a programok, de azt tapasztalajuk, hogy a bullying, az erőszak, a szexuális visszaélések vagy az internet árnyoldala mindenképpen ott van az iskolákban, és sokszor nem választás kérdése, hogy foglalkozni kell-e vele. Egy ideig lehet mindent a szőnyeg alá söpörni, de előbb-utóbb valaki orra bukik a rejtett halmokban. A Kék Vonalnál hiszünk benne, és nap mint nap tapasztaljuk, hogy megfelelő módon mindenről lehet és kell is beszélgetni a gyerekekkel. Legutóbbi, pedagógusoknak szánt óravázlatokat is tartalmazó módszertani csomagunk az öngyilkosság megelőzésről szól, és közel 150 szakember követte az online bemutatását - mondja R. Csekeő Borbála.

A könyv kapcsán Bárdossy-Sánta Nóra gyermekjogász is megszólalt.

- Egy korábbi előadásodon friss kutatási eredményekre - Common Sense Media, Ofcom felmérései alapján - hivatkoztál, melyekből kiderül, hogy napjainkban az európai gyerekek átlagosan napi 7 órát töltenek képernyő előtt. Mi a tapasztalatod, a szülők tisztában vannak azzal, hogy ezt az időt milyen oldalak böngészésével tölti el a gyerek?

- A digitális tér ma már természetes és szerves része életünknek, ám ha képernyő előtt töltött időről beszélünk, azalatt nem csak az online jelenlétet értjük. Ide kell számítani a televízió előtt töltött időt, a számítógép, mobil és tablet használatát is. Ha meglepődünk a gyerekek képernyő előtt töltött idején, akkor egy pillanatra érdemes átgondolni a saját időnket is: ha mobiltelefonunkra kelünk, átpörgetjük a híreket a reggeli kávé mellett, a mobilunkkal parkolunk, számítógép előtt dolgozunk, majd utána este megnézünk egy sorozatot, könnyen azon kapjuk magunkat, hogy a fél napunkat képernyő előtt töltöttük. Annál is inkább érdemes ezen gondolkozni, hiszen ahogyan a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság néhány évvel ezelőtti felmérése rávilágított, tíz felnőttből hat úgy érzi, függ a digitális eszközeitől. Mint az élet minden területén, a gyerekek a digitális eszközhasználat terén is a felnőttektől tanulják azokat a mintákat, amiket normaként elfogadnak - ezért is van komoly felelőssége a gyerekeket körülvevő felnőtteknek ezen a téren is.

GettyImages-653124484

- Az úgynevezett digitális gyermekkor mikor kezdődik, életkor-specifikus, hogy miként kezeljük az internet negatív hatásait, veszélyeit?

- Az elmúlt évtizedben a gyerekek olyan világba születtek, ahol a számítógépek mellett jelen voltak az okostelefonok, a tabletek, okosórák, mindenféle digitális eszközök. Az, hogy egy-egy család mennyit használ ezekből az okoseszközökből, természetesen hatással van a gyerekekre és arra is, hogy az ő digitális gyermekkoruk mikor kezdődik. Azokban a családokban, ahol például egy csecsemő etetése mellett a háttérben szól a tévé, vagy a telefont nyomkodja a szülő, hatással van a gyerekre. Ha a digitális eszközök használata eltereli a szülő figyelmét, a babák nem értik, hogy gesztusaikra miért nincs válasz a szülőtől, miért csak egy statikus arcot látnak. Az elmúlt években ezért különösen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az ajánlások felhívják a szülők figyelmét: a két év alatti gyerekeknek kifejezetten nem javasolt képernyős digitális eszközzel találkozniuk. Ez alól nem lehet kivétel sem alvás előtti mesenézés, sem pedig az unaloműzésre használt telefonnyomkodás.

Mindenképp érdemes átgondolni a következőket is: vajon az jó-e hosszú távon, ha a digitális kütyük használata eszköze lesz a jutalmazásnak vagy a büntetésnek: ha egy piros pontért cserébe fél órával többet nézheti a gyerek a mesét lefekvés előtt, egy rosszabb jegyért viszont lekapcsoljuk estére a routert. Abban az esetben, ha a digitális tér a színtere a jutalmazásnak vagy a büntetésnek, akkor egy olyan ajtót nyitunk, ami veszélyeket rejt magában. Sokkal nehezebb lesz oda jönnie hozzám, és elmondania a gyereknek azt, hogy valaki bántja a neten, mikor én úgy tudom, hogy éppen nem netezhet, mert büntetésben van.

GettyImages-135582385

- Milyen gyakran és milyen módszerrel beszélgessünk a gyerekkel az internetezési szokásairól, tapasztalatairól?

- Az internetről és a digitális eszközök használatáról nem elég egyszer beszélgetni. Az edukáció egy folyamat, ami nagy valószínűséggel sokkal hamarabb elkezdődött, mint ahogyan a szülő ebben tudatos lett volna. A gyerekeket oly sok mindenre apránként, az életkorukhoz megfeleltetve tanítjuk, legyen ez így az online világ bemutatásával is. Üljünk le, és beszéljük meg vele az internet előnyeit - a tanulástól a közösségi média használatán át a szórakozásig és az új lehetőségek megteremtéséig. Az a legjobb, ha a szülő és a gyerek együtt fedezik fel, hogy milyen módon szélesítheti az internet az ember látókörét. A beszélgetés keretében készíthetünk reális tervet arra nézve is, hogyan lehet a család számára optimális mederben tartani az internet használatát. Ha egy gyerek már használja az internetet, meg lehet kérdezni tőle, hogy milyen webhelyeket és alkalmazásokat használ, ezek hogyan működnek, és volt-e velük bármilyen problémája - például jelölés idegenektől, zaklatás. Fontos beszélgetni arról is, hogy ha valaki kényelmetlen érzést vált ki benne, bántó vagy sértő dolgokat mond neki vagy róla az interneten, nyugodtan elmondhatja. Fontos, hogy meg merje osztani egy felelős felnőttel a negatív online tapasztalatokat is, és tudja, hogy mindenképpen számíthat a segítségre.   

- Rendszeresen tartasz előadásokat és tréningeket a gyermekbántalmazás felismerése és megelőzése, a gyermekjogok, valamint a digitális gyermekvédelem területén. Vannak olyan visszatérő problémakörök, amelyek kiemelten jellemzőek, fontos róluk minden alkalommal beszélni és felhívni rájuk a szülők figyelmét?

- Egyrészt a gyerekjogokkal kapcsolatban sokszor azt gondolják a felnőttek, hogy ez valami nagyon földtől elrugaszkodott jogterület. Éppen ellenkezőleg. A gyermekjogok nem szólnak másról, mint alapvető gyermeki szükségletekről. Ezért is gondolom azt, hogy a gyermekjogok ismerete olyan fontos tudás, amely segíti a világban való eligazodást, a kötelességek eredményesebb betartását, emellett pedig fontos védelmi szerepe is van. Azok a gyerekek, akik ismerik a jogaikat, azt is tudják, hogy mit nem tehetnek meg másokkal, mi a megengedett, és mi a megengedhetetlen bánásmód velük szemben, hogy hol vannak a saját határaik, hogy mi az a pont, amikor már segítséget kell kérniük. Ez a tudás segíthet abban is, hogy társaikon is észrevegyék, ha baj van, illetve tiszteljék egymás jogait.   

GettyImages-691169608

- Megoldás lehet, ha megszabjuk az interneten tölthető időt? Egyáltalán hogyan akadályozhatjuk meg a mai világban az online függőség kialakulását?

-  Sokszor kérik tőlünk az előadások, tréningek alkalmával, hogy mondjuk meg: mennyi az egészséges interneten töltött idő, mi az, ami már túl sok. Nincsen recept arra, hogy pontosan hány óra az, ami már függőségnek számít. Az nagyon jó és fontos mozzanat, ha a családban már feljön ez a téma, és beszélgetnek róla a családtagok. Közösen, a gyerekekkel együtt. Jó kimenetele lehet a közös gondolkozásnak, ha internetes házirendet írunk, ami mindenkire vonatkozik - a családra vonatkozó pontok mellett érdemes átgondolni benne, hogy mit vállalunk szülőként, és mit vállal a gyerek. Pár támpont, hogy milyen fogadalmakat érdemes tenni, de természetesen a család igényei szerint ezek alakíthatóak:

Közös fogadalom: "Mi, akik ebben a családban élünk, ígérjük, hogy az étkezést és a netezést mindig elválasztjuk, jelszavainkat rendszeresen cseréljük, tiszteletben tartjuk a másik magánéletét, levelezését."

Szülők fogadalma: "Szülőként vállaljuk, hogy a házirend ránk is érvényes, az internetet nem használjuk büntetésként/jutalmazásként, a digitális eszközöket nem használjuk bébiszitternek."

Gyerekek fogadalma: "Gyerekként vállalom, hogy nem írok olyat senkinek, amit nem szeretnék, hogy nekem írjanak. Ha észreveszem, hogy valakit a neten zaklatnak, szólok egy felnőttnek. Úgy megyek el otthonról, hogy a telefonom fel van töltve."

GettyImages-157586043

- Ha már fény derült arra, hogy a gyereket valaki zaklatja a neten, mik a legfontosabb lépések, amelyeket a szülő azonnal megtehet?

- Lehetőség szerint meg kell tanítani a gyereket az online konfliktusok erőszakmentes megoldási technikáira. Például, hogy bántó, sértő tartalmakra ne reagáljon azonnal, indulatból, hanem aludjon rá egyet. Ez a 24 órás szabály segítheti elkerülni egy konfliktus eszkalálódását. Szintén hasznos, ha a gyerek tudja, hogyan lehet egy-egy alkalmazáson belül valakit törölni, elrejteni vagy letiltani. Tudnia kell, hogyan jelezheti adott webes felület vagy alkalmazás üzemeltetőinek a sértő tartalmakat, hamis profilokat, bántó kommenteket. Arra kell biztatni, hogy ha valami bántja, forduljon egy olyan felnőtthöz, akiben megbízik.

Hasznos információ minden gyerek számára, ha tisztában van a tettei jogi következményeivel is. Beszélni kell vele arról, hogy ha betöltötte a 14. életévét, akkor büntetőjogi felelősséggel tartozik mindazért az online térben elkövetett bántalmazásért is, amit egy másik gyerek - vagy felnőtt - sérelmére követ el. A zaklatás, a zsarolás, a fotókkal, videókkal vagy más adatokkal való visszaélés, valaki profiljának feltörése, más nevében kamuprofil létrehozása és ott sértő tartalmak megosztása, a másik emberi méltóságának megsértése mind-mind alapja lehet büntetőeljárásnak. Azok a gyerekek pedig, akik úgy érzik, hogy nincs körülöttük olyan felnőtt, akiben megbíznának, gyerekeknek szóló segélyvonalakon is kérhetnek segítséget. Magyarországon ilyen segítséget kínál a www.kek-vonal.hu és a www.yelon.hu

Mi történik a gyerek agyával netezés közben?

Egyre több kutatás erősíti meg azt a tényt, hogy az online eszközök, telefonok, tabletek képernyője előtt töltött túl sok idő káros következményekkel jár, főleg, ha a gyerek legfogékonyabb életszakaszában válik általánossá.

Borító-és ajánlóképek: Getty Images Hungary

Ezt is szeretjük